Meglepetésszámba menő csütörtöki, meccs alatt megkötött bartelüzlet kapcsán nálunk landolt Rene Bourque és Patrick Holland. Előbbire nagy szükségünk lesz, utóbbi még a jövő zenéje. Röviden tekintsük át, mi került hozzánk, mit várhatunk a két játékostól. Az előzetes várakozások alapján legalább annyit, amennyit Cammalleri tudott az utóbbi két évében.
Kezdjük Bourque-kel, hiszen tőle azonnal szeretnénk látni valamiféle eredményt, míg a másik sráccal még ráérünk. René Gary Wayne 1981-ben született az albertai Lac La Biche-ben. Meglepő, de igaz: nem draftolták, 2004-ben szerződette a Chicago. Előtte a St. Albert Saints juniorcsapatának, majd a Wisconsin Badgers egyetemi egyletének volt tagja. Ekkor még nem volt túl meggyőző, így kerülhette el a játékos megfigyelők értő figyelmét.
Chicago rögtön az AHL-es Norfokba irányította, ahol 60 pontos és 105 büntetőperces szezont produkált első profi évében. Már ekkor jól látható volt, hogy a fizikális, kemény játékstílust fogja képviselni. Meg is szavazták neki a legjobb újoncnak járó Dudley (Red) Garrett Memorial Awardot. 2005. ősze már a Blackhawks edzőtáborában találta. Az NHL-es bemutatkozó éve egy 16 gólos és 34 pontos nyitóidényt hozott. Már a nyitómeccsén gól ért el az Anaheim ellen.
Következő évad nem úgy sikerült, ahogy várta, csupán 44 meccset volt képes játszani (17 pont) nyak- illetve bokasérülés miatt. Lassan tudott csak visszarázódni a kerékvágásba, következő (2007-08) év is ráment erre. 62 meccsen a szerényke 24 pontos eredményt tudta csak felmutatni. Azért az emberhátrányos góljaira emlékezhetünk, ötször tréfálta meg ellenfeleit, amellyel holtversenyben a harmadik legjobbnak bizonyult. A Chicago több bizalmat nem adott neki, és 2008. július elsején elcserélte egy második körös draftjogért a Calgary-val, és két éves szerződést kötöttek vele. A bokasérülés megint ráköszönt, megint csak 58 meccsen léphetett jégre, de termése javult: 21 gól mellé szerzett még 19 asszisztot is, így 40 ponttal zárt az idényt.
A 2009-10-es idénye volt eddig a legtermékenyebb, bár a sérülések nem tűntek el teljesen. 27 gól és 58 pont, ez eddig a maximális teljesítménye. Tavasszal meghívót kapott a kanadai válogatottba, ahol a csapat leszerepelt (7. hely), de neki azért sikerült góllal bemutatkoznia a nemzetközi szintéren is. 2010. februárjában meghosszabbították lejáró szerződését további hat évvel, évi 3,3 millió $ értékben. 2010-11-ben megismételte az egy évvel korábbi góltermését (27), a februári Winter Classic-on kétszer is megzörgette Price hálóját.
Az idei szezonja eddig ne úgy sikerült, mint szerette volna. Csupán 13 gólnál jár, s ami még rosszabb, kétszer is eltiltották már. Előbb decemberben kapott két meccsre szóló eltiltást a chicagói Brent Seabrook elleni bodicsekért, majd most januárban öt meccsessel „jutalmazták" Nicklas Bäckström lemészárlása miatt.
Mit várok tőle? Lehetőleg minél több gólt, de ez így nem minden. A keménységet, de nem a durvaságot! Ha folyton eltiltják, nem sok hasznát fogjuk venni. A 188 cm magas és 97 kg-os szélső alaposan növelheti erőnket a támadásoknál, amire nagy szükségünk is van a kapu előtt. Harcosan kell küzdenie a korongért és emellett eredményesnek is kell lennie. Az idei évet a beszoktatásra lehet felhasználni, mivel gyakorlatilag elvesztettük már az esélyünket a rájátszásra. Őszre egy olyan csapatot kell építeni, amely képes mindenkivel felvenni a küzdelmet elöl és hátul egyaránt.
Bourque mellé kaptuk a fiatal (20 éves), 184 cm magas és 80 kg-s jobbszélsőt, Patrick Hollandet. Ugyan csupán a hetedik körben került kiválasztásra 2010-ben, de láttunk már rá példát, hogy ilyen hátul is találhatóak csiszolatlan gyémántok (pl. Jaro Halak). Nem kötöttek vele még profi szerződést, így nekünk kell ezt megtennünk még június 1-ig.
Jelenleg a WHL junior ligában fejlődik, Carey Price egykori klubjában, a Tri-City Americans-ben. Nyitó évében még csak 36 pontot termelt (16 gól), majd tavaly már 62-nél állt meg (22 gól). idén eddig 60 egységnél jár, és különösen a gólpasszok területén lépett nagyot a korábbiakhoz képest. 42 meccs után már 43 asszisztot osztott ki társainak, plusz ott van az a 17 gól is a neve mellett. A +23-as mutatót sem kell szégyellenie.
Nem lehet még tudni, hogy láthatjuk-e majd az NHL-ben, de Hamiltonba is elkél a szélre a segítség. Én reménykedem benne, hogy ő is be fog válni valamilyen szinten, de én ilyen optimista fajta vagyok a fiatalokkal szemben.
