Péntek délután eldőlt, hogy Hal Gill három sikerekben és kudarcokban teli év után elhagyja a csapatot és Nashville-ben folytatja a pályafutását, legalábbis júniusig biztosan. Szükséges és ezért elkerülhetetlen lépés volt részünkről, hiszen Júliustól így is úgyis elváltak volna útjaink, így legalább profitáltunk is a dologból valamit. Sok sikert nyugaton, Hal!
Gauthier egyik legjobb üzletét kötötte, amióta nálunk dolgozik. Gill-ből kihozni egy második körös (2012) draftcédulát és két prospectet, amiért azért nekünk is adni kellett egy jövő évi ötödik körös cetlit, igazán jó munka volt. Elsősorban a második körös értékes, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül Blake Geoffriont sem!
Geoffrion 1984-ben született (24) Floridában. A bal kezes center 188 cm magas és 85 kg-os. Nem kis darab, amit ki is használ a jégen. 2006-ban foglalta le játékjogát a Nashville Predators a második körben (56. helyen). 
A Milwaukee Admirals-ban kezdte profi karrierjét a 2010-es rájátszásban. Ebben az esztendőben elnyerte a Hobey Baker Awardot, amellyel a legjobb egyetemi amerikai játékosokat díjazzák. 2011-ben is a Milwaukee-ban töltötte idejének nagy részét, ahol 45 mérkőzésen összesen 37 pontot termelt (11+26). Ekkor már a Nashville-ben is bevetették, összesen húsz mérkőzésen kapott szerepet, amelyen hat gólt és két gólpasszt jegyzett. Az idei szezonban mintha kissé visszaesett volna a fejlődése, sem Milwaukee-ban, sem Nashville-ben nem tudott feljebb lépni. Talán ezért is vált meg tőle könnyebb szívvel a Preds.
Kemény, szívós játékos, aki igen nagy lövő erővel is rendelkezik, de ez még kevés, több kell az NHL-ben ahhoz, hogy stabil kezdő lehessen. Nálunk szívesen fogják fogadni, hiszen családja ezer szállal kötődik a Canadiens-hez. Dédapja egy bizonyos Howie Morenz volt, akit szerintem egyetlen Habs rajongónak sem kell bemutatnom. 1923 és 37 között három bajnoki címet szerezett és három Hart trófeát is. Ő volt az első játékosunk,a kinek a mezszámát (7) visszavonultattuk 1937-ben.
Blake nagyapja sem volt akárki, Bernard „Boom-Boom” Geoffrion 1950 és 1964 között szolgálta a klubot. Ezalatt hat Stanley-t, egy Hartot, kettő Art Rosst és egy Caldert emelhetett fel a magasba. 2006-ban az ötös mezszámát is felhúzták a Centre Bell mennyezetére. Ilyen ősökkel nem lesz nehéz beilleszkednie, de nagy teher is lehet számára megfelelni az elvárásoknak
Mellékesen érkezett még Robert Slaney játékjoga, de a 24 éves balszélső szerintem soha nem fog Canadiens mezben játszani. Már 2009 óta profi, de nem volt egy kiemelkedő eredménye sem. Jelenleg a Cincinnati Cyclones (ECHL) alkalmazásában áll, ahol eddig 11 gólt termelt. Nem is lesz ő soha jobb egy alsóbb ligás játékosnál, pedig juniorként még 36 gólos szezon sem volt tőle szokatlan.
Hal Gill azért hiányozni fog nekem (is). Bár nem volt egy nyerő ember, de mentalitása, vezetői erényei megkérdőjelezhetetlenek. A 2010-es PO-s menetelésünk egyik kulcs embere volt, a PK-s védekezése még most is példaértékű. Sajnos már lelassult, és számos játék közbeni eladott korongjával nehezítette a csapatot. Mivel ő volt az egyik alkapitányunk, így ezt a posztot ezentúl Erik Cole (jogosan) fogja betölteni. Remélem, Nashville-ben még egy utolsó sikeres rájátszást tudhat magáénak, mert jó fej és megérdemli!
