MÉG MINDIG NEM GYŐZTÜNK IDÉN!
"THEY TOOK THE GAME AWAY IN THE SECOND PERIOD. THEY WERE MORE ON THE PUCK, WERE MORE AGGRESIVE, WON MORE BATTLES."
(Martin a második harmadbeli fordulatról.)
Martin tervei szerint az olimpiai szünetig ki kell húzni 50% közelében, majd utána egy nagy hajrával becsúszni a PO-ba. Na mármost az 50% oké, de nem látom, mitől tudnánk kirobbanni ebből a lagymatag stílusunkból. Ismét csak bebizonyosodott, hogy egy erős ellenféllel szemben annyi esélyünk sincsen, mint mókusnak az erdőtűzben.
Másodszor kezdett Carey Price, és ismét csak állta a sarat, azaz a hazai rohamokat. Testvérpár továbbra is sérült, gyógyulás bizonytalan. O'Byrne családi gondjai (amiről semmit sem hallani) sem oldódtak még meg. Pont ellenünk debütált Ovechkin kapitány, azaz először húzhatta fel a C betűs hazai mezét.
Az első harmadban még követtük a fonalat, nem volt nagy különbség a két alakulat között. Bár a három kaput is eltaláló lövésünk sejtette, hogy ez kevés lesz a továbbiakban. Spacek alig-szabálytalansága miatti emberhátrányt ki is használták. Markov rosszul szabadított fel, majd Knuble eltörte az ütőjét. Így Fleischmann-nek már nem volt olyan nehéz dolga. A kisebb sérülések sem kíméltek minket, előbb Moen ment az öltözőbe, majd Pacioretty maradt a jégen. Egyenlítésünk hirtelen jött a semmiből. Tényleg onnan, mert Gorges (3) lövése teljesen veszélytelen lett volna Neuvirth kapujára, de Fleischmann ütőjén irányt változtatva a hálóban kötött ki. Nem örülhettünk sokáig (én nem is tudtam nagyon ennek a gólnak örülni...), mert jött az újabb peches gól. Fehr lőtt kapura, a korong viszont Gill korijáról vágódott a kapunkba. Ez volt már a negyedik gólja ellenünk. Szegény Carey, annyira megzavart ez a potya, hogy 36 másodperccel később tehetetlen volt Semin löketével szemben. Mentségére szóljon, hogy Gill szépen takarta a kilátást előle. Kicsit elszabadultak az indulatok a harmad végére, két tömegbunyót is a bíróknak kellett megfékezniük. Harmadikban valamit javultunk, képesek voltunk már rendes támadásokat vezetni, olyanokat, amelyből igazi gólhelyzet alakult ki. Plekanec is beszedett valamit, mozgásán érezhető volt, hogy nincsen minden rendben nála. Második előnyünket végre ki tudtuk használni (az első és a harmadik nagyon szánalmas volt). Markov-Bergeron-Pouliot (5) volt a korong útja, a fiatal csatár szép gólt akasztott. Esélyünk volt az egyenlítésre, de Markov, majd Cammalleri is elhibázta saját lehetőségét. Sorsunkat Semin bombagólja pecsételte meg (akkorát vágott, hogy szegény Price még a kezét sem tudta felemelni), a kapuslehozatal már nem segített.
Keveset lövünk. Ez nem újdonság, de fájdalmas tény. Sokkal rosszabb, hogy nagyon sokat kapunk. 43 lövést kaptunk, az elhibázott és blokkolt lehetőségekkel együtt ez 80 kísérlet. Nem csoda, hogy ennyiből egy-két (négy) gól beszalad. Másik elkeserítő mutatónk az ütközések voltak, 13-30-ra buktuk ezt is. Markov, Spacek, Hamrlik, Gill a top 4 védőcsapatunk, íg voltak képesek nulla ütközésre. A védők... nullára! Ovechkin egymaga hatot tett le az asztalra. Mara (miért nem lepődöm meg?!) és Gill -2-vel zárt. Ben Puoliot egyre jobban belesimul a Gomez-sorba, most már kijelenthetjük, hogy jól döntött Gainey. Cammy igen jól mozgott és tüzelt, de most ez is kevés volt a sikerhez. Remélem Pleks nem sérült meg komolyabban, mert ez már sok(k) lenne. Pacioretty nem top 6 csatár, ezt be kell látnunk, de Laraque sem top 18 hokijátékos! Négy cseréje volt és három percet játszott összesen...vicc. Bedobásokat megint buktuk, de a speciális csapat sem remekelt igazán. A bekapott emberhátrányos találat elfogadható, hiszen a Caps mögöttünk a második a PP-ranglistán. Amit előnyben csináltunk az borzasztó volt, pedig gólt is lőttünk belőle.
Következik a Florida, múlt héten, szilveszterkor, levertük őket, de nálunk nem lehet tudni. A Toronto legutóbb verte őket, nekünk is ezt kellene tennünk. Andrei Kostitsyn visszatérése nagyon fontos lenne, mert a kapu előtti teljesítményünk nagyban függ tőle (is). A védelemmel nagyon nem tudunk mit csinálni, olyan amilyen.
