KATASZTRÓFA!

"WHEN YOU GET BEAT LIKE THIS, IT'S NOT SO MUCH ABOUT THEM AS IT IS ABOUT US. IT'S LOOK-IN-THE-MIRROR TIME FOR US."

(Cammalleri a csapat gyalázatos teljesítményéről.)

Gyalázat volt, amit egy Habs drukker sem érdemelt meg! Nem csak rosszul játszottunk, de még az akarás sem sütött a fiúkból. Mert lehet gyengén játszani, de hit és akarás nélkül ebben a csapatban NEM! Néhány kivételtől eltekintve (Subban, Price, Gomez, Mara) mindenki, mint akinek teljesen mindegy az eredmény, korcsolyázgattak hatvan percen keresztül. Pont a Boston ellen, pont a Pacioretty incidens után. A rájátszásra még befuthatunk, de rövid lesz a folytatás az biztos. Martin rendszere két év alatt anyámasszony katonáit faragott a legnagyobb csapatból. Kérdés csak az, hogy Molsonék meddig tolerálják ezt a mentalitást.

Sérültjeink egy nagyobb kontingense bevetésre jelentkezett, így Dawes és Engqvist mehetett vissza Hamiltonba. Sopel visszakerült Picard helyére, Mara párjaként. Első sorban ismét Plekanec volt a center és Halpern a szélső. Harmadikba csúszott le Eller, és beállt oda Darche is. Kapusunk ismét Carey Price volt, aki 200. meccsére készülhetett. Recchi szerdai, kissé gusztustalan nyilatkozata is egy tüzes mérkőzést vetített elénk.

Gyorsan kezdődött a rossz, bár ekkor még nem gondoltam, hogy ez lesz a vége. Boychuk már az első támadásból bevette a kapunkat. Távoli lövés volt és Price takarva volt. Ekkor még tartottuk a lépést, PP-ben Subban bombái közül akár valamelyik be is akadhatott volna. Ehelyett azonban Campbell szerzett újabb gólt. Chara tüzelt kapura, amibe a srác ért bele, majd Gill és Carey érintésével kapuban kötött ki a korong. Az első harmad végére még előnyben is beveretek egyet, pedig előtte elég jól védekeztünk hátrányban. Mara „vette le” le Hortonnak a korongot, amelyet innen már könnyű volt értékesítenie.
Második harmadban megnyugodtak a kedélyek egy ideig. Gionta szépíthetett volna, de elpuskázta, mint Moen az ismétlést. Mara bunyóval próbálta felrázni a többieket, de nem járt sikerrel Campbell ütlegelésével. Bírók egy kissé könnyen fújta ellenünk, de gólt nem kaptunk a kiállításokból.
A befejező harmad tényleg a végünket jelentette. Ismét Horton kezdte, amikor egy leindítás végén a rövid felsőbe rakta a korongot. Fél perccel később McQuaid lövése Eller botjáról csorgott. Price öt után jöhetett le, egy héten belül másodszor is. Auldot is elég hamar felavatták, a kipattanót Kaberle vágta be, megszerezve első bruins-os gólját. Hiába kaptunk másfél perces kettős előny, nehogy gólt nem tudtunk ütni, de még mi kaptunk! Megint Campbell volt a gólszerző Gionta és Plekanec bénázását kihasználva. Az utolsó utáni pillanatban ugyan még megkaptuk a nyolcadikat is, de azt már nem adták meg.

Gyalázatosan játszottunk és ráadásul hit nélkül. Nem menta játék, nem volt szerencsénk, de akkor legalább „haljunk meg” a jégen. Ennek szinte jelét sem lehetett felfedezni. Lélektelen, a 101 esztendős klub nevéhez nem méltóan játszottunk. Plekanec és Cammalleri, aki k vinni szokták a csapatot most -4-gyel zártak. Elöl láthatatlanok voltak, hátul pedig rendkívül bénák. Tomas csak most tért vissza, de Mike már régóta csak árnyéka önmagának. Remélhetően a PO-ra ismét feltámad, mint tavaly. Egyébként az egész támadó egységet lehetne kritizálni, hiszen már 126 perce nem tudtak egy nyamvadt gólt sem ütni. Azért a 24 kapura lövés és az, hogy Subban volt a legjobb négy kísérlettel sok mindent elmond. Csupán White is Moen nem lettek „mínuszosak”, pedig az utóbbi 15 percet játszott.
Hátul sem igen működött semmi, hibák, fejetlenség amerre csak néztünk. Azért az ütközésekben jobbak voltunk 25:11 arányban. Eller ötször, Mara pedig négyszer keménykedett. Blokkoltunk is néhányat, de a döntő pillanatokban nem igen volt senki, aki segített volna a kapusoknak. Price sem így képzelte el 200. meccsét! Remélem, nem az a gond most nála, hogy kissé elfáradt az év végére, mert akkor nekünk végünk! Mara már negyedik bunyóját hozta le, bár kissé gyengécske egy verekedések voltak ezek. Tizenötödször nem tudtunk két egymást követő meccsen gólt ütni a csapat története során.

Szombaton sem lesz könnyebb, otthon kell javítani a Washington (43-21-10) ellen. Annyira beindultak, hogy már meg is szerezték a PO-t érő sikereket, így talán ellenünk már nem fognak annyira vitézkedni, mint másfél héttel ezelőtt. Ma játszanak Ottawában, így egy nappal több pihenő áll a mieink rendelkezésére. Legutóbb 2:4-re vertek a Bellben, ezt kéne szépíteni, ha sikerül. Még azt is megengedhetik maguknak, hogy Ovecskint kisebb sérülés ürügyén pihentessék. Nem kizárt, hogy a rájátszás első körében is összefutunk, így egy határozott győzelem jó előjel lenne. Legutóbb még december végén kaptunk ki háromszor egymás után, talán szombaton nem folytatódik a sorozat.