Véget ért ez a szezon is. Az utóbbi esztendők legsikeresebb évadán vagyunk túl, 1993 óta nem jutott ilyen közel a csapat a hőn áhított Kupához. A szép és jó dolgok mellett természetesen voltak rút is és nehezen feledhető baklövések, tévedések is. Ezt a kettősséget próbálom a következő hetekben feleleveníteni. Kezdjük az alapszakasz és a rájátszás értékelésével!
Szinte telesen megújított Canadiens feszült neki a soron következő 101. szezonnak. Új tulajdonosok, új edzők, új játékosok és az év közepén új GM is érkezett Montréalba. Majdnem a nulláról kellett mindent újraépíteni, amelynek meg is voltak a maga buktatói és az előnyei is. Sérüléshullám, betliző játékosok, csapatkapitány nélküli meccsek mellett voltak szép és felemelő pillanatok is, mint például a december 4-ei születésnapi rendezvény, vagy a Caps és a Pens elleni rájátszás csatározások.
ALAPSZAKASZ: 8. (4.) 82M 39Gy 33V 10OT 88Pont 217GF 223GA
Döcögősen indult az év, két szoros győzelem után jöttek a kellemetlen vereségek. Közben hónapokra kidőlt Andrej Markov (december közepéig) és rövidebb időre Ryan O’Byrne is kényszerpihenőre kényszerült. Öt vereség két hét alatt, ez alaposan lelombozta a várakozásokat. Pont jókor jött az Atlanta és az Islanders ellenfélnek, így legalább ismét szerezhettünk egy kis önbizalmat. A Rags elleni Cammalleri mesterhármas volt az első igazi truvai, de novemberben sem sikerült elmozdulni az ötven százalékos eredményességi mutató környékéről. A nashville-i szégyenteljes verség után, ahol Price több mint ötven védése is kevés volt a tisztes helytálláshoz, én már edzőkérdést emlegettem (egyébként már előbb is gondoltam rá). Az év utolsó hónapja kissé helyre tette a lelki világunkat, a szülinapi 5-1 a Bruins ellen, majd a hónap végi 6-1-es sikerszéria pont a legjobbkor jött. Sérültjeink is szállingóztak vissza a jégre, előbb Gionta, majd Gill, végül Markov is beállt a sorba. Olimpiai szünet előtti mutatónk továbbra sem volt fényes, hol a konferencia 5-6., hol a 9-10. helyén ácsorogtunk az aktuális meccsnap után. Gólszerzési lehetőségeinket tovább nehezítette Cammy tartós sérülése az Ottawa ellen. Március viszont végre fellendülést és kiváló eredményeket hozott. A 7-1-es, nyugati túrát is tartalmazó szériánk nyitott utat a rájátszás felé, amit még a következő hetek bénázásai sem tudtak megakadályozni.
Végül a szerény és nem sok jót ígérő nyolcadik helyen csúsztunk be a PO-ba egy Leafs elleni hazai OT-s vereséggel. 88 pontot szereztünk, ugyanúgy, mint a hetedik Philli. Nem sok jót várhattunk, hiszen amellett, hogy gyengén játszottunk, még a liga első Washingtont is kifogtuk. Csoportban a negyedik helyen végeztünk, az igencsak gyenge idényt nyújtó Toronto előtt. Keleti konferencia mindegyik csapatát sikerült legyűrnünk legalább egyszer (pl. PIT, NJD, OTT), míg legtöbbször a Bostont (5), a két New yorki csapatot, a Florida gárdáját és a Torontot tudtuk legyőzni (3-3-3-3).
Csapatstatisztikáink igencsak felemás képet mutatnak. Itt van például az emberelőny-kihasználás. Eleinte gyengén ment, de aztán szépen belelendültünk. Végül 21,8%-kal a második legjobbak voltunk. PK-nk stabilan a legjobb 8-12. hely környékén szerepelt, 83%-kal zártunk (11.). Viszonylag keveset lőttünk (28,6) és sok lövést kaptunk (32,1). Keveset ütköztünk, de elég sok lövésblokkolást (3. hely) tettünk le az asztalra.
