ISMÉT SZÁNALMASAN GYENGÉK VOLTUNK
"I THOUGHT WE PLAYED OK FOR THE FIRST 10 MINUTES, BUT THEN WE MADE TWO BAD LINE CHANGES AND WE WERE DOWN 2-0. WE WERE OUTPLAYED MENTALLY AND PHYSICALLY."
(Martin a mérkőzésről.)
Ha elérünk egy kis fejlődést, ha egy picit javul a játékunk, akkor rögtön jön egy ilyen förmedvény! Nagyon szomorú és csalódott vagyok, de egyre könnyebben hozzá tudok szokni. Ez a szezon eddig egy nagy szívás! Szinte minden csapatrész betlizett, alulteljesített. Ha a pénteki, Boston elleni meccsen is így fogunk játszani, az ünnepelni érkező tömeg lincselést fog végrehajtani.
Azért voltak örömteli dolgok is az estén, csak nem a jégen! Az NHL hivatalosan is elfogadta a Molson testvérek tulajdonszerzését, ezzel december 1-től végérvényesen övék a 100 éves klub. Price is örülhetett, mert zsinórban második hónapja is övé a Molson Cup. Hamár kupa, akkor essen szó arról is, hogy a hétvégén a Montréal Alouettes elnyerte a Gray Cupot, a kanadai amerikai foci trófeát. A mérkőzés előtt bevonultak a jégre, és együtt ünnepeltek a közönséggel. Lassan gyógyul az alakulat, Gomez (2. sor) és D'Agostini (4. sor) már szerelést is ölthetett. Gill és A. Kostitsyn visszatérése sem késik már soká, így Leach feleslegessé vált. Gyorsan meg is szabadultunk tőle, waiverről a San Jose emelte le. Metro húzta a fekete Pétert, visszakerült a negyedik sorba.
A 699. Habs-Leafs derbi S. Kostitsyn ziccerével indult. Primeau kiállítását is kihasználhattuk volna, de Mara és Metro lövése is kimaradt. Jól nyomtunk, az egész két percet a támadó harmadban tölthettük el. Azt azért nem értettem, hogy mit keres Mara PP-ben. A Toronto Kessel kiugrásából szerezhetett volna vezetést, de szerencsére mellé tüzelt. Hamrlik egy kicsit lemaradt az emberéről. Spacek távolról próbálkozott, de feleslegesen. Aztán hirtelen becsapott a mennykő, vezetést szerzett a Leafs. Kaberle ment el a bal oldalon, majd középre passzolt, ahol pont jókor volt jó helyen Orr. Gorgesék eléggé szerencsétlenek voltak ahhoz, hogy ezt bekapjuk. Nem sokkal később jött a második, Finger tüzelt messziről, de Price mellett ez is bement. Nem sokat látott, de akkor is bosszantó volt. Chipchura volt a bűnös, többet nem is térhetett vissza a jégre (másnap gyorsan el is cseréltük az Anaheimmel egy 4. körös draftcetlire). Az eladott korongok és a figyelmetlenség ismét visszaütött, megint kétgólos hátrányban szenvedtünk. Elöl csupán a harmadik sor harcosságát lehetett dicsérni, de eredményt ez sem hozott.
A második harmadra MacDonald érkezett a vendég kapuba Gustavsson helyett. A svéd kapust a szünetben kórházba kellett szállítani a túl heves szívverése miatt. Ennek ellenére nem lett könnyebb dolgunk, mert még a kaput is csak nehezen tudtuk eltalálni. D'Agostininek azért csak sikerült, de többre nem ment. Ami szembetűnő volt, hogy mennyire nem megy Plekanecnek a faceoff, szinte mindegyik párbaját elveszítette. Pricenak viszont volt munkája, gyors egymásutánjában háromszor is védenie kellett. Lassúak voltunk és továbbra is pontatlanok. Érékelhetetlen teljesítmény a javából! A harmadik bekapott gól gyakorlatilag el is döntötte a meccset. Kessel szöktette Stajant, aki higgadtan helyezett Price kapujába. Becsületből azért tovább küzdöttünk, de semmi sem sikerült. Gomez közelről, Plekanec szólóból próbálkozhatott, de hiába. A Leafs érezhetően még lejjebb vette a lángot, de nekünk ez is kevés volt. Hiába tartottuk bent a korongot a támadó harmadban, de ziccerig nem tudtunk eljutni. Végén még Pacioretty PK-ját is ki kellett védekezni, de az legalább szépen sikerült.
Pacioretty lassan átesik a ló túlsó oldalára és már-már túlzásba viszi a szabálytalanságokat. Ilyennel indult a harmadik harmad is. Toronto hatalmas helyzetet hagyott ki, a szinte üres kapu mellé vágták a korongot. Gomez, majd Plekanec is helyzetbe került a másik oldalon. A játék csapkodó, itt is ott is helyzetekkel. Időkérés sem segített semmit rajtunk, ugyanúgy, mint Schenn kiállítása. Cammy és Spacek kisérlete volt érdemleges, de nem a ziccer kategóriába tartoztak. Akarás volt, csak nem párosult mellé elegendő tudás. A végére még ügyeskedünk egy sort hátul is, előbb Bergy veszíti el a pakkot, majd Price adja el.
Az egyetlen pozitív dolog ezen a mérkőzésen az a küzdőszellem volt. Sem egyénileg, sem csapatszinten nem ütöttük meg a liga színvonalát. Ez a produkció vetekszik a novemberi nashvillei mutatvánnyal, csak az nem hazai jégen esett meg. PK legalább hibátlan maradt (nem rajtunk múlott), és PP-ben is voltak biztató dolgaink. Gomez visszatérése felemás. Ha nem keresne 7 millát még dicsérhető is lenne, de egy ilyen fizetés mellett ez vérszegény. Ütközéseket végre megnyertük 25-14-re, pedig ott volt ugye az "áruló" Komisarek is. Különösen White hatja szép teljesítmény!
Kezdjük egy számadattal: 6/8, azaz legutóbbi nyolc hazai meccsünkből hatot elbuktunk. A Bellben, 21273 néző előtt, a Canadiens... no comment, azaz mégis! Hátulról előre, sorban: Price nem volt a legfényesebb (28/31), az első két találatban is benne volt. Néha könnyelmű passzokkal borzolta az idegeimet, de azok úgyis megtépázódtak ekkorra már. Védelmünk lassú és pontatlan volt. Ennél több gólt is kaphattunk volna. Azért két 35 éves védővel, akik meccsenként 23-24 percet játszanak, nem megy a fiatal csatárcsikók ellen. Elöl nem volt senki, aki egy szem gólt is be tudott volna préselni. Metro 0/5-öt, Lapierre 4/12-t produkált a bedobó körben. Milyen centereink vannak? Chipchura két perc alatt sikeresen összehozott egy -2-t, nem csoda, hogy utána már csak a padon kapott helyet.
Csütörtökön a csoport erős emberével, a Buffaloval kell megküzdenünk, idegenben. Ennél nehezebbet most nem is tudnék elképzelni, ráadásul pénteken máris itt a centenáriumi meccsünk a Bostonnal. Sajnálom, de ez a hét nagyon pontmentesnek néz ki...
