KICSIT JOBB, DE MÉG MINDIG NEM ELÉG
"WE'RE GOING TO HAVE TO TAKE BABY STEPS. WE WORKED HARD TONIGHT AGAINST A GOOD TEAM AND HAD THEM AT RISK LATE IN THE GAME, AND WE HAVE TO CONSIDER THAT A STEP..."
(Randy Cunneyworth a Boston elleni vereség után.)
Szegény Cunney-nak nincs túl nagy szerencséje ezzel a hatalomátvétellel! Egyrészről sorra kell játszania csapatának a legjobb formában lévő ellenfelekkel, másrészt a helyi média azért támadja, mert nem beszéli Voltaire fenséges nyelvét. Még Geoff Molsonnak is sajtónyilatkozatot kellett tennie az új edző mellett. Bár Bostonban ismét vereséggel kellett elhagyni a jeget, azért emelt fejjel tehettük. Méltó ellenfelei voltunk a liga egyik legjobb sorozatát futó csapatának. Sajnos az az egy-két egyéni hiba megbosszulta magát, de ha ezen az úton haladunk tovább, fordulhat a szerencse is.
Jól indult a nap, hiszen a liga nem tiltotta el Erik Cole-t a szombati, Larsson elleni ütközés miatt. Subban viszont megfázott, de így is vállalta a meccset. Weber helyett a náthából kilábaló Rafi Diaz került be a védelembe. Mivel Moen is bevethetővé vált, így Jemelinnek is csak a lelátón jutott hely. A támadósorok összetételén is változtattunk, Moen egyből Plekanecék mellett találta magát, míg Kaszcicin visszacsúszott a harmadik unitba. A jégidőket is jobban osztottuk fel a négy egységünk között a korábbiaknál.
Nem kezdődött valami erőteljesen a meccs, egyik fél sem támadott fejetlenül. Nálunk egészen tíz percet kellett várni az első komolyabb akcióra, amikor is Desharnais tesztelte Thomas reflexeit. A vezetést mégis a Boston tudta kiharcolni. Egy bedobás után, amelyet Nokelainen vesztett el, Peverley passzolt a kapunk elé keveredett Pouliotnak, akinek már csak a félig üres kapuba kellett lőnie a kissé lemaradt Gorges mellett. Gyorsan jött a vendégválasz is, Plekanec (7) kipattanó lövését Cammalleri tette vissza a középen üresen maradt center elé. Cammy négy embert is lekötött a jobb oldalon, így Pleky-nek nem volt olyan nehéz dolga.
Már a középső felvonás elején ismét hátrányba kerültünk. Subban röviden szabadított fel, David Krejci pedig a kapu elé lőtt korongját lábbal továbbított a kapunkba az érkező Ference. Ezt követően mindkét oldalon a kapuvasaké volt a főszerep. Előbb Nokelainen, majd a Bostonnál Chara és Peverley csengette meg a kapukat. Plekanec akár második gólját is megszerezhette volna, de kettős létszámfölénybe a kapusba bombázott csupán.
Az utolsó harmadra mindent beleadtunk az egyenlítés kiizzadásáért, de nem mentünk semmire. Brad Marchand viszont ki tudta használni Travis Moen eladott korongját, és Price-ot is elfektetve kettős előnyt épített ki csapatának. Végén éppen lehoztuk a kapust, amikor Desharnais lövésébe még Cole (13) is beleért, így megmaradt a zegy gólos különbség. A vége 2:3, és hiába lőttünk többet a Bruins-nál, ez ismét csak kevésnek bizonyult.
Ami elsőre szembetűnő dolog a mostani és az egy héttel korábbi csapat között (persze, nincs Martin a padnál...) az az, hogy mindenki legalább 10 percnyi lehetőséget kapott. A negyedik sor élni is tudott ezzel, bár a kisebb hibák jelzik, hogy szokniuk kell a bizalom növekedésével együtt járó terheket is. A hibák... Megint három ilyet tudott az ellenfél kegyetlenül kihasználni. A OK, hogy ez a játék velejárója, de a liga egyik legjobbja ellen ez megbosszulhatja (meg is tette) magát. Subbannek idén elég sokszor voltak ilyen korongvesztései, amit megint bemutatott. Betegen talán pihentetni kellett volna, hiszen ott volt még az egészséges Jemelin is a lehetőségek között. Gorges-től viszont a legtöbb jégidő (23:22) mellett a mínuszokból is kivette a részét. Cole-ék most egy kicsit gyengébbek voltak, mint máskor szoktak lenni, de azért a végén megvillantak egyszer. Desharnais lassan tényleg első számú centerré növi ki magát, de ahhoz, hogy ez be is következzen, javulnia kell a bedobókörben. Végre Plekanec is hozni tudta önmagát és megint gólt tudott lőni. Az utóbbi idők halványabb mutatói ellenére még mindig ő a csapat legeredményesebb embere. Cammalleri is jó volt végre, bár a góljaira még várnunk kell. Kaberle ragyogó pontszerző sorozata is befejeződött, hat mérkőzés után volt képtelen újabb egységet gyűjteni.
Tényleg kiegyenlített és egyenlő küzdelem volt, ami a tabellán elfoglalt pozícióktól független tudott lenni. Kevés kiállítás, ütközések mindkét oldalon. Csapatunk ismét remekül blokkol (13), amivel egyébként mindenkinél jobbak az NHL-ben. Szerintem jó irányba indult el a banda, Cunneyworth hajlandó szóba állni a fiúkkal, a meccs alatt is instrukciókkal ellátni őket. Ha ezt tudjuk még fokozni, akár még talán megcsíphető lehet a rájátszás, de akkor mindennek klappolnia kell.
A keleti legjobbak után szerdán az egész liga vezetését átvevő Chicago Blackhawks (21-8-4) otthonában kell produkálnunk. Lassan elfogy az összes nyugati ellenfél, pedig ellenük valahogy mostanság jobban szokott menni, mint a keletiek ellen. Ellenfelünk ötös veretlenségi szériánál jár, legutóbb a Calgary-t verték 4:2-re. Nem is csoda, ha egy Marian Hossa (10 pont), vagy egy Patrick Sharp (9 pont) vezeti sikerre az indiánokat. Nem valószínű, hogy játszhat ellenünk sem Brent Seabrook, sem Daniel Carcillo. Előbbi a nagyobb érvágás, hiszen Duncan Keith után a legjobb bekkje a csapatnak. Érdekes megfigyelni, hogy az utóbbi időkben Ray Emery hogy átvette a kapu védelmét a korábban első számú Corey Crawfordtól. Amióta a színebőrű kapus őrzi a kaput, nem találtak legyőzőre sem.
Ma este még Pittsburgh-ben van jelenésük, így előfordulhat, hogy szerdára megszakad a veretlenségük. Mi lehetünk pihentebbek is, bár ez az elmúlt hétvégén sem segített a Devils ellen. A tavaszi 2:1-es hosszabbításos sikerrel a rájátszást is sikerült megszereznünk. 2009. őszén viszont a United Centerben vereség lett a meccs vége (2:3).
