Émile "Butch" Bouchard szombaton hajnalban, 92 éves korában távozott. A hosszú betegség végül legyőzte a legendát. Elment, de soha nem felejtjük el amit elért, ahogy játszott a csapatért, a városért. Bár koromnál fogva nem láthattam játszani, az eredményei, a sikerei mindent elmondanak erről a nagyszerű játékosról és emberről. Nyugodj békében, Butch!Nem volt még egy olyan bekkünk, aki így tudott volna ütközni vagy passzolni, mint ő. Már a bemutatkozása sem volt mindennapi, amikor 1941 őszén biciglivel érkezett meg első Canadiens-es edzőtáborába. No, nem pár métert tekert csak, hanem 50 km-et kellett megtennie szülővárosa, Ste-Hyacinthe és Montréal között. Már az indulásától kezdve fontos része volt a csapatnak, és az is maradt a negyvenes-ötvenes években.

Ő lett a liga legerősebb embere, robosztus stílusát mindenki megismerhette. Abban a korban próbált támadó felfogású védőt játszani, amikor a bekk feladatai csupán a kék vonalig szóltak. Ő ezzel a felfogással szemben bátran játszott a támadó harmadban is. Jó természetű, laza srác volt, száraz humora gyorsan népszerűvé tette a csapattársak, a közönség és az újságírók körében egyaránt.
Első nagyobb sikerét az 1943-44-es szezonban érte el a Habs-szel, amikor is első Stanley Kupáját emelhette a magasba. Ezt a következő idényben is képes volt megismételni. 1948-ban, hét éves szolgálat után őt nevezték ki a csapat következő kapitányának. Büszkén viselhette a "C-t" a következő nyolc esztendőben. 1953-ban a harmadik bajnoki cím is az övére került, majd utolsó szezonjában, 1956. április 10-én is ő emelhette fel a kupát a Forum közönsége előtt.
Az NHL-ben töltött 15 szezonja során 785 alapszakasz, és 113 playoff-mérkőzésén szerepelt a Canadiens-ben. Az alapszakaszban 49 gólt és 144 asszisztot jegyzett, míg a PO-ban 11G és 21A került a neve mellé.

Következő évben (1966-ban) azonnal beválasztották a jégkorong halhatatlanjai közé (Hockey Hall of Fame). Visszavonulása után egy belvárosi éttermet irányított, ahol ügyesen használta ki hírnevét az üzletben is. 1996. március 11-én, a Forum záróünnepségén, egy fáklya járt körbe a különböző korok csapatkapitányai között. Az akkori CSK, Pierre Turgeontól indult a láng, ami végül Butch Bouchard-nál landolt.
Nem volt az egyetlen Bouchard a csapatban, fia, Pierre is eltöltött nyolc évet a Canadiens védelmében. Utolsó fellépése a közönség előtt 2009. december 4-én, a centenáriumi ünnepségen történt, amikor Elmer Lach mellett az ő mezszámát, a 3-ast is visszavonultattuk.