VÉGÉN SZÉPEN FELPÖRÖGTÜNK

Az öregek harcosságának köszönhetjük ezt a sikert, nélkülük Gainey debütálása nagy kudarc lehetett volna. Játékunk gyakorlatilag alig változott a Carbo-érához képest. Sok idő nem volt a változtatásokra, de azért többet is láthattunk volna a csapattól.

Sorokat egy kicsit megvariáltuk, Kovalev és Plekanec D'Agostinivel jött össze. A védelemben a régebbi párokkal álltunk föl. Kapuban Price védhetett továbbra is.
Pricenak kellett először játékba avatkoznia nálunk. Egyébként kissé álmosan indítottunk. Aztán Schneider távoli lövése visszajött Rolosonról, a kipattanót pedig Tanguay bombázta egyből a kapuba. Ez volt az első gólja visszatérése óta. Ezt szinte azonnal egy Stewart-Stortini bunyó követte, melynek végén a mi fiunk vitte le az ellenfelét a jégre. Smid kiállítását nem tudtuk értékesíteni, Kostitsynnek volt a legjobb helyzete. Majd mi kerültünk hátrányba Kovalev miatt, de Price szépen védte a lövéseket. Koivu és Tanguay szépen megértette egymást, egyébként elég kevés lövés volt mindkét oldalon (7-6 SOG).

A következő húsz percet is lassan kezdtük. Higgins saját lábában esett hasra, Tanguayt pedig orron vágták, de nem lett belőle kiállítás. Sok pontatlansággal játszunk, nincsenek helyzeteink. A harmad felénél aztán megbosszulta magát a tehetetlenségünk, Cogliano vágta be a pakkot. Gorges rosszkor esett el, Price pedig rosszul zárta a rövid sarkot. Az ezt követő Gilbert-kiállítással sem mentünk semmire, sőt megkaptuk a második gólt is. Souray tüzelt távolról (nálunk is ezt tette annak idején), a korong meg szépen utat talált magának a hálóba. Két percre rá szerencsére Metropolit első montreali góljával egyenlítettünk. A kapu előtt, közelről kotorta be a pakkot. Azután megint két perc, és újra vendég előnyt jelzett a kivetítő. Rólunk ment be a korong a kapu előtti kavarodást követően. Price alatt átcsúszott a pakk, de Gagnernek könyvelik el a gólt. Dudaszó után még volt egy kis csetepaté. Összesen két lövésünk!!! volt, viszont tizenhetet kaptunk. Rohadtul gyengék voltunk ebben a harmadban!

A harmadik felvonást végre jól kezdtük, Kovalev kapuvasa indította a mókát, majd egy füst alatt ki is állíttatta magát. Hiába szorítottuk be az Edmontont, ez még kevés volt az egyenlítéshez. Viszont jött Koivu, és közelről szerzett gólt. Mivel a kezére is rápattant a korong, sokáig nézegették a bírók. Végül megadták, sikerült egyenlítetni. Agresszívan támadtunk, Plekanec lövését védték. Szerencsére nem elégedtünk meg az egyenlítéssel, hanem tovább küzdöttünk a győzelemért. Azért Price sem pihenhetett, nagyot kellett védenie a vége felé. Tanguay kiállítását kellett még kibírni a hosszabbításhoz, ami alatt még támadni is tudtunk. Metropolit és Higgins is próbálkozott a gólszerzéssel.  

A ráadásban O'Sullivan eltörte Markov ütőjét, nagy lehetőséghez juttatta ezzel a csapatot. Élni is tudtunk az adandó alkalommal, Schneider szokásos távoli bombájába Koivu ért bele szerencsésen. Ismét sikerült győzni, meg lett a két pont!

Csak a harmadik harmadbeli, illetve a hosszabbításos teljesítménynek köszönhetjük, hogy sikerült otthon tartani a két pontot. Amit a középső harmadban műveltünk az botrányosan gyenge volt. A küzdeni akarás és a szerencse húzott ki minket a slamasztikából. Ez a teljesítmény kevés lesz viszont a következő meccsen, bár az ellenfél az Islanders lesz. 

1. Küzdőszellem. Ez természetesnek tűnik, de sajnos nem mindig az. Most végre teljes mértékben elégedettek lehetünk evvel a harmadik harmadtól. Viszont felmerül a kérdés, hogy miért csak a harmadiktól. Sok fontos mérkőzésünk lesz még a szezonban, ezt kell folytatni fiúk!

2. Koivu-Tanguay tengely játéka. Összesen négy pontot szereztek és +4-gyel zárták az estét. Elsősorban nekik volt köszönhető, hogy nem kellett lógó orral távoznia a Centre Bell közönségének ezen az estén. Jó lenne, ha állandósítani tudnák ezt a formájukat. Saku régen volt ennyire agilis, bedobásoknál is 73%-kal teljesített.

3. Ütközéseket és a bedobásokat is nyertük. Nem nagy fölénnyel, de azért mi voltunk jobbak ezen a téren is. Ütközésekben 24-15-re, bedobásokban 58%-42% arányban kerekedtünk felül az Oilersen. Ez is kellett a sikerhez, mert más téren nem tündököltünk ennyire.

1. Második harmadbeli teljesítményünk. Nem is nevezném teljesítménynek, mert két lövés húsz perc alatt nem az. Még szerencse, hogy Metropolit bekotort ebből is egy gólt, mert nagyon csúfos lett volna a dolog.

2. Lapierre és Kovalev önmagához képest gyengén szerepelt. A meglepő az, hogy nem Kovalev szereplése a meglepő, hanem Maximé. Nem volt egy lövése sem, csupán két ütközése és 57%-os buli elhozatala. Alex más tészta, tőle lassan az lesz a meglepő, ha jól játszik. Pedig még mindig neki vannak a legjobb cselei és az ő keze a legfinomabb a csapatban, de ilyen meccsek után a közös folytatás egyre valószínűtlenebb tűnik.

3. Védelem továbbra is egy vicc. Ennyi hibával, ügyetlenkedéssel csoda, ha nem veszítjük el minden meccsünket. Pedig vasárnap Dallasban már láthattunk egy kis fényt az alagút végén. Erre tessék, ismét a régi hibáinkat folytatjuk! O'Byrne, Komisarek messze elmarad korábbi (nem idei) teljesítményétől, és Schneider és Gorges sem olyan, mint amit szeretnénk tőlük látni.

1. SAKU KOIVU  (30 Pont)

2. ALEX TANGUAY (20 Pont)

3. MATHIEU SCHNEIDER (10 Pont)