AMI TIZENEGY ÉVE NEM SIKERÜL
"I PUT A LOT OF MENTAL PREPARATION INTO THIS ONE. I REMEMBER LAST YEAR AND NOT GETTING THE OPPORTUNITY TO PLAY BEFORE THAT AND IT REALLY MEANT A LOT TO ME COMING IN HERE. I THINK EVERYONE IN THIS LOCKER ROOM REALIZED THAT AND REALLY BATTLED FOR ME."
(Carey Price a meccsre való mentális felkészülésről.)
Nem hittem el, mégis természetesnek hatotta sikerünk. Annyira nem voltunk favoritok, hogy nyernünk kellett. A két csapat közti pillanatnyi játékbeli különbség, a tizenegy éve B.C.-ben tartó nyeretlenség annyira a bukásunkat jósolt, hogy törvényszerű volt a siker. Persze, ez nem volt ilyen könnyű, de egy-két meglepően jó húzással és önmagunkhoz képest hatásos védekezéssel öt az öt ellen mégis sikerült két ponttal hazatérni. Lehetne fordulat is a győzelem, de én ezt inkább egy véletlenül kifutott eredménynek érzem, mintsem sorsfordító feltámadásnak.
A vasárnapi nem is tudom, minek nevezzelek játékunk után biztosra vehető volt, hogy Martinék valamit kevergetnek a rendelkezésre álló anyagon. Mara beszállt Weber mellé, a többi bekk pár maradt a korábbi. Elöl is csavartunk egyet a gólképteleneken, Plekanec és Cammy mellé jött Halpern (Pleky maradt a center), Giontáék pedig Gomezzel nyomták. Mivel a hazaiak egy világos színű retros mezben jöttek ki, mi a hazait húzhattuk fel. Kapuban Price természetesen, hiszen hazai territóriumában (B.C.) végre győzelmet szeretett volna ünnepelni. A tavalyi 1-7 is javításért kiáltott. Nézőtéren ott feszített Tom Cruise is.
Meglepően jól kezdtünk, jól zártunk hátul és zavart tudtunk kelteni a másik oldalon. Az első öt perc után sikerült is előnybe kerülni Pouliot kiugratása után. Desharnais (6) léphetett ki egyedül, és ügyesen oldotta meg első NHL-s szólóját Luongo ellen. Fel sem ocsúdhatott a közönség, amikor Subban kipattanóját Gionta (22) értékesítette. Gyors előny, de megérdemelt. Lehetett volna több is, de Pacioretty csak a kapuvasig jutott.
Második harmadban ébredt csak a Vancouver, és ha egál felállásban nem sikerült, szépítetek PP-ben. Price miatt voltunk épp hátrányban (korongkilövés miatt), amikor Henrik Sedin Kesler takarásának is köszönhetően betalált. Erősödtek a hazai támadások, de egy újabb villanással sikerült visszahozni a kétgólos előnyt. Ellentámadásnál Eller tette középre a korongot, amelyet a befelé induló Kaszcicin (14) kapásból vágott be. A harmad végén sikerült túlélni egy kettős hátrányt, így kétgólos előnnyel néztünk harmadik forduló elé.
A második előnyt ismét ki tudták használni a harmad elején, amikor Kesler ismét jól takarta Price elől a kilátást, amikor Samuelsson lőtt messziről. Beszorítottak ugyan, de hol Price, hol a védelem, hol pedig a szerencse segített megtartani az előnyünket.
Győzelmünket azért Fortunának is megköszönhetjük, hiszen az utolsó negyven percben csak kilenc lövéssel teszteltük Luongot. Nem baj, ez is kell a sikerhez! Csatáraink szokatlan hatékonyak voltak, Andrej Kaszcicin győzelmet érő góljára 32 nap után volt ismét szükség. 12 mérkőzésen volt gólképtelen keddig, lehet, hogy valaki a fülébe suttogott „valamit”? Scott Gomez is egyre hasznosabb, noha még messze nem annyira, mint amennyit ezért a számlájára utalunk. 500. gólpasszához így is mély gratuláció jár! Ben Pouliot is szépen teljesített, káprázatos indításával 12. asszisztját hozta össze, ami nála karriercsúcs.
A szép teljesítmények mellett azért kiemelendő, hogy az első két sor nem tudott betalálni, habár mind Plekanec, mind Gionta 5-5 lövést csinált meg. Azt sem értettem igazán, hogy Desharnais-ék miért csak 5 percet kaptak annak ellenére, hogy gólt is szereztek.
Védelem kivételesen nem bakizott komolyat, Gill 5 blokkolása volt a legfontosabb. Szokatlanul jól ütköztünk, Eller ötször, White pedig négyszer kente ellenfelét a palánkra. Price (37/39) is kitett magáért, elsődlegesen neki köszönhetjük a két pontot. Remekül védett, de nem kellett annyi bravúrt bemutatnia.
PK egyre inkább botrányosba kezd átfordulni. Hol van már a liga első elhárításunk?! Sorra kapjuk a gólokat hátrányban, az utóbbi két meccsen már négyet is. Ezen is gyorsan változtatni kell, vagy sokkal kevesebb kiállítást csinálni.
Végre mehetünk haza, ahol két kötelező győzelem vár ránk, amelyből az elsőt a Toronto (26-27-7) ellen kell megszerezni. Nagy kiárusításban vannak, elpasszolták múlt héten Kaberlet és Versteeget is. Ennek ellenére nagyon jól termelnek, utóbbi öt meccsükön hét pontot gyűjtögettek.
Idén már négyszer találkoztunk, otthon mi győztünk kétszer (0:2, 0:3), míg Torontóban pedig ők (1:3, 2:3). Nálunk Cammalleri és Halpern voltak eddig a legeredményesebbek 2-2 találattal, a másik oldalon Phil Kesselnek van két gólja. Kapuban James Reimer játéka a legvalószínűbb, hiszen Giguere is megsérült. Egy szép győzelemmel szeretnénk elbúcsúztatni az idei szezonra a Leafs-t a Centre Bell közönségétől.
