Max Pacioretty 15 másodperccel a második harmad vége előtt egy szerencsétlen kimenetelű palánkra szorítás után eszméletlenül terült el a jégen. Gyorsan jött a segítség, amely szakszerűen látta el a sérültet, ami utólag megtudva, talán az életét mentette meg. Eredmény a negyedik nyakcsigolya törése és enyhébb agyrázkódás, hosszú gyógyulás, és a szezon számára történő lezárása lett. Szankciók? Azok nincsenek. Senki nem hibás, még a kissé túlságosan durván és kegyetlenül eljáró Zdeno Chara sem, aki az egészet okozta… és itt merül fel a liga felelőssége, hogy az ilyen esetek lehetőleg soha ne fordulhassanak elő a pályákon.
Szerencsétlen Max csak most kezdett igazán belerázódni az NHL-be, kiváló formában volt, erre jön ez a baleset! Közel állt a lebénuláshoz, de az orvosi stábunk megfelelően látta el, így a törött csigolya nem mozdult el és nem még komolyabb a baj. Remélhetően gyorsan felépül, maradandó, pályafutását gátló sérülés nélkül. Jövő ősszel ott lesz az edzőtáborban és újra ontja majd a gólokat.
Az eset másik vetülete viszont a felelősség kérdése. Egyrészről miért ilyen veszélyes egy hokipályát övező plexikerítés kialakítása, másrészt miért nem kap a bűnös semmilyen büntetést egy majdnem végzetes kimenetelű cselekmény után. Az elsőre könnyebb a válasz, át kell tervezni a jeget övező felületeket, mégpedig a korábbinál még alaposabb odafigyelésnél. Az elfogadhatatlan, hogy egy játékos egy rosszul megtervezett pályaelem miatt veszítse el legrosszabb esetben akár az életét is! Hiába volt kipárnázva az elválasztó plexi, ha ilyen erővel és pont fejjel érkezik a tehetetlen játékos, komoly baleset lesz a vége.
Charáról mindenki tudja, hogy nem egy alattomos féreg, de mostanában, ha Maxről volt szó, elgurult a gyógyszere. Még a januári meccse végén húzta fel magát, amikor Pacioretty győztes gólja után hátulról hozzáért. Ebből már ott majdnem bunyó lett, de a nagy verekedésre a következő, 6:8-as elvesztett meccsen került sor. Ott is folytatódott az ellenségeskedés, de közvetlenül nem kerültek szembe. Nem volt más a helyzet kedden sem, az eset előtt is párszor látni lehetett a kettőjük között lévő feszültséget. A bostoni bekket még inkább frusztrálta csapata sima veresége az ősi rivális ellen, amely az előző meccset leszámítva egész szezonban jellemző volt.
A liga semmitmondó, már-már cinikus döntése mélységesen felháborító. Nem az ütközés, hanem a jövőbeli esetek miatt, hiszen az üzenete az lehet, hogy minden szabad a pályán, bármit megtehetsz, és még el sem tiltanak. A fegyelmi döntések már régóta a kritikák kereszttüzében vannak, ez a döntés csak olaj a tűzre. A Campball (fia Bostonban játszik) – Murphy-féle döntéshozók mintha nem ezen a bolygón élnének, nem ugyanazt a hokit néznénk, mint ők. Montréalban rengetegen tettek feljelentést, amely alapján a rendőrség kénytelen volt nyomozást elrendelni és a québeci ügyészségre rábízni azt. Persze nem várható olyan döntés, amely valós büntetést hozhat, de sokat elmond egy város hoki fanatizmusáról. A legfontosabb Max felépülése, és az, hogy legközelebb ne történhessen ilyen súlyos baleset a jégen.
