ISMÉT CSAK SIKERÜLT TÖRÖLNIÜK MINKET

"CONFIDENT? I MEAN, IT'S A FAMILIAR FEELING FOR US. WE SEEM TO PLAY OUR BEST HOCKEY IN THIS SITUATION. HERE WE GO AGAIN."

(Cammalleri még nem adta fel a párharcot!)

Történelmet csináltunk megint, csak nem olyat, amire büszkék lehetünk. Még nem volt olyan PO-kör a csapat száz éves históriájában, hogy háromszor is lőtt gól nélkül keljen lecsúszni a jégről. Már nem is volt több lövésünk, teljesen hatástalanítva volt a játékunk. Két hátsó hiba pedig elég volt a vendégeknek a sima győzelemhez. Sokat számít az első gól, amit sajnos megint nem nekünk sikerült elérnünk.

Nagy változások nélkül indultunk harcba, csupán Pyatt és Pouliot cserélt helyet a kezdésnél a második és harmadik sorokban. Ezzel szemben az ellenfélnél visszatért Carter és Laperriere is, így még nehezebb dolgunk volt. Ismét délutáni meccset kellett lehúznunk, de a hangulatra ismét nem lehetett panasz. Idei századik mérkőzésre készülhettünk, 1993 óta nem tudtunk ennyit játszani.

Jól indult a meccs, hiszen sikerült remekül bent tartanunk a támadó harmadban a korongot, de a felénél átvette az irányítást a Philli. Bergeron holdingja után már nem ugyanaz volt a játék képe, mint előtte. Mintha energiát vesztett volna valamiért a társaság.  Két nagy helyzetet is kialakult a kapunknál. Előbb Carter kiugrását (Moent verte egy az egyben) kellett Jaronak védeni, majd Gill blokkolt a gólvonalon fekve. Kevés lövés volt, csupán 12 kísérletet láthattunk.
Másodikban már nem volt pardon, kijött a vendégek fölénye. Védelmi hiba kellett az első találathoz, Gorges volt egy kissé lassú és határozatlan. Claude Giroux simán megkerülte és közelről emelt a felső léc alá. Rohadtul nem ment semmi, főleg elöl voltunk nullák. Prongerék mindent hatástalanítottak, amivel próbálkoztunk. Az első lövésünkre majd tizennégy percet kellett várni (Gill), és nem is volt több. Vége felé jött a második hiba, amiért ismét csak góllal büntettek minket. Subban kalandozott előre, lövését Pronger kapcsolta le és indította Leinot, aki nem hibázta el a szólót. Végén még Halak borzolta az idegeket, amikor rosszul szabadított fel, de a lövés az oldalhálóban landolt.
Utolsó felvonás maga volt a kínszenvedés. Sikerült ismét lőnünk, de a kilenc lehetőség ellenére nem sok esélyünk volt a zárkózásra. Kaptunk végre két emberelőnyt, de ezzel sem tudtunk mit kezdeni. Teljesen szétesett támadójátékunk, semmi sem sikerült. Ez elsősorban a Philadelphia érdeme, nagyon jót találtak ki ellenünk. Végén jött a kapuslehozatal, amiből kaptuk a harmadik gólt. Giroux második gólja előtt még Bergeron mentett egy hatalmasat, de ez már nem számított semmit.

Csatáraink teljesen hatástalanok voltak, teljesen ki lettek kapcsolva. Csupán 17 lövésünk volt 25 ellenében, pedig eddig a sima vereségeknél is mi lőttünk többet a Flyers-nek. Hol volt Cammalleri és Gionta? Előbbi egy, utóbbi két lövés? Nem, így nem megy! Egyedül Lapierre volt elemében ismét, öt lövése mellett hatszor ütközte le a fehér mezeseket. Kár, hogy egyedül maradt a szívével, nem volt társa a küzdelemben. Védelemben a hibák jutnak először az eszembe, de ott sem voltak rendben a fejek. Subban kicsit sokat volt elöl. Gill és Gorges lassú volt, Bergeron a szokásos, O’Byrne sem csinált valami sokat öt játékperce alatt. Pyatt kisebb sérülést szedett össze, nem szeretném, ha hétfőn nem tudna játszani. Halak nem volt rossz, de ezeket a közeli lövéseket nem bírja. Már a rávezetéseknél tudtuk, hogy az nem az ő műfaja, a bekapott gólok is hasonló szitukból születtek.

Ismerős érzés lehet mindenkinek a következő mérkőzés, hiszen ez már a hatodik lesz, amelyen győzelmi kényszerben kell játszanunk. Kérdés az, hogy tudunk játszani. Ha megint nem leszünk képesek gólt lőni, ugye esélyünk sem lesz, míg a védelem nagyon fontos szerephez juthat ismét. Nagyon nem fekszik nekünk a Flyers stílusa, így nagy bravúr kell már az életben maradáshoz is.