Minden tiszteletem a Cincié, hiszen amit ők véghezvittek, nem semmi! Egy szolid alapszakasz után (5. hely) szárnyaltak a rájátszásban. Végig kiélezett csatákat vívtak, sokszor a lehetetlent is megcsinálva hódították el a Kelly Cupot. Hogy tudta ezt megcsinálni egy olyan csapat, amelyet előzetesen nem neveztek a favoritok közé?

Siker elsődleges kulcsa talán a vezetőedző, Chuck Weber (33). A Lockportban (NY) született mester 2006-ban vette át a kis csapat irányítását, amely addig (1990-ben alapították) az égvilágon semmit nem nyert. A Weber-érában aztán beindult a szekér, az elmúlt négy szezonban két kupát nyertek és kétszer a harmadik körben búcsúztak csupán. Hű segítője, Dean Stork is fontos szerepet játszott a megélt sikerekben.
Cyclones egyik partnere a Hamilton (AHL), de jelenleg csupán két játékosuk tartozik a kék-fehér-piros kötelékbe. Egyik a cseh kapus, Robert Mayer, aki év közben Hamiltonban is ott volt, mikor sérülés miatt felhívták, a másik pedig Maxime Lacroix.

Mint már említettem a csapat az ötödik helyen jutott be a rájátszásba. Az alapszakaszban végig egyenletesen teljesített, de egy-két megingás miatt nem sikerült megszerezni a hazai pályaelőnyt. 44 győzelem mellett 25 vereség és 4 hosszabbításos bukta állt a csapat neve mellett. Kezdésként a tavalyi bajnok, a South Carolina került a Cinci elé. Az első kettő hazai mérkőzés után 1-1-re állt a párharc, és jött három idegenbeli összecsapás. Nem ijedtünk meg, sikerült kihúzni a döntő, ötödik meccsig. A döntő, hosszabbításos gólt Barret Ehgoetz szerezte, amellyel a második körbe lőtte a csapatot.  Kaput ekkor még Jeremy Smith védte egyedül, mert Mayer Hamiltonban volt kisegíteni.
Második kör sem volt könnyebb, hiszen a címvédő után a konferencia első, Charlotte került terítékre. Hasonlóan indult ez a párharc is, idegenben egy szoros győzelem után (4-3) egy sima vereség következett (0-5). Otthon egy gólzáporos 9-5-tel kezdtünk, de a vendégek hozták a negyedik meccset (1-4). Dustin Sproat győztes találatával már csak egyet kellett behúzni a továbbjutáshoz, de az utolsó meccs(ek) már idegen jégen zajlottak. 0-3-mal egyenlített is a Charlotte, maradt a döntés megint a legvégére. Mark Van Guilder két góljával és Smith remeklésével végül is sikerült a következő meglepetés, a csapat ott volt az American Conference döntőjében.
Előzetesen a döntő volt papíron a legkönnyebb, de végül ez lett a legnehezebb. Ellenfél a szintén meglepetést okozó Reading Royals volt, akik csupán a hetedik helyen surrantak be a rájátszásba. Lendületben voltak, amit eleinte nem tudtunk követni. Rémálomszerű volt a kezdés, a két hazai meccset elbuktuk és a harmadikon is vesztesen kellett levonulni. Ezen a meccsen már beállt Mayer is, akire fontos szerep hárult a továbbiakban. Tehát 0-3 volt oda összesítésben, már nem lehetett többet hibázni. 6-4-gyel és 5-0-val kezdtük a zárkózást, majd otthon kellett folytatni a feltámadást. 6-3-mal egyenlítettünk, megint döntő mérkőzésre készülhettünk, már harmadszor ebben a rájátszásban. Ismét Mayer kezdett, pedig előző napon le kellett cserélni. Jó döntés volt, mert második hibátlan meccsét teljesítette. Egy gól döntött, amit Barret Ehgoetz talált meg.
A kupadöntőben az Idaho Steelheads, a National konf. abszolút legjobbja került a Clones elé. Ott folytattuk, ahol az előző körben abbahagytuk. Idegenben bekezdtünk, két győzelemmel térhettünk haza. Kétszeri hosszabbítás után szépített a vendég, de a következő derbit 15 lövéssel is sikerült hozni. Nem kellett idegenben ünnepelni a kupát, mert a harmadik hazait is hoztuk 2-1-gyel a rekordszámú (13.483) néző buzdítása közepette.
A rájátszás legjobbja a két kapusunk lett megosztva. Robert Mayer és Jeremy Smith kiválóan kiegészítették egymást, amikor az egyiknek nem ment, a másik sikeresen beugrott a helyére. Mayer 3 SO-val, 1,54 kapott gólátlaggal és 93,8%-os hatékonysággal hódított. A lejátszott PO-s 24 mérkőzés ECHL-rekordnak számít (maximum 26 a lehetséges maximum)..

Az említett edzőn és kapusokon kívül kik voltak azok, akik sikerre vezették a Cyclones bandáját? Csatárok közül elsősorban Dustin Sproat, aki 11 gólt és 20 pontot szerzett. A 11 találat egyébként megosztott gólkirályi címet ért (a readingi Labelle-lel). Barret Ehgoetz (17 pont) és Jimmy Kilpatrick (16 pont) is rendesen megharcolt a sikerért. Egyébként mindenki maximumot hozott ki magából, felejthetetlen szezont produkálva!