MEGTÖRT A CANES-VARÁZSLAT!

Már az ötödik hazai meccsre készülhetünk zsinórba. Az ellenfél az utóbbi évek hazai nemezise, Carolina volt. Főleg Warddal gyűlt meg a bajunk a múltba, gondoltam, nem is érdemes felkelnem, megnézni. Mivel azonban egy órával még beljebb vagyunk Észak-Amerikához képest, fenn maradtam.

Végre minden sérült, beteg és egyéb problémás játékosunk játékra jelentkezett, összeállhatott a „világverő” HABS. Bégin, Brisebois és Laraque voltak a kimaradok. Az este újabb ünnepséggel kezdődött, amikor egykor sikeredzőinket köszöntöttük. Scotty Bowman személyesen is megjelent, nagy ováció mellett.

A meccs ismét (mint a Ducks ellen) lassan és álmosan indult. Az ellenfél már vagy 10 lövésnél járt, amikor mi végre eltaláltuk a Canes kapuját. Nem maradhatott el a vendég gól sem, emberelőnyben, egy megpattanó korong talált valahogy utat Price hálójába. Ez végre ébresztőt fújt, mert egyre több normálisabb támadást indítottunk. 4 perccel a harmad vége előtt Kovalev egy hátrány után elcsent egy pakkot a félpályánál, amit szépen gólig vezetett. Szép egyéni akció volt, az szent igaz! A végére kettős előnyt sikerült kapni, amit szépen el is rontottunk volna, ha a bírók nem adnak büntetőlövést (hasonló eset volt, mint szombaton Gorges esetében) Tanguaynek, aki idei hatodik gólját szerezte meg. Hurrá, vezetünk!

A második harmadban elég kevés szép eseményt jegyezhettünk fel, mezőnyjáték folyt csupán. A harmadikat úgy kezdtük, mint az első harmadot, meg is lett az eredménye. Még egy perc sem telt el, amikor Markov és Price „közreműködésével” egyenlített a Canes. A csapatok nem nagyon törekedtek a győztes találat minden áron való megszerzésére, nekünk csupán 4 lövésünk találta el a kaput. A végén Carey játék késleltetése miatt még izgulhattunk egy 2 perces hátrányban.

A hosszabbításban mi kaptunk előnyt, de hasonlóan a többi előnyhöz, ezt is kihagytuk. A büntetőkben és Priceban bíztunk – nem véletlenül. Carey megbabonázta Staalékat, mind a három kísérletet hatástalanította. Nálunk Plekanec lövése után (nem is értettem miért ő lőtte, nem jön össze neki mostanában semmi) Koivu belőtte. Meglepte Wardot, hiszen húzogatás helyett fonákkal emelt a kapuba. Szép munka volt! Azt viszont most sem értem, miért két Carolina játékos lett hivatalosan a meccs legjobbja... 

1.  A büntetők idén eddig jól mennek. Bár az első meccsen a Buffalo ellen még alul maradtunk ebben a műfajban, de a Bostont már vertük. Tegnap is, hála Koivunak, újabb SO-t nyertünk. Persze Tangs vezetést megszerző büntetőjéről sem szabad megfeledkezni. Jól jön ez a fegyver még a későbbiekben is!

2.  Megtörtük a carolinai átkot. Az utóbbi években semmi sem sikerült ellenük hazai jégen. A három évvel ezelőtti playoffos kiesés óta ez volt a trend. Idegenben még ment valahogy (nem is rosszul), de a Bellben… Na, ennek remélem örökre vége, most már mi következünk, bár most sem ment könnyen, sőt…

1. Emberelőny kihasználás. Ez kezd igazán idegesítő lenni! Tegnap is hét lehetőséget hagytunk ki, közte egy kettős fórt is. Amit Lang kihagyott az már nevetséges volt. Gyorsan kell ezzel tenni valamit, mert ez volt a legjobb dolog a csapatjátékunkban az utóbbi években.

2.  Felelőtlenségek hátul. Szombaton is Markov mutatott be egy hasonlót, most meg Priceszal „hoztak össze” egy gólt. Az utóbbi időkben nagyon nem tetszik, ahogy hátul játszunk! Magunkra húzzuk az ellent, bár lehet, hogy a taktika része. Mindig az ideg kerülget, amikor a kapunk előtt/mögött kavargathatnak akadálytalanul.

1. ALEX KOVALEV (30 Pont)

2. CAREY PRICE (20 Pont)

3. SAKU KOIVU (10 Pont)