Jaroslav Spacek ismét Montréalban! Húú, ez igazán meglepő lenne, ha a csapathoz térne vissza, de erről (szerencsére) szó sincsen. Csupán egy rövid időre jelent meg a városban, de azért volt ideje egy két órás ebéden elbeszélgetni Dave Stubbs-szal, aki az összegyűjtött olvasói kérdéseket tette fel az egykori Habs-védőnek. Most ezek közül idéznék párat, mert mondott elég érdekes dolgokat is a sok elcsépelt mondat között.

A 38 éves veterán az eddigi 13 szezonja során hét együttesnél is megfordult: Nálunk tavaly december 9-ig volt alkalmazásban, amikor is elcseréltük őt a Carolinával Tomas Kaberlére. Akkor sem, és most sem látom sok értelmét Gauthier húzásának, de ez már a múlt. Lássuk, mit mondott el az újságírónak a keddi sajtóbeszélgetésen!

Tudom, hogy továbbra is kapcsolatban vagy az itteni fiúkkal, mit hallottál, mi a véleményed az új GM-ről és Gauthier leváltásáról?
Abból amit hallottam Bergevinről, minden pozitív vele kapcsolatban. Az utóbbi években a csapat csak a sötétben tapogatózott... Pierre idején. Senkitől nem kérdezte meg a véleményét, ment a saját feje után. Az általa lefektetett szabályokat kellett mindenkinek követnie.

Melyek voltak a legfrusztrálóbb és a legkiemelkedőbb pillanatok Martin idejében?
Azt hiszem, túl védekező felfogásban játszottunk, amit nem kedveltem. Hogy őszinte legyek, elég uncsi lehetett minket nézni. Egy 2:1-es siker nem sok mindenkit érdekel, nem túl sokszor nyertünk 5:2-re, vagy 6:4-re.
Az első idényben (2009-10) elég jól nyomtuk, bár volt egy kis sérülésem. Az eredmények kevésbé voltak az edzőnek köszönhetőek, inkább csak jól alakultak a dolgaink. Volt néhány srác, aki nyert már kupát, és az All Star szünet után igazi csapatként kezdtünk el játszani. Előtte csak próbálkoztunk, de kevés sikerrel. A szünet előtt még a rájátszást érő hely sem volt meg, de utána, hála Halak remeklésének, sikerült bejutnunk a folytatásba. Ő vitt el minket oda, de a többiek is mindent megtettek a sikerért. Egy igazán jó összhang alakult ki, elkezdtünk egymásért is játszani.

A szurkolók sokszor kritizálták Martint, hogy semmilyen érzelmet sem mutat a padon. Te láttál valaha tőle ilyesmit?
Olykor az öltözőben. Mikor lejössz a jégről, az edző először az irodájába megy, és néhány perccel később jelenik meg az öltözőben. Ha már ott van, akkor tudhatod, hogy bajban vagyunk.

A Canadiens-nél finoman szólva sem megfelelő a kommunikáció. Mi a különbség a Carolinánál?
Nos, Jacques nem beszélt hozzánk. Kirk Muller minden reggel leül velünk megbeszélni a dolgokat. Még azt is megtárgyaljuk, hogy i tegyünk a meccsek előtt. Amikor odakerültem, Eric Staal és Cam Ward sem játszott valami fényes formában. Kirk fordított a dolgok menetén. Mindenki jobban akart játszani, mint korábban.

Arról hallottál, hogy Cammallerivel meg akarták vetetni a mezét hogy elvihesse? Mi van a tieddel?
Nem vittem el az enyémet, mikor elcseréltek. Három héttel ezelőtt összefutottam Geoff Molsonnal egy hokitornán. Tudod, a fiaink egy csapatban játszanak, megkérdezte, hogy meg akarom-e venni a korábbi mezemet. Mondta, hogy eszem ágában sincs. Erre ő, hogy ne törődjek ezzel. Három nappal később egy futár állított be hozzám a mezemmel és Geoff kedves soraival.

Láttál már valaha olyan kiváló kapusteljesítményt a rájátszásban, mint amit Halak mutatott be 2010-ben?
Az Edmontonnal 2005-ben kupadöntőt játszhattunk, akkor Dwayne Roloson remekelt a kapunkban. Ilyesmit láttam Halaktól is, de ő tíz évvel fiatalabb volt. Olyasmit művelt a kapuban, amit mindig is látni szeretnél egy kapustól.

Milyen benyomást tett rád Subban?
Azt hiszem nagyszerű játékos lesz belőle, de szüksége lenne egy olyan edzőre, aki a megfelelő irányba terelné. Úgy látom, Martin nem volt ilyen edző.

Rundy Cunneyworth év közbeni kinevezéséről mi a véleményed?
Azt hiszem Randy-nek megmondták, hogy mit csináljon. A GM irányította a csapatott, ő a lehető legrosszabb szituban találta magát. Itt egy remek ember, akiből kiváló edző lehet, de a francia stáb nem passzolt hozzá.

Mire voltál a legbüszkébb, amíg itt játszottál?
Leginkább a századi évforduló alkalmából lejátszott Boston elleni mérkőzésre, amelyen én szereztem az első gólt. Tartanom kellett volna a pakkot, de én inkább rálőttem, annyira felfokozott egy este volt! Az össze barátom ott volt, a meccse lőtt készített óriási csapatfotót is láthatták.

Mi az, amit a legjobban sajnálsz?
Mindig is a Stanley-t akartam megnyerni, tudod. Az Oilers-szel eljutottunk a döntő hetedik meccséig. Láttam az izgalmat, mindenki imádta ezt. Tagja lehettem ennek a csapatnak, ez a legjobb, ami velem történhetett. Utólag már nem sajnálom annyira, hogy nem nyertük meg a kupát. Montrealban azt sajnáltam leginkább, hogy állandóan sérült volt közülünk valaki. Soha nem tudtunk teljes csapattal játszani.

Van-e valami speciális "montreali tapasztalatod"?
Múlt karácsonykor a feleségem, Lenka, jött hozzám Carolinába a gyerekekkel. Beültünk egy kávézóba és azt mondta: "Ez szép". Mit akarsz ezzel mondani? "Senki sem zavar minket, le tudunk ülni, mint egy rendes család." Montrealban soha. Egy percig sem akarok panaszkodni, de itt mindenki azt lesi, hogy mit csinálsz vagy mit eszel.
Itt minden gyerek úgy nő fel, hogy ebben a csapatban akar játszani. Amikor gyerek voltam a kommunizmusban én azt sem tudtam, hogy mi az az NHL. A világbajnokságon láttam először játszani a kanadaiakat. Az 1989-es forradalom után Jagr nyert két kupát is, ezután kezdtem el gondolkodni az NHL-en.

Ha újból 2009 lenne, hogy döntenél?
Soha nem változtatnék az akkori döntésemen. Két lehetőségem volt, Montreal vagy Phoenix. Tetszett mindkét ajánlat. A Coyotes már elfaxolta a szerződésemet, de akkor Gainey tett egy még jobb ajánlatot. Egyébként is mindig keleten akartam maradni. Szerettem volna Buffaloban maradni, de csak egy évet ajánlottak. 35 éves voltam, és már hosszabb távra terveztem, a családomra is gondolnom kellett. Kapóra jött a három éves tervezet, amit el is fogadtam.