PO-HANGULAT A VÉGJÁTÉKBAN
Idén nem emlékeszem olyan meccsre, amelyen az utolsó harmadban két gólos hátrányból vissza tudtunk volna kapaszkodni. Most igen, ami rendkívül jó hangulatba hozta a közönséget. A vége sajnos elment, de jó volt végre egy igazi hajrázást látni. Az egy pont így kevés, lassan tényleg nem lesz miben reménykednünk, legfeljebb a kedvező draftpozícióban. Egy igazán veszélyes sorral nem sokra megyünk, a többiek meg halványkák. Kár.
"MY FAILURE TO SCORE IN THE SHOOTOUT IS UNACCEPTABLE. THE COACHES SEND ME OUT THERE FOR A REASON, BUT I HAVE A TERRIBLE RECORD IN SHOOTOUTS THIS SEASON."
(Pacioretty sajnálja a kihagyott büntetőjét.)
A sérültek mellett Moen (vajon tényleg sérült ő is?) és Palushaj maradt ki a kezdőből. Utóbbi a meccs után vissza is térhetett hamiltoni főhadiszállására. A sorok összeállításában Ryan White neve volt az új, 57 kihagyott mérkőzés után végre visszatérhetett. Pont a két "jómadarat", Gomezt és Kaszcicint kapta társául. A többi sorunk gyakorlatilag a mostanában megszokott felállásban és a hét védős rendszerben állt fel Kapuban Price, nincs pihenő, nincs lazsálás.
Kemény ütközésekkel, szikrázó csatákkal indult a találkozó. Ryan White rögtön letette névjegyét, amikor bunyózott egy jót Adam McQuaiddel. Sajnos az eredményesebb hokit a Boston játszotta ebben az időben, többet lőttek, nagyobb helyzeteket tudtak kidolgozni. A kettős kiállítás alatt még a vezetést is megszerezték Ference révén, aki Gill rossz felszabadítását használta ki.
Másodikban gyorsan sikerült egalizálni, amikor emberhátrányban (Lars Eller 2+2 áthúzódva a második harmadra is) P.K. Subban jobb oldali indulása után középen Mathieu Darche (5) érkezett a legjobb ütemben. Ez volt a Boston első bekapott SHG-je. Sajnos nem tudtunk fordítani, mert Pouliot Campolit megbolondítva újra előnyhöz juttatta a Bruins-t. Sőt, Bergeron még emberelőnyben is betalált, azaz kétgólos hátránnyal kellett nekifordulni az utolsó húszasnak. Volt pár érdekes bírói döntés, elsősorban a kapusakadályozásokra gondolok. Volt olyan, hogy minkét csapatból ezért állítottak ki embereket, ráadásul egyszerre (Leblanc-Paille).
Az utolsó harmadra nem sok esélyünk maradt, hiszen nem hogy fordítani nem szoktunk, hanem inkább mi szoktuk leadni a megszerzett előnyünket. Ezzel szemben teljesen más forgatókönyvet láthattunk a jégen megvalósulni. Előbb Pacioretty (24) szépített egy szerencsésen becsusszanó kapáslövéssel. Ez volt a tizenharmadik 2012-es gólja, amivel Malkin mögött holtversenyben a második. Erik Cole (22) korongszerzése és kapust is kicselező gólja után már döntetlen állt a táblán! A Boston kapura sem nagyon tudott lőni, bár a vasat sikerült meglőniük.
A hosszabbításban a fehérek álltak közelebb a sikerhez. Szinte végig a mi kapunk előtt zajlott a játék, főleg Plekanec kiállítása miatt. A büntetőkkel ismételten nem volt szerencsénk, pedig MaxPac már elfektette Thomas-t, csak be kellett volna emelni a korongot a kapuba. Tyler Seguin nem szórakozott, a saját kísérletét bevágta, így maradt nekünk az egy pontocska.
Ugyan az első két győztes meccs után négyszer kikaptunk a nagy barna Medvétől, de legalább jó színvonalú, izgalmas meccseket láthattunk. Most nekik jött ki jobban a lépés, nagy kár, hogy a PO-ban nemigen vághatunk nekik majd vissza ebben az évben. A másik sirámom megint az, hogy ismét csak egy sorral próbáltunk nyerni, ami csupán az egyenlítéshez volt elegendő.
White szépen levetkőztette McQuaidet, Subban is jól osztogatott. Leginkább Darche (6) és Cole (5) tett ki magáért. Sajnos néhány vendég ezt nehezen viselte, gondolok itt elsősorban Marchand Jemelin elleni alattomosra sikerült ütközésére. Ütközésekkel Gorges és Gill (4-4) is sokat segített emberhátrányban. Támadásokban megint csak Cole-ékban bízhattunk, bár Darche egyre többet bizonyít a megnövekedett jégidejének köszönhetően. Plekanec kissé szürkébb volt a korábbi meccseihez képest. Az ötven százalékra hozott bedobások sem olyan rosszak a liga legjobban működő centerei ellenében.
Pénteken már idegenben próbálunk valamicskét javítani az eddig számunkra verhetetlen Buffalo Sabres (24-26-6) ellen. Ugyanabban a cipőben járnak mint mi, csak egy hajszállal kedvezőbb helyzetben, hiszen két meccsel kevesebbet nyomtak eddig le. A múlt heti három siker után ismét vereségek jöttek, a Tampa Bay és New Jersey is legyőzte őket.
Az első három elvesztett, Montréalban lejátszott meccsen nyolc játékosuk is eredményes tudott lenni, míg nálunk csak négy gól született. Mostanában ismét Jason Pominville a legeredményesebb emberük négy találatával. Egyedül azonban kevés, bár ellenünk talán még ennyi is elég lehet számukra. Pat Kaleta és Paul Gaustad játszik még átlag felett, a többiek csak elvannak. Miller viszont megint elkezdett jól védeni, négy meccsen hét gólt kapott, és volt egy hibátlan ütközete is.
Ebben a szezonban eddig semmi nem jött össze ellenük, pedig nem voltak jobbak. Remélhetőleg most a mi időnk jön el, és idegenben hozzánk jönnek a pontok.
