PLUSZ EGY PONT, MÍNUSZ EGY CAMMALLERI
"I DON'T EVEN KNOW HOW IT WENT IN. I MADE THE 1ST SAVE, MAYBE SOMEBODY..."
(Halak a vesztes gólról.)
Egy pont a szárnyaló Sens otthonában nem rossz, főleg a -2-ről történő felállás miatt sem. Viszont kidőlt a 30+ gólos, elsőszámú csatárcsillagunk. Ennél rosszabb talán nem is történhetett volna, olyan a helyzet, mint október elején volt Markov sérülésénél. Ezzel jelentősen esnek az eddig sem túlzottan magasan szárnyaló PO-s esélyeink. Hamarosan olimpia, majd deadline, remélem, nem csinálunk semmi hosszútávra kiható marhaságot!
Halak következett a ketrecben, azért jó lenne már tényleg kitalálni, hogy ki is a kezdő kapusunk! Spacek továbbra sincsen, de már nem influenzával etetnek minket, már sérülésről beszélnek. Hoztuk helyére Webert, aki elég jól kijött Hamrlikkal. Lapierre a harmadik sorba került, míg Maxwell a negyedikbe. Cammyék mellett ismét Sergei K tűnt fel.
Első harmadban egálra hoztuk a kapura lövések számát, de míg nekünk csak távolról és veszélytelenül sikerült eltalálni a hazai kaput, addig a másik oldalon volt egy-két éles szitu. Először Cammalleri hátul eladott korongjából induló akció miatt kellett idegeskednünk, majd jött a bekapott gól is. Kovalev szokásos szépségdíjas gólját vágta be Kuba pontos passzából.
A másodikat jobban kezdtük, végre tudtunk támadásnak mondható akciókat is összehozni, Gill kiállításánál azonban ismét a Sens növelte előnyét. Kuba lövésébe Spezza ért bele, így Halaknak esélye sem volt a hárításra. Ekkor jött az első emberelőnyünk, és idén már nem először, sikerült visszakapaszkodnunk. Plekanec pontos átadásából Pouliot (13) találta meg az utat Elliott kapujába. Egyébként 116:30 után sikerült ismét a gólszerzés.
Az utolsóban többször is meg volt a lehetőségünk az egyenlítésre, de a döntő pillanatban nem sikerült. Pouliot közben kiverte Karlssonnal a plexit egy ütközés után. Ekkor jött a meccs legfontosabb pillanata (számunkra), Cammy szerencsétlenül ütközött Volchenkovval, majd a térde aláfordulva a palánknak csapódott. Fájdalmas arccal vitték az öltözőbe, látszott, hogy komoly a baj. MRI majd hétfőn, lehet, hogy ennyi volt a 2009/10-es szezonja. Egyébként Bergeron lövésénél Foligno is komolyabb sérülést szenvedett. A végén megkaptuk az esélyt a pontmentésre, Kelly magas botja, és azt ezt követő PP volt a kulcs. Pleks-Markov-Gionta (14) volt a korong útja, majd a kapuban landolt.
Jött a hosszabbítás, de Gill nélkül, aki a kiugró Spezzát akasztotta. Az ottawai elkövette azt a hibát, hogy előnyben kiállíttatta magát Hamrlik botjának elrúgásáért. A győztes gólt így is ők szerezték, Karlsson indította Fishert, aki Markov előtt lőtte be közelről a győztes gólt.
Fejlődés nem igen van, hátul jönnek a hibák és szerencsére a Halak-bravúrok is. Ismét többet lőtt az ellenfél, 29-37, ezzel nincs is akkor baj. Mi viszont mostanában képtelenek vagyunk egyenlő felállásban gólt lőni. Még múlt szombaton, a Rangersnek vágtunk ilyen gólt, azóta csak 3 PPG-re futotta. Még jó, hogy a PP továbbra is hozza a szintet, mert a pont megint az álom kategória lett volna. Erősen tartjuk a Washington mögött a 25%-ot, nincs is ezzel hiba.
Gill megint össze-vissza szerencsétlenkedett hátul, de ezt is megszoktuk már. Markov viszont továbbra sem találja hátul magát, neki kellene húzni a többi bekket is. O'Byrne és Weber elég jól muzsikáltak. Elöl Plekanec dicsérhető, két szép gólpasszt termelt. Pouliot továbbra is bizonyít, Gionta próbálkozik (5 lövés), néha talál is. Moen, Metropolit és Lapierre... mikor csináltak utoljára valami kézzel foghatót, valami értékelhetőt? Nem mostanában az biztos! Jó ősz után nagyon visszaestek, nem véletlen, hogy egy-két soros csapat vagyunk.
Kedden már otthon kellene felvenni a küzdelmet a portyázó Canucks ellen. Nem tudom, mit találunk ki Cammy nélkül, de nagyon nehéz (lehetetlen) lesz őt pótolni. Vancouveriek legutóbb Torontóban győzedelmeskedtek, 0-3-ról fordítva hozták el a 2 pontot. Ősszel nagyon megvertek minket, 1-7 lett a vége.
