Mostanában nem úgy muzsikál a csapat, ahogy azt sokan szeretnénk. Ennek több oka is van (sérülések, megkérdőjelezhető igazolások, stb.), de az egyik legfontosabb a kapuskérdés. Azért írok erről pont most, mert a hétvégén gyakorlatilag megindult a harc az elsőszámú pozícióért.

Az első "lövést" Jaroslav Halak menedzsere, Allan Walsh adta le, aki a Twitterén a következő bejegyzést írta a hétvégi, Tampa Bay elleni vereség után (Price védett és 3-1-re kikaptunk): "Interesting stat of the night....Price is 10W, 32L in last 42 starts. Hmm." Igen, tényleg érdekes statisztika, de mi van mögötte?

Gyakorlatilag évek óta probléma nálunk ez a bizalomra épülő szerep. Sokáig azt hittük, hogy Huet lesz az, aki majd hosszú ideig megoldja ezen gondjainkat. Őt azonban kisebb meglepetésre elcseréltük - gyakorlatilag ingyen elengedtük - 2008 derekán. Gainey és mindenki azt gondolta, hogy az alig 20 éves tejfelesszájú, friss AHL-győztes, AHL-rájátszás MVP, Carey Price majd pótolni tudja a francia veteránt. Nem tudta, valjuk be őszintén. A PO második körében simán alulmaradtunk az alapszakaszban négyszer is legyőzött Flyersszel szemben. A tavalyi szezonnak már a Price-Halak kettőssel vágtunk neki. Biztonsági tartaléknak ott volt Marc Denis, de egy kivételtől eltekintve ő végig Hamiltonban maradt. A szezon jól indult, Carey volt az egyes, Jaro a kettes. Tiszta volt a képlet egészen Price sérüléséig. Az All Star Game-re beválasztott (jó, Montrealban tartották a fesztivált) hálóőr nem tudta korábbi önmagát hozni. Halak viszont elég jól helyettesítette, de annyira nem, hogy végleg megváltozzanak az erőviszonyok kettőjük között. A PO-t ismét megcsíptük (8. helyen, kis szerencsével), de az első kör volt a végállomás. Az egész csapat gyenge volt, de Priceon csattant az ostor, még a Bell közönsége is őt hibáztatta a kudarcért elsősorban. Máig emlékezetes a közönség viselkedésére bemutatott kézfelemelős, Royt idéző mozdulata.

Idén nyáron gyakorlatilag nem változtattunk semmit, hiszen inkább a csapat újratervezésévé lett a prioritás. Apróbb változtatás az volt, hogy leszerződtettük a tehetséges Curtis Sanfordot, de elsősorban az AHL-s Bulldogsba. Új kapusedző is érkezett Pierre Groulx személyében, akitől megújulást vártunk a Melanson-éra után. Továbbra is Price kezdet, mögötte Halak. Első két mérkőzésen remekül is ment minden, két OT-s győzelem, nagyszerű kapusteljesítménnyel. Aztán Carey pihenőt kapott Calgaryban (vereség Halakkal), Vancouverben viszont hatalmas pofont kapott. Hét gólt kellett lenyelnie, és nem is cserélték le. Ezután majd egy hónapig csak a kispadról figyelhette a meccseket. Közben Jaro elég jó volt ahhoz, hogy vele is győzzön a csapat a gyengébb ellenfelek ellen.
A mostani hétvége után 8-9-0-s mérleggel szerénykedünk a keleti főcsoport 11. helyén. Ez eddig gyenge és szánalmas, de nem csak a kapusok miatt! Nem sok csapat van azért, amelynek mindkét (tehetséges) kapusa 90%-os védési hatékonysággal áll (CP-89,4%; JH-89,3%). Bár Price 3-7-tel áll, azért neki nehezebb meccsei voltak, mint Halaknak (5-2).

Mit lehetne csinálni a "maszkosokkal"? A legegyszerűbb az lenne, ha cserélnénk/vennénk egy új kapust. Papíron. Véleményem szerint ezt idén valószínűleg elfelejthetjük! Egyrészt nincs rá keretünk, másrészt nincs is olyan szereplő a piacon, akiért érdemes lenne küzdenünk. Kapusaink idén még nagyon olcsóak (CP-2,2M; JH-0,775M), de jövő nyártól mindketten korlátozott szabadügynökökké (RFA) válnak. Persze, ilyen teljesítmény mellett nem várjanak nagy emelésre!

Hívjuk fel Sanfordot? Lehetséges, de szerintem ezt csak egyik srác sérülése esetén húznánk meg. Curtis nem rossz kapus, de eddig nem tudott igazán bizonyítani. Bár, ha olyan tudna lenni, mint Anderson a Coloradoban, nem szólnánk egy szót sem.

Tegyük meg Halakot elsőszámúnak? Nem jó. Szerintem Jaro soha nem lesz nálunk vezető hálóőr. Nem azért, mert tehetségtelen, de valahogy nem érzem benne a leaderséget. Nem marad már, bízzunk Jesus Priceban, és abban, hogy végre normálisan működik a védelem a kapunk előtt!