5-1-GYEL HOZTUK A SZEZONT A BOCSOK ELLEN!
"EVERY MORNING WE SEE THE BOARD AND IT'S ALWAYS NICE TO LOOK AT IT AFTER WE WIN."
(Markov arról, hogy mindig jó látni, hogy PO-s helyen állunk.)
Jól lesz ez fiúk, csak így tovább! Edmonton után nem csak bénáztunk, helyenként nagyon tetszett, amit láttam. Ilyen meccsekkel meg lehet a cél, az áprilisi folytatás. Miért megy most olyan jól? Támadások erősebbek, de a védelem a fő kulcs. Ha összehasonlítjuk a korábbiakkal, sokkal hatékonyabbak vagyunk hátul is, kiegészülve a kapusokkal. Ilyen bandával már van mit keresnünk a PO-ba, talán végre most álltunk össze, és hol van még Cammalleri!
Érzésem szerint edzőnknél már Halak az elsőszámú kapus, pedig a Boston ellen az idén hibátlan Price-ot kellett volna betenni a kapuba. Ez volt Jaro idei 35. bevetése, amely karriercsúcs. Lapierre visszatérhetett a négymeccses (túlzott) eltiltásából. Metropolit és Darche mellé került vissza, hiszen Maxwellt Hamiltonba irányítottuk. A két himnusz között köszöntötték a québeci olimpikonokat (Kim St. Pierre, Charline Labonte, Catherine Ward és Caroline Ouellette), köztük a bostoni Patrice Bergeront is.
Kezd jó szokásunkká válni az izmos indítás. Most ugyan nem lőttünk gólt, de Pouliot 12 méterről kapuvassal indított. Az első emberelőny meghozta a vezetést is. Markov (5) távoli lövése középen Seidenbergen gellert kapott, Rask tehetetlen volt. PK-ban sem voltunk veszélytelenek, sőt, Plekanec szólója is beakadhatott volna. Nem kellett sokáig búslakodnunk, mert kiegészülés után rögtön jött a második gólunk. Korongszerzés után Markov vitte kapu mögé a pakkot, ahonnan a visszakerülő játékszert Sergei Kostitsyn (4) kotorta be a kapuba.
Második felvonást viszont rosszul kezdtük, hiszen Ryder és Wheeler iramodott meg egy védő O'Byrne-nel szembe, nem is hibázták el. Markov kissé lemaradt, mert előtte cserélni akart. Jól tartottuk az előnyt, de a Boston kiegyenlítette a mezőnyfölényünket. Legnagyobb szám Andrei Kostitsyn ütközése volt Lucic-csal, aki nem tudott elégtételt venni, csak hátulról simogatta a bírók ölelésében padra száműzött Andrei-t.
Az utolsó húszast is szerencsésen indíthattuk, hiszen Rask óriási hibáját Sergei Kostitsyn (5) végezte be. Szerencsétlen kapus elvétette a palánkról visszapattanó korongot, ami Sergei elé érkezett, így nem volt nehéz a félig üres kapuba tennie. Kétgólos vezetésnél sem tétlenkedtünk, nem ültünk az eredményre, hanem tovább támadtunk. Lehet, hogy Lucic ezért tudott szépíteni. Lövését Gill takarása miatt szinte egyáltalán nem láthatta Halak. Az utolsó percek izgalmasak voltak, egy ízben csak a kapusnak köszönhetjük, hogy nem kellett a hosszabbításra koncentrálnunk.
Amennyire nem tetszett az előző sikerünk kimenetele, annál jobban örültem ennek a rivális elleni győzelemnek. Igazi csapat voltunk, persze a kisebb-nagyobb hibák most is meg voltak, de nem olyan kaliberűek, mint pár hónappal ezelőtt. A speciális egységek jók voltak, előnyből lőttünk gólt, hátrányban pedig magabiztosak voltunk.
Sergei Kostitsyn egyre többször játszik végre felnőtt módjára. Mostani kétgólos meccse volt a harmadik ilyen teljesítménye, legutoljára még 2008. december 20-án tudott hasonlót összedobni. Másik kiemelkedő fickó Moore volt, aki két assziszttal és +2-vel zárta az estét. Kell is is hogy mutasson valamit, ha már második köröst adtunk érte a Floridának. Harmadik ember, akit kiemelnék Markov lenne, aki hibája ellenére ismét kapitány volt C nélkül is (2 pont). Gomez és Gionta játékán érezni, hogy élvezik a játékot, összeálltak a többiekkel. Amit hiányoltam, és szerintem nem voltam egyedül, hogy nem volt egy valamire való bunyó.
Tökéletes hetet produkáltunk, mind a hat pontot otthon tartottuk. Egyre jobbak a kilátásaink a rájátszásra, de még hátra van 12 kemény és fontos találkozó. Ezek közül is talán az egyik legfontosabb lesz a keddi New yorki derbi. Rangers ma még játszik, szóval eggyel több napot pihenhetünk, mint ők.
