MÁR CSAK A SZERENCSE TART A VONAL FÖLÖTT

Már meg sem lepődhetünk, ha nálunk - papíron - gyengébb ellenfél csinál belőlünk bohócot, ráadásul saját publikumunk előtt. Ez volt most is, a gólokat csak nyeltük, mint kacsa a nokedlit. Halak betlizett, védelem dettó, elöl pedig csak egy rövidke periódusban nyújtottunk elfogadhatót. A PO lassan csak álom marad, semmi több! Ez az év most már nem méltó a századik szezonunkhoz.

Gaineyék próbáltak valamit módosítani a sorokon, de nem jutottak sokra. Komisarek és A. Kostitsyn kimaradása is téma volt, de végül mindketten játszottak, ismét feledhetően. Schneider játéka gyermeke betegsége miatt volt kérdéses, de vállalta. Halak kezdhetett a legutóbbi Price-bukfenc után, de ő sem vált be ezen az estén. Laraque visszatérése érdemel még említést, játéka viszont nem. Az 1915/16-os mez sem hozott túl sok szerencsét ezen az estén.

Kostitsyn kísérlete volt az első feljegyezhető esemény, majd a Toronto akciózott. Kulemin lövése valahol elakadt Halakban, de nem lehetett jól látni, hogy bent vagy kint volt-e a pakk. Videózás után végül is nem adtak gólt. A következő akció viszont már bement. Kulemin most már tényleg betalált, O'Byrne veszítette el a korongot, Plekanec elcsúszott, így tisztán lőhetett a fiatal csatár. Huszonhárom másodperccel később már kettővel mentek. Grabovski húzott el baloldalon, éles szögből lőtt, Halak meg bevédte. O'Byrne-Finger lökdösődés után az utóbbit állították ki, de nem mentünk semmire a lehetőséggel. Később Pacioretty szabálytalanságából adódó hátrányt szépen kivédekeztük. A harmad végén újabb bunyó indult, Komisarek 2+2, Lapierre 2 percet kapott. A túloldalon is kiszórták Schennt és Michellt. Húsz perc alatt csak 6 lövést hoztunk össze, védelem bizonytalan volt, Halak formán kívül.

A másodikban tovább folytatódott a vesszőfutásunk. Az áthúzódó emberhátrányban Plekanec és Gorges szépen akciózott, de utána kaptuk a következőt. Laraque szabálytalankodott Ponikarovsky ellen, de mielőtt kiállíthatták volna, a torontói gólt szerzett. Sajnos ez is Halak hiba volt. Latendresse, majd Schneider kiállítása következett, a második után pedig jött a negyedik. Megint Ponikarovsky volt a tettes, közelről piszkált a korongba, a kapus és a védők csak asszisztáltak neki. Ez már sok volt, Gainey mást próbált. Összekeverte az embereket, egymás mellé került a Higgins-Lapierre-Tanguay hármas. Jó húzás volt, mert a harmad hátralévő része a miénk volt. Előbb Higgins mentett meg egy előre vágott korongot, a középre passzolás után Lapierre érkezett pont jókor. Két perccel később megint ők voltak a főszereplők. Korongszerzés után gyors indulás, Tanguay passzol középre, Lapierre újabb gólt szerez. Egyre több helyzetet alakítottunk ki Gerber előtt, Blake kiállítása alatt Koivu a kapuvasat is eltalálta. Végre úgy játszottunk, ahogy azt kell. Sajnos nem tudtunk újabb gólt ütni, pedig egy gólról még bármi történhetett volna.

Az utolsó harmadban is támadóan léptünk fel, de Lapierre szólója kimaradt. Sajnos Latendresse kiállítását Blake kihasználta, innen pedig már nem tudtunk ismét újítani. Emberelőnyből sem tudtunk javítani, a küzdőszellem is lelohadt. Higgins volt még a legaktívabb, de ő is kevés volt a javításra. A végén a néző hangos nemtetszésüknek adtak hangot, már a ki maradt, mert a csarnok félig már kiürült a lefújásra.

Egyre kilátástalanabbul megy a játék, sorra veszítünk nyerhetőnek tűnő mérkőzéseket. Most már be kell látni, hogy rosszkor jött az edzőváltás, épp ellenkező hatást váltott ki. Teljesen szétestünk, minden csapatrész szörnyen teljesít. Rájátszás még megvan, de ez a jövő héten gyorsan változni fog, ha nem hozzuk a hazai mérkőzéseinket. 

1. Lapierrék újraszervezett sora. 0:4 után összekerült a Higgins-Lapierre-Tanguay hármas. Ez volt edzőn legjobb húzás, de sajnos csak két gólra voltak képesek. Vesztes meccset +2-vel zárni nem rossz teljesítmény, és jól jelzi, hogy nem rajtuk ment el a meccs. Nem tudom, hogy a következő mérkőzésre is együtt maradhatnak-e, de érdemes lenne megpróbálni.

2. Újra fölényben voltunk a palánk mellett. Régen volt már, mikor ilyen egyértelműen jobbak voltunk az ütközések terén, bár a Leafs ellen mindig odatesszük magunkat. 30-19-re bizonyultunk jobbnak. Itt is Lapierre és Tanguay volt a legjobb 5-5 ütközéssel, pedig nem is védők.

1. Szokásos hibákat lehet megint felsorolni. Gyenge kapusteljesítménnyel kezdhetném. Halak legalább kettő, de inkább három gólban benne volt. Hálóőreink sem jobbak, mint a csapat. Jobb meccsek után jönnek a betlik. Jaro 32 védést mutatott be, de a fontos pillanatokban elbukott.

2. Kostitsyn és Kovalev nem találja a helyét. Nagyon érik, hogy Andrei barátunk kivegyen egy kis szünetet, mert nagyon nincsen formában. Kovalev sem a régi (tavalyi) már. Nélkülük pedig igencsak nehéz gólokat lőni és győzni. Sergei Kostitsyn lassan visszatérhet, Hamiltonban egyre jobb formát mutat, a Dogs egyik vezéregyénisége.

3. Ismét hagytuk magunkat szétlőni. Ez már a sokadik meccs, amelyen jóval többet lő az ellenfél, mint mi. Most is 40 közelében termeltek! Kapusaink pedig nem olyan jók mostanában, hogy mindent hárítsanak sajnos.

1. MAXIM LAPIERRE  (30 Pont)

2. CHRISTOPHER HIGGINS (20 Pont)

3. ALEX TANGUAY (10 Pont)