RÁJÁTSZÁS: 3. KÖR
Mindenki jól emlékszik a történetre. Esélytelenül, kevés hittel mentünk a Capitals ellen. A legjobbak ellen kellett volna olyat csinálni, amit az egész szezonban nem sikerült talán tízszer sem. Ovecskin megállíthatatlan, Theo átverhetetlen, a többiek meg zseniálisak. Aztán az első mérkőzést nagyszerű játékkal sikerült elcsenni Pleks, a hosszabbításban esett találatával. Második meccs maga a dráma volt. A.K. mesterhármas és biztos vezetés két harmad után, de aztán összeomlottunk. Otthon kit viszonylag sima bukással már a kiesés szélén táncoltunk, de mégis volt visszaút! Egy 2-1-gyel és egy 4-1-gyel egyenlítettünk, majd a mindent eldöntő hetediket idegenben hoztuk.
Martinék a csapat képességeinek legmegfelelőbb taktikát eszelték ki: végy egy kiváló formában lévő, bármire képes hálóőrt (Halak), rakj elé minden korongba beleállni képes, csupaszív védőket (Gill, Gorges, Markov, O’Byrne) és előre a legkevesebb helyzetet is kiválóan értékesítő csatárokat (Cammalleri, Gionta). Ezt a képlet elégnek is bizonyult a szezon legnagyobb meglepetésének kifőzéséhez.
Következő kör sem volt könnyebb, ellenfél a címvédő Pittsburgh gárdája, akik viszonylag simán tették félre a Senst. Hasonló esélyek, hasonlóan izgalmas és hősise küzdelmek vártak a csapatra. Rosszul indult, mert nem elég, hogy sima 3-6-tal zavartak minket le a jégről, de ráadásul Markov is végképp kidőlt Cooke szabályos, de brutális ütközése után. Második meccset már a csupán két NHL meccses rutinnal bíró P.K. Subbannal kezdtük. Cammy duplának köszönhetően fordítottunk és egyenlítettünk is. Otthon az elsőt nullára vesztettük, majd a következőt az utolsó harmadbeli fordítással hoztuk. 2-2 után szoros vereség következett idegenben, amit egy izgalmas hazai siker követett. Következett tehát megint a „szokásos” hetedik mérkőzés, megint idegenben. Káprázatosan indultunk, alig 25 percnyi játék után már 4-0 állt az eredményjelzőn. Nekünk minden bejött, míg a másik oldalon, hiba-hiba hátán. Kapuscsere után feléledtek a Pingvinek, de fordítani már nem tudtak. Ezzel ott voltunk a konferencia döntőben, ahol 1993 óta most fordultunk meg először. Érdekesség, hogy mi játszottunk az első meccset a Civic/Mellon Arenaban, és az utolsó is a mi nevünkhöz fog fűződni.
Jött tehát a keleti döntő, benne pedig a szintén meglepetést szerző Philli. Ők 0-3-ról verték ki a Bostont. Itt sajnos befuccsolt a korábban kiválóan működő Martin-rendszer. Keményen leütköztek, kevesebbet támadva minden hibánkat kihasználták. Halak sem volt már olyan káprázatos, míg a másik oldalon egy harmadik számú kapus (Leighton) kergetett minket az őrületbe. Idegenben előbb egy 0-6, majd egy 0-3 következett, amire még sikerült egy szuper 5-1-gyel felelni. A második hazait azonban megint nullára buktuk. Az ötödiken hiába szereztünk vezetést, a Flyers fordítására már nem volt válaszunk.
Összességében elégedett vagyok a szezonnal. Egy gyenge közepes alapszakasz után egy felejthetetlen rájátszást tudhatunk magunk mögött, amely talán ismét erőt adhat a folytatásra. Nyáron megint lesz változás bőven, hiszen a kapusposzton dönteni kell(ett) – mint tudjuk a vezetőség Price mellett tette le a garast a szurkolók és a szakma egy részének heves ellenérzése ellenére is. Hat játékos lesz szabadügynök, öt pedig korlátozott státusba kerül július 1. után. Laraque-ot kivásároltuk futó szerződéséből, míg Mara biztosan távozik.
