PRICE TARTOTTA A FRONTOT, AMÍG METROÉK MEGSZEREZTÉK A KÉT PONTOT

"WE TOOK IT TO THEM IN THE THIRD PERIOD, MY STOCK ROSE, I GUESS. MAYBE THEY CAN GET A SEVENTH-ROUNDER FOR ME NOW. A BAG OF PUCKS AND A SEVENTH-ROUNDER. ARE THERE STILL SEVEN ROUNDS?"

(Metropolit viccesen, a szerdai cserestopra célozva.)

Végre letelt. Letelt az olimpia miatti kényszerszünet. Szép és jó volt a vancouveri ötkarikás, de azért mégis csak a Canadiens játéka az igazi (számomra legalábbis)! Néhány sérültünk felépült, valakitől pedig el kellett búcsúznunk. A játék még döcögött, sőt, olykor majdnem dugába is dőlt, de a végén mégis a kék-fehér-pirosak örülhettek. A bostoni ötödik meccs után elmondhatjuk (4-1-0), hogy idén már nem kell a Bruins fanok hangos röhögését hallgatni, ha az egymás elleni eredményekről esik szó.

Visszatért a jégre 61 nap kényszerpihenő és szenvedés után Andrei Kostitsyn, aki a régi helyére, Plekanec és az öcsi mellé sorolhatott vissza. Ben Pouliot is szerelést húzhatott, őt is nagyon várta már vissza a két amcsi veterán, Gomez és Gionta. Kapuban Price kezdett, hiszen Halak éppen a meccs előtt esett be a reptérről jövet. Pyatt visszatért Hamiltonból, így D'Agostini (el is cseréltük a St. Louis-zal Aaron Palushajra) és Mara padozhatott. Bostonban mostanában nem igazán szeretnek hokira járni, hiszen legutóbb az év eleji Winter Classicon tudtak győzni.

Jó iramban, sok ütközéssel indult a hónap első mérkőzése, majd a hazaiak lassan átvették az irányítást. Moore alibi-kiállítása után meg is tudták szerezni a vezetést egy kicsit szerencsés találattal. Chara távoli lövése átcsúszott Price alatt, a korongot pedig Sturm kotorta be fél kézzel Gorges szorításában. Carey hibáját gyorsan feledtette egy hatalmas védéssel Wheeler ziccerét hárítva. 10-7-es lövési mutató csalóka képet mutat, mert míg nekünk csak gyenge kísérletekre futotta, addig a Bruins sokszor veszélyeztetett.
Másodikban sem sokat javultunk, sokáig még lövésre sem telt az erőből. Később javultunk ugyan, de vagy rosszkor akartunk passzolni, vagy rosszul lőttünk. Moen ziccerénél majdnem sikerült egalizálni, de a szerencse Rask mellett állt. Price továbbra is tartott minket, nélküle már harangoztak volna.
Az utolsóban valami beindult, fordult a kocka. Előbb Pyatt középre passzolt korongjával a jó ütemben érkező Metropolit (14) egyenlített, majd öt perccel később Moen kipattanóját Lapierre (6) küzdötte a hibázó Rask hálójába. A továbbra is próbálkozó vendéglátók idegessé váltak, mi pedig higgadtan támadgattunk tovább. Carey nem tudott már hibázni, elöl pedig már minden sikerült. Végén Metro cselezgetett és estében lőtt, a kivágódót pedig a szintén nagy formát mutató Darche (3) értékesítette. Duda előtt még Pouliot (14) is eredményes volt az éppen lecsúszó Rask üres kapujába passzolva.

Megint a kapusunk, ezúttal Carey Price (23/24 - 95,8%), dicséretével kell kezdenem az egyéni értékelést. Sturm góljánál néhányan már el is cserélték volna, de utána befalazta a kapuját, nagyban hozzájárulva a bravúros sikerünkhöz. Két ilyen portás közül nehéz lesz választani, de valamikor meg kell tenni, legkésőbb a nyáron.
Első két sorunk nagyon nem érezte a játékot. Gomez legalább bedobásoknál jó volt (74%), de Plekanec, Gionta és S. Kostitsyn nagyon kevés volt. Gyógyultaknak adjunk egy kis időt még, de ők sem nyűgöztek le.
Az utóbbi hónapokban Metro és Moen kapott már hideget-meleget, de zen az estén ők húzták a csapatot. 14 gól az 14 gól, egy hátsó soros centertől mégis csak szép teljesítmény. Lapierre is harcos volt (nem akarja, hogy elcseréljék???), 6 ütközése mindent elmond. Az újakat is kiemelhetem, Darche (1+1), Pyatt (2A) és Moore (1A) is kiváló volt.
Védelem a szokásos volt, de valamivel kevesebb hibával. Azért én a Gill-Gorges duót nem erőltetném annyira Martin helyében... Markov 4 blokkolása és az öreg fiúk (Hammrlik és Spacek) rutinja is jól jött a győzelemhez. Emberelőnyben a kimaradt hét edzései éreztették hatásukat, de a Boston is jól védekezett. Hátrányban egyszer hibáztunk, de utána helyre kerültek a dolgok.

Szerdán deadline, mi meg éppen a repülőn fogunk ülni, úton San Jose felé. Sok jót ne várjunk Kaliforniától, mert mindhárom ellenfél bitang erős és sikeréhes lesz. Idén