ERRE MÁR SZAVAKAT IS NEHÉZ TALÁLNI!
"IT STARTS WITH DISCIPLINE. THAT MEANS TAKING BAD PENALTIES BUT IT ALSO MEANS DISCIPLINE IN STICKING WITH THE SYSTEM. YOU GO TO BASICS LIKE YOU'RE TALKING TO..."
(Cammalleri értékelése a kialakult helyzetről.)
Lesz ennél még rosszabb is? Egy hét, három meccs, 11 kapott és NULLA lőtt gól. Aligha… Olyan gödörbe kerültünk MaxPac kiválása óta, hogy az már a Grand Canyon. Semmi nincs a helyén, senki nem tudja, mit kellene csinálni, csupán a korábban elért sikerek tartanak még a hatodik helyen. Ha viszont ez így folytatódik a következő két hétben is, már a PO is veszélyben forog. Kérdés csupán az, hogy felfelé, vagy lefelé indulunk el.
Ugyan próbálkoztunk apróbb átformálásokkal, de nagy hatása nem volt. Moen csúszott előre az első sorba, helyére pedig Kaszcicin került. Harmadikban játszott Eller, Halpern és White, a negyedikben pedig az „50-esek”, Pouliot, Desharnais és Darche kaptak némi játéklehetőséget. Weber és Picard mellett ezúttal Pyatt-nek nem jutott hely. Kapuban megint Price kezdhetett, idén már 67-edszer, amivel beállította Theodore 2003/04-es rekordját. Egyébként új festésű sisakkal jelentkezett, melyet egy pályázaton terveztettek meg, és csupán ezen az egy estén viselte.
A mostanság szokásos béna és kissé szerencsétlen kezdést hoztuk ismét. Második perc és már hátrányban is voltunk. Korongeladás a középső harmadban, lefordulás, majd Bäckström lövés, amit Price pont az üresen érkező Sturm elé pattint. Ja, és még Moen is lemaradt a gólszerzőről. Ezt három kissé erős kiállítás követett, így még lehetőségünk sem nagyon volt a felállásra. Csupán három lövésünk volt, ami eléggé szegény mutató hazai jégen. Eller hatalmas ütközése legalább ott volt.
Második harmadban sem sokat tudtunk változtatni, de egy kicsit jobban sikerültek a támadásaink. Price még ekkor is többet védett, mint fiatal pályatársa. Alig tudtunk a folytatásban is helyzetet kialakítani. Csak mentünk előre kevés elképzeléssel. Még emberelőnyben is teljes csőd volt a játékunk. A végén egy újabb eladott korong után Szjomin közelről állította be a végeredményt. Gionta ütött még egy kapuvasat, de ennél közelebb nem jutottunk a gólszerzéshez.
186 perc, három meccs – ennyi sem volt elég, hogy a vasárnapi gólparádé után egy újabb gólnak örülhessünk. 1949, azaz 62 éve nem volt három góltalan meccsünk egyhuzamban. Na, ezt most ismét meg tudtuk ismételni! Miért nem a kupagyőzelmekkel tesszük ugyanezt?! 18 lövés hazai pályán, csúnyán kevés, háromnál többet (Hamrlik) nem is lőtt senki. A négy legdrágább emberünk összesen dobott össze ötöt. Gomez például a hét milliós fizetése mellett nullával zárt, ráadásul a bedobásoknál is negatívan zárt. Idén csupán két gólja van, de Cammalleri sem sokkal jobb. December közepe óta négyet lőni egy ilyen kaliberű csatártól eléggé elfogadhatatlan. Pouliot, az egykor 1/4-es drafty, tizennyolc találkozó óta gólképtelen.
Subban és Hamrlik hiába nyújtott viszonylag elfogadhatót, PP-ben alig kaptak lehetőséget. Legalább az ütközésekben ismét jobbak voltunk, 23-12-re nyertük. Ha már Giontanak nem megy a gólgyártás, ütközik. Ötször ment neki ellenfelének, de White és Moen is 4-4-gyel zárt.
Martin továbbra is a bajok forrása, mentalitása szurkolói szemmel teljes mértékben elfogadhatatlan. Semmi érzelem, semmi tűz, ami segíthetne a játékosoknak. Tudom, hogy nem fogják elmozdítani, de lassan el kellene gondolkodni a jövőről. Olyan csapatunk van, amely képtelen alkalmazkodni az új szitukhoz, képtelen változtatni, ráadásul játékunk sokszor a közönség számára is elfogathatatlan.
Az Atlanta (31-31-12) már lemondott a rájátszást illető álmairól, számukra tét nélküli meccsek következnek. Kedden jönnek, de előtte még vasárnap játszanak egyet Ottawában is. Utóbbi napokban egy vereséget egy siker követett. Legutóbb kikaptak a Vancouvertől, így talán nekünk is sikerül majd valahogy elkapni őket.
Első két meccset a vendégek nyerték, de az utolsót idegenben Wisniewski győztes góljával simán hozni tudtuk (3:1). Szükséges lenne a két pont, hogy megtartsuk a PO-s helyünket és végre gólokat üssünk.
