48 PERC SZENVEDÉS, 12 PERC VARÁZSLAT!
Mit lehet egy ilyen meccs után írni? Kettős érzések kavarognak bennem, egyrészt szuper, hogy alig több mint 7 perc alatt -3-ról megnyertünk egy találkozót, de mi volt előtte?! 45 percig csak kerestük önmagunkat, ahogy Kovalev is mondta, nem tudjuk a játékunkat játszani, ha az ellenfél nyomás alatt tart minket.
A hazaiak a vadi új harmadik számú mezükben fogadtak minket, amely a dicső múltjukat idézi. Úgy is játszottak, mint annak idején! Nálunk a meccs előtt már-már szokásos két-csatár-egy-védő cserebere volt megint. Bégin, Laraque és O’Byrne jött, Dandenault, Kostopoulos és Brisebois pedig pihent.
Nagyszerűen kezdtük, nem úgy, ahogy az utóbbi meccseken szoktunk, Plekanec szép passzát Kovalev értékesített. Az ellenfélnél DiPietro sérülése miatt Danis védett, akit a Hamiltonban fagyasztottunk évekig, amíg meg nem unta, és el nem ment Long Islandre. Az Islanders hamar kapcsolt, mi meg egyszerűen megbénultunk. Emberelőnyben jött egy sistergős és pontos Streit-bomba, és már 1:1 is volt az állás. Aztán jött egy szokatlan Price hiba és máris az ellenfél vezetett. Gondoltam, jól van, mi vagyunk a jobbak, majd egy emberelőnynél ez ki is fog jönni, de nem így lett. Igaz, az első előnyünkre egészen a meccs feléig várni kellett.
A második harmad elején, Tanguay bután kilőtt korongja miatt, kaptuk hátrányban a harmadik gólt. Ekkor jött a jó öreg Laraque-féle felrázó bunyó Fritzzel, de hatása nem igen látszott a fiúkon. A harmad végén még egyet beszedtünk egy ellentámadásnál, ahol szegény kapusunk teljesen ki volt már szolgáltatva (igaz, egy kicsit talán túl korán ült le). Szóval 1:4 oda, ramaty játék, brillírozó hazaiak. Danis próbált „segíteni”, eszement kilépéseivel mindig a frászt hozta csapattársaira.
A harmadik húsz percre már nem is akartam maradni, de valahogy mégis a monitor előtt ragadtam (talán mert az ESPN 360-ért kifizetett összegért mégiscsak kapni akarok valamit). Nagyon jól tettem! Úgy öt perccel a kezdés után valami megváltozott. Talán mi indítottunk még egy utolsó, elkeseredett rohamot, vagy a New York hitte el, hogy győzött, nem tudom. 7:48-nál egy Kovalev lövés utáni kipattanót az eddigi meccsig bénázó Plekanec végre értékesített. Innentől nem volt megállás, 2 perccel később Andrei Kostitsyn viharzott el a jobb oldalon, belül meg ismét Pleks várta a korongot, máris csak egy gólos volt a hátrány! Jött az egyenlítés is, megvadult csatáraink kedvük szerint kavarhattak a hazai kapunál, Higgins megszerezte idei első gólját is. Érezni lehetett, hogy az egy pont már nem elég, rámentünk a kettőre. Végül is egy kis szerencsével, azaz egy korcsolyán megpattanó Kovalev-korongból jött össze az 5. találatunk, de a lényeg a gól volt. A végén Pricenak egy-két hazai próbálkozást még hárítania kellett, de a győzelem már zsebben volt. Most megint hosszabb szünet következik, jövő pénteken megyünk Columbusba.
1. Plekanecék végre úgy játszottak, ahogy tavaly megszokhattuk. Már az elején jelezték, hogy most végre eljöhet az áttörés az eredményesség terén is. A sor termése 9 pont (4 gól, 5 assziszt; +11-es mutató) volt ezen az estén, előtte ennek töredéke sem sikerült. Plekanec végre feléledt, Kovalev nem csak jól, de eredményesen is játszott, míg Andrei Kostitsyn is villant egyet. Csak tartsák is meg ezt a jó formájukat.
2. A csapat nem adta fel. Igen és ez a legfontosabb! Hittek benne, hogy még nincs veszve minden. Itt elsősorban a kiváló edző triót szeretném dicsérni. Carboék nem hagyták, hogy a csapatmorál szétessen, habár látszott, hogy az első 45 percben szinte semmi nem sikerül.
3. Saku Koivu ismét vezér volt. Nem ismert elveszett korongért, számtalanszor szerzett pakkot az ellenféltől. Küzdött, hajtott, mindent beleadott. 19 percet nyomott le, pozitív lett a faceoffja, adott egy gólpasszt Higgins egyenlítő góljánál. Nagyon tetszik, ahogy idén nyomja!
1. Speciális csapategység munkája. Ezt már többször is említettem, egyszer jó, máskor pocsék a hatékonyságunk. Tegnap is két PPG-t kaptunk, míg előnyben gyengék voltunk. Próbáltunk messziről tüzelni, de ez most nem jött be a betömörülő védelem ellen, mint ahogy bejött a Wild ellen.
2. O'Byrne gyenge játéka. Nem csak most, hanem szinte egész szezon folyamán nem találja önmagát. Lassan csomagolhat, mehet vissza Hamiltonba. Tegnap is -2-vel zárt, erőtlen és bizonytalan. Sokat kellene javulnia, mert a „vén” Brisebois most jobb nála!