NÉGYBŐL NÉGY DÉLKELET ELLEN
"YEAH, I’M A VERY SECRET WEAPON. NO, IT’S JUST NICE TO HELP OUT. SOMETIMES YOU GET LUCKY WHEN YOU SHOOT AT THE NET AND YOU HOPE IT GOES IN. IT’S ALWAYS FUN TO SCORE. I’D LOVE TO DO IT MORE, BUT I’VE GOT MY FOCUS ON OTHER THINGS."
(Hal Gill az egymás utáni második gólja után.)
Hibátlan hét, ráadásul idegenben. Nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára. Végigszántottuk az eddig számunkra mindig kétes kimenetelű délkeleti országrészt. Hat pontunkkal stabilizáltuk a pozíciónkat, amely igen jó az elkövetkező hetek előtt. Van egy kiváló formában dolgozó kapusunk, egy végre tűrhetően védekező és egyre több gólt szerző csapatunk. Ez kell a PO-ra, már csak el kell odáig jutni. Nem lesz egyszerű, de végre látok egy kis esélyt a szép tavaszra.
Kapitányunk 600. NHL-es mérkőzésére készülhetett, nem kis szám! Jaro Spaceken pénteken sikeres artroszkópiás térdműtétet hajtottak végre Floridában, talán 3-5 hét múlva visszatérhet a jégre. Csapatban csak annyi változott két alatt, hogy Picard helyére Weber került vissza Sopel mellé. Nem volt Alex sem, de valami rotációt akar Martin a D-ben. A sok tampai sérülés ellenére Lecavalier és Bergeron a meccs előtt vállalni tudták a megmérettetést.
Kopíroztuk az előző meccsünket, hiszen Hal Gill (2) megint beköszön a meccs elején, igaz, most egy kicsit közelebbről és középről. A folyatás is hasonlóan alakult, az első tíz perc után már kettővel mentünk. Első emberelőnyünket David Desharnais (8) értékesítette. Kaszcicin szerezte vissza a pakkot a kapu mögött, majd az éppen érkező Desharnais-nak adta, aki egy elhúzós csel után növelte az előnyt. Ha Gionta a közeli ziccerét nem Rolosonba vágja, el is dőlt volna talán a meccs végleg. Nem így lett, így izgulhattunk tovább. A héten megfigyelhető letámadásos korongszerzés ezúttal is működött.
A második harmad viszont rosszul indult, mivel az áthúzódó kiállítást a legvégén sikerült a Tampának kihasználnia. Kubina kipattanója pont Moore elé került, aki Price és Sopel alatt/mellett bevágta azt. A hazaiak hiába irányítottak, nekünk sikerült a saját játékunkat játszani. Ráadásul a következő előnyből ismét kétgólosra hizlaltuk a fórunkat. Plekanec lövése akadt el a kapu előtt, de Pacioretty (13) pont jó helyen állt és bevágta a korongot a vetődő kapus feje mellett.
Az utolsó felvonás is remekül kezdődött, egy lefordulás után Scott Gomez kiválóan passzolt MaxPac (14) elé, aki kapásból bombázott a kapuba. Roloson egy kicsit lemaradt, túlságosan Gomezre koncentrált. A biztos vezetést látván a bírók elkezdték kompenzálni a korábban meg nem adott kiállításokat a Bolts-nak. Cammy után Moen is kiülhetett, ezzel másfél perces, kettős előnyhöz segítve a vendéglátókat. Szerencsére mindenki remekül helytállt, nem lett az egészből semmi. Price bemutatta a meccs védését is, amikor az egyedül maradó Stamkos elől kiszúrva ütötte el a korongot. Hat perccel a vége előtt egy kissé szerencsés góllal feljöttek Lecavalier-ék, de többre nem futotta erejükből. Üres kaput Plekanec lövése éppen elkerülte, így maradt a 4:2-es végeredmény és a negyedik siker egyfolytában.
Ha csak a kapura lövések számát nézzük (25-43), azt gondolhatjuk, hogy szerencsénk volt, pedig a valóság az, hogy nekünk akkor megy jól a játék, ha nem lövünk 35-40-szer kapura. Megfontoltan, lehetőleg helyzetben kísérletezünk, ez a mi játékunk. ha már össze-vissza lövöldözni kell, akkor baj van. vagy hátrányban vagyunk, vagy semmi nem sikerül. Most másképp alakult, gyorsan betettünk két gólt, amit később könnyebben tudtunk menedzselni. Gill nem várt újabb évet a következő góljára, talán a Boston ellen összejön a „mesterhármas” is. Ismét kemény volt, három blokkolása mellet majd’ hat percet nyomott le PK-ban. Egyébként 2002 óta nem tudott két egymást követő meccsen betalálni – mostanáig. Másik kiváló bekkünk Hamrlik mester volt, aki ötször blokkolt, de PP-ben volt néhány süket döntése. Wisniewski négye is kellett, egyébként nagyszerűen álltunk bele a lövésekbe (24). Sopelnek csupán egyet írtak be, de számos alkalommal vetődött ő is a korong útjába, ezzel segítve Price munkáját.
Carey két bekapott gólja ellenére nagyszerű volt ismét, nem véletlenül lett a nap legjobbja az NHL.com oldalán is. 43 védéssel elérte idei 31. sikerét, amelyre Habs hálóőr régóta nem volt képes. Most négy győzelemnél tart(unk), tavaly Halaknak egy hatos sikerült márciusban, amivel bevitt minket a PO-ba.
PP-nk is elég ütős volt, a három lehetőségből kettővel élni tudtunk, így ez a stat is javulgat azért. Elöl Gomez volt a legjobb, szépen osztotta a zsugákat, Pacioretty egyiket be is vágta. Idén ez volt már a harmadik kétgólos estéje, már csak a mesterhármas hibádzik! Az ünnepelt Gionta csupán egy asszisztig ért el, pedig hatszor is eltalálta Rolosont. Andrej Kaszcicin továbbra is szárnyal, már a hatodik pontszerző meccsénél tart. A rekordja egyébként hét, amit a jövő héten akár meg is dönthetne. Eller egy kicsit forrófejű volt tegnap, a vége felé már nem is kapott annyi lehetőséget, elkerülendő az újabb kiállításokat.
Hogy egy kis negatívumot is írjak, a bedobó körben és az ütközések terén megint gyengék voltunk, pedig az előbbi igen fontos lesz még a jövőben a sikeres játékhoz.
Akkor jöjjön a Boston (38-19-8) és talán az ötödik! Kedden otthon fogadjuk a Macikat, akiknek egy hét sikerből álló sorozatuk szakadt meg szombaton a Pens ellen. Persze így is sikerült egy pontot csípniük, amivel nem igazán csökkent a hátrányunk velük szemben. Csupán Steve Kampfer és Andrew Ference fog hiányozni azok közül, akikre számíthatnának odaát.
Az eddig négy meccsen 3-1-re vezetünk, az utolsó 6:8 elég durva volt. Nálunk Pacioretty és Gionta, míg a másik oldalon Bergeron, Lucic és Horton érte el a legtöbb pontot a másik csapattal szemben. Nálunk mindig Price védett, mint most is, de a másik oldalon is Thomas a domináns néggyel, Rask egyével szemben. A győzelem nem is a pontok, inkább a presztízs miatt lenne fontos, mutassuk meg nekik ismét, ki az úr a Bellben!
