SIMÁNAK INDULT, KÖRÖMRÁGÁS LETT A VÉGE
"OUR FANS PAY A LOT TO COME AND WATCH. EVERYBODY WANTS TO SEE P.K. SCORE IN OVERTIME AND SWEEP THE ICE"
(Cammalleri viccelődése Subbannel kapcsolatban.)
Ritka hullámzó egy mérkőzés volt a tegnapi! Simán elhúzunk néggyel, majd egy tíz perces rövidzárlat miatt minden kezdődhetett elölről. A ráadásban Subban villanása mégis mifelénk fordította Fortuna kezét. Lényeg a két pont, a Calgary megharcolt a másikért. A sikerrel feljöttünk a hatodik helyre, de olyan szoros az állás, hogy egy kisiklással máris visszaesnénk a tabellán. Tegnap leginkább Auldot sajnáltam, nem ilyen első meccsről álmodott a hazai nézők előtt, pedig milyen szépen indult. Elöl szokatlanul jók voltunk, végre lövéseink nem csak elérték a kaput, de veszélyesek is voltak.
Cammalleriék után Pouliot és Wisniewski is bekapta a vírust, így csak a meccs előtt derült ki, hogy tudják-e vállalni a szereplést a Calgary ellen. Benny nem tudta, így Pyatt megint visszakerülhetett. Védők közül most is Picard-nak kellett a nézőtérről figyelnie. Alex Auld először kezdhetett hazai pályán. Fiúk a bemelegítés alatt a Heritage Classic-ra szánt sapkákban korizgattak.
Az utóbbi idők kezdéseihez képest szokatlanul erőteljesen indítottuk a játékot. Gyorsan vezetéshez is jutottunk egy Plekanec-Cammalleri-Eller (3) akció végén. A harmad felénél már kettővel mentünk, amikor a büntetőpadról visszatérő Cammy-t (13) Halpern csodásan szöktette, aki a baloldalon elszáguldva vágta a korongot a hosszú sarokba. Flames hiába próbálkozott, teljesen lekorcsolyáztuk őket a pályáról. PP-ben sem tudtak sokra menni, sőt, mindkét alkalommal tőlük is embert küldtek ki.
A másodikban sem álltunk le, tovább robogtunk. Előbb Andrej Kaszcicin (12) csodás csuklólövéssel verte Kiprusoffot, majd Jeff Halpern (7) védőn megpattanó korongja is utat talált a kapuba. 4-0 ide, innen nincs visszatérés – gondolhattuk teljes meggyőződéssel. Hiába volt legalább három kapuvasuk, ez idáig nem kellett nagyon izgulnunk. A finn kapus helyett érkezett Karlsson, ami fordulatot hozott. Rene Bourque találatánál még csak Auld SO-ját sirathattuk, de később még mást is. Egy perccel a dudaszó előtt Bouwmeester lövése talált utat a kapunkba. Előbb neki adták a második vendég találatot, majd a kapu előtt ügyeskedő Iginla neve mellé került a gól.
Szünetről egy alaposan feltüzelt Flames érkezett vissza, gyorsan jelét is adták ennek. Ales Kotalik másfél perc elteltével csupán egy szem gólra csökkentette a hátrányt, majd Alex Tanguay az Auldtól kapott ajándék koronggal egyenlített is. Tizenhét perc volt hátra és egy teljesen új meccs kezdődött. Auld is padra került, Price pihenésének pedig vége szakadt. Szerencsére nem zuhantunk teljesen össze, végre mi is tudtunk veszélyes akciókat indítani. Következett a hosszabbítás, amiben ismét nekünk volt mázlink. Gomez passzolt a jobb oldalon üresen maradt Subbannek (4), aki kis igazítás után csodásan kilőtte a rövid felső sarkot. Karlsson teljesen esélytelen volt ebben a helyzetben.
Ha nem lett volna (de volt…) az a tíz perc, azt mondhatnám, hogy az utóbbi hetek legjobb Canadiens-e játszott a Calgary ellen. Kiváló is gyors támadások, nagyszerű letámadás, jól szűrő védelem és a helyén álló kapusok. Támadásokkal nem is volt gond, mind Cammalleri, mind Eller, mind pedig Kaszcicin elég jól muzsikált. Hátul már egy kicsit más a kép, kicsit mintha korán kezdtünk volna örülni a sikernek.
Cammy végre betalált volt csapata ellen és még gólpassza is volt. Legutóbb kilenc meccsel ezelőtt tudtunk közösen örülni egy 13-as találatbak. Az utóbbi időben eléggé orroltam már AK-ra, de a múlt héten és most is ismét az őszi formáját hozza. Négy lövéséből egyik gól lett és egy másik is majdnem ugyanolyan helyzetből. Eller is eléggé hullámzó mostanában. Hol kimarad a kezdőből, hol pedig a legjobb sorban találja magát. Így volt ez most is, formás kis gólocskát varázsoltak a tüzes ketrecbe. Darche-t is dicsérnem kell, bár mostanában remekül helyezkedik az ellenfél kapusát zavarva. Halpernek is bejött az este, 1+1 tőle sem mindennapos. Az öt lőtt gól sem az, legutóbb még december 2-án, a Devils ellen tudtunk ennyit vágni a liga-utolsónak. Legnagyobb csalódást Gomezék sora hozta. Mostanában semmi sem sikerül a ma 32 esztendős (Isten éltesse!) Brian Giontának. Keveset is lő, és nem is olyan jókat, mint korábban. Pacioretty-n látszik, hogy az influenza kissé visszavetette.
Védelemben Subban volt kimagasló. Nem csak hátul volt magabiztos, hanem mikor kellett a góllövést is bevállalta. Nagyszerű meccset hozott, csak így tovább! Többieket már nem tudnám ennyire őszintén felemelni, hiszen amit hátul műveltünk a második-harmadik harmadokban, az őrjítő volt. Wisniewski betegen -2, Persze Hamrlikkal együtt.
Alex Auld szegény, nagy napot foghatott volna ki, de éppen ellenkezőleg, fejét lógatva kellett levonulnia. Legutóbb még a Sens szerelésében kezdett a Bell-ben, most egy darabig biztos várhat még erre. Price pihenni akart, de a végére be kellett állni, és volt is dolga.
A győzelem rendben volt, a körülményei már nem annyira, de tekintsünk a jövőbe, mert a héten még három mérkőzést kellene győztesen lehozni.
Nincs pihenő meccs után irány Buffalo, ma este mérkőzés a Sabres ellen (19-20-5). Mostanában már nem olyan gyenge eredményeket tudnak felmutatni, igaz, így is 12 pont a hátrányuk velünk szemben. Szombaton az Islanders-től 3-5-re kikaptak ugyan, de ezzel is pozitív az utolsó ötmeccses sorozatuk (3-2). Ebben a szezonban már háromszor játszottunk egymással, mindannyiszor két ponttal zártunk (2-1, 3-1, 3-2).
Sérültjeik közül Patrick Kaleta és Derek Roy a legfontosabbak, nélkülük kell helytállniuk. Thomas Vanek viszi góljaival a csapatot, Jason Pominville ponttalansági sorozata pedig legutóbb megszakadt. Ryan Miller idei szezonja sem olyan meggyőző, mint korábban, ez is ok a csapat gyengébb szereplésének.
