ISMÉT A MÁSODIK HARMAD DÖNTÖTT
A pénteki vereség után egy hét mérkőzésből álló hazai sorozatot kezdtünk szombaton (egyébként a csapat történetének leghosszabb ilyen sorozata). A Buffalo kemény ellenfélnek bizonyult, de a második harmadbeli szárnyalásunk átsegítette a bandát a nehézségeken.
Alapvetően változtattunk a felálláson. Kostitsynék figyelmeztetésként a 4. sorban találták magukat, D'Agostini pedig az első sorban debütált. O'Byrne végre scretchelve lett, helyette Dandenaultnak kellett védőt játszania. A kispadnál feltűnt a sérült Komisarek, aki mint segédedző ténykedett. Elég furán festett öltönyben, az biztos!
Kiegyenlített játékkal indítottak a csapatok, nem voltak különösebben nagy dobások. A harmad felénél Sergei Kostitsyn, akit láthatóan kissé meglepett a visszasorolása, a palánknál felesleges bottal ütésért-kiállítást kapott. Jött is a büntetés Vanek-gól formájában! Rosszul szabadított fel Higgins, a vissza passz pedig üresen találta az osztrák gólgyárost. Hiába nyertük az SOG-t 13-10-re, hiába volt eggyel több gólszerzési lehetőségünk, mégis a vendégek vonulhattak elégedettebben az öltözőbe.
A másodikban gyorsan jött az egyenlítésünk, Andrei Kostitsyn a megszerzett koronggal kiugrott, bár az első kísérlete rossz volt, másodjára viszont a kapuba emelt. Öt perccel később sajna ismét vezetett a Buffalo, és ismét Vanek volt a "bűnös". Szerencsére a legjobban küzdő Lapierre-Bégin duó összehozta, egy gyors és tetszetős akció végén az egyenlítő találatot. A végén még a vezetés is sikerült, 4v4 felállásban (D'Agostini csücsült tőlünk) Koivu alapvonal mögüli passzára Markov robban be és szerzett gólt. Az egyenlő felállás ellenére emberelőnyös gólnak tűnt.
Az utolsó felvonásban Sergei Kostitsyn harmadik kiállítása miatt morgolódtam, a fehérorosz fiú kissé ideges volt ezen az estén. Sikerült még egy 2 perces emberelőnyt szépen elszórakoznunk. Szerencsére nem lett következménye, bár a végén izgulnunk kellett a győzelemért.
A játék megint nem volt kiváló, de helyenként azért szépen dolgoztunk. Védekezésben sem csináltunk annyi hibát és Price is jól dolgozott. Az viszont nem tetszett, amikor a nézők Rivet booozták ki. Elég sokat tett ő a Canadiensért, és mégis csak mi cseréltük...
1. D'Agostini idei debütálása. Eddig fantasztikusan játszott a Hamiltonban, ontotta a pontokat. Most, hogy több sérültünk is van, felhívtuk, mutasson itt is valamit. Első meccsén nem is vallott szégyent, de még sokat kell tanulnia ahhoz, hogy teljes jogú NHL játékosnak tekinthessük.
2. Harcosság. Ez főleg az egykori negyedik sor embereire, Béginra és Lapierrere volt igaz. Mi sem bizonyítja jobban küzdeni akarásukat, mint a második egyenlítő találat. Jó lenne, ha drágább játékosok is hasonlóan játszanának, több tűzzel és elszántsággal, ha már rutinból nem megy a dolog! Andrei Kostitsyn is észbe kapott végre, 2 pontot gyűjtve a legjobb játékosunk lett. Eddig miért nem ment így, miért kellett a 4. sorba visszarakni?!
3. Kapus és a védelem. Végre, egy hibától eltekintve jól játszottunk hátul. Talán O'Byrne kimaradása hozta meg a nyugalmat, nem tudom. Dandenault sem volt rossz, pedig az utóbbi időkben nem igen láthattuk a kék vonal környékén. Pricenak ismét volt néhány nagy fogása, főleg a végén volt meleg a helyzet, de közösen megoldották.
1. Sergei Kostitsyn. Nem megy neki mostanában, van ilyen, de miért kell ezt még tetézni felesleges és értelmetlen kiállításokkal?! Ha így folytatja hamarosan Hamiltonban találhatja magát - jobbik esetben. Második teljes szezonjában már tősgyökeres Canadiens játékosnak képzeli magát. Bátyjának használt a negyedik sorba való száműzés, jó lenne, ha ő is a fejéhez kapna!
2. PP, de ez már szinte állandó. Most is jó néhány lehetőséget eljátszottunk, de azért a harmadik harmadbeli, két perces 5v3 volt a csúcs! Igazi helyzetünk is alig-alig volt , pedig tavaly... ááá, inkább hagyjuk, ezt már ezerszer leírtam!