SZABADTÉRI ESÉS-KELÉS

"THEY PLAYED THE GAME THEY KNEW THEY HAD TO PLAY. THEY THREW A LOT OF PUCKS ON THE NET AND, WHEN THEY HAD CHANCES, THEY BURIED THEM. THE ICE WASN'T VERY GOOD AND..."

(Carey Price az ellenfél taktikájáról.)

Szépen leszerepeltünk ország-világ előtt. Lehet keresni a kifogásokat, majd mondok is párat, de ettől a tény, tény marad: gólt sem ütve küldtek el minket bal felé. Egyre több a gondunk, valami mindig fáj vagy szorít, pedig most jön csak az igazán nehéz rész. A gyenge feltételek ellenére legalább egy szerencsétlen gól kellett volna szerezni, vagy legalább nem kapni ennyi és ilyen gólt. Leiskoláztak minket a "McDonald's mezes" hazaiak, pedig nincs ekkora különbség a két gárda között. Lassan itt a cserestop is, és elég messze állunk attól, hogy nyugodtan tekintsünk a tavasz felé.

Kritikán aluli jégminőség és -10°C-os hideg fogadta a 40 ezer tömeg elé kilepő csapatokat. Az erős szél miatt olyan -20-nak érezhették a fiúk a hideget, amiben nem olyan kellemes két órácskát eltölteni. Nálunk Cammalleri visszatérése volt a legfontosabb változás, aki egyelőre a harmadik sorban kapott helyet. Védelemben Gill és Mara is beszállhatott, aki rácsos sisakkal védte sérült arcát. Így viszont Pyatt és Picard szorult ki a kezdőből. Érdekesen festett a negyedik vonalunk is. Mindhárman papíron centerek, elég érdekes egy összeállítás!

Nem sok, illetve semmi örömünk nem volt a játékban. Annyira nem feküdt nekünk ez a pattogós jég, hogy szinte (nem, teljesen) megölte minden próbálkozásunkat. Az első játékrészben még tartottuk magunkat legalább hátul, bár a kapott 19 lövés így is túl sok. Elöl elpufogtattunk nyolcat, de ez még csak fel sem melegíthette a vacogó Kippert. Kettős hátrányt is majdnem megúsztuk, de a Bourque-Tanguay párost ezen a délutánon képtelenség volt feltartóztatni.
Másodikban már többet lőttünk, de ennek csak az lett az eredménye, hogy hátul kinyíltunk és újabb gólokat kaptunk. A másodikat ráadásul emberhátrányban szerezte Anton Babchuk. Két percre rá Bourque egy szép kilépés után, közelről verte be Price-nak a korongot. Nagyon fel sem tűnt, hogy 21-szer próbálkoztunk a gólszerzéssel, teljes kudarccal.
Végére már nem volt semmi értelem a játéknak, inkább már a meleg öltözőbe vágytak a fiúk. Ha már öltöző! Igen érdekes, hogy két perces gyaloglás után lehetett csak beérni az öltözőbe, így teljes négy percet vett el a szünetekből a bóklászás. Az i-re a pontot Tanguay PPG-je tette fel, amely után rendkívül frusztráltan kellett kezet fognunk az ezen a napon mindenben jobban teljesítő Flames-es srácokkal. A közönség legalább jó hangulatot csinált, rájuk nem lehet panasz!

Az utolsó hétből hat vereség nem az a számadat, amellyel nyugodt lehet az ember így február vége felé. Pedig csupán a Leafs gyengécske legénységét tudtuk legyőzne. Emellett volt még két hosszabbításos vereségünk is, de a többi sima vereség volt. Ez a szabadtéri mókázás csak rontott a morálon, annyira rossz időben ellett lejátszanunk. 39 lövéssel nulla gól, mindent elmond a csatárok formájáról. Ez már megszokott, csak most a jég és az ellenfél is tett arról, hogy képtelenek legyünk bármit is produkálni. Plekanec nyolcszor, Subban pedig ötször lőtt, de ez is kevés volt. Cammalleri visszatérése nem igazán változtatott még semmin, de ennél csak jobb lehet.
Egy dolog volt, amiben jobbak voltunk, még pedig az ütközésekben. 18-9-re hoztuk a párharcokat, ami tőlünk nagyon szokatlan. A visszatérő bekkjeink közül Gill nem volt olyan rossz, két ütközése mellé csinált még négy blokkot is. Mara 16 perce alatt két lövést és két ütközést és egy blokkolást dobott össze.

Utolsó nyugati állomásunk Vancouver (38-13-9) lesz, ahol a legkevesebb az esélyünk a pontszerzésre. Talán majd itt fordul a szerencsénk! Mostanság egy győzelmet vereség követett, így talán most is folytatódik a tendencia. Egyébként nyugat éllovasánál is a védelemben vannak gondok, rengeteg a sérültjük. Mostanság hat sérült bekkjük van, így ez lehet az egyetlen reménységünk.
Novemberben 2:0-ra nyertünk, de tavaly nagy verést kaptunk idegenben (1:7). Markov és Hamrlik góljaival nyertünk idén, most ilyen védőgólok igen meglepőek lennének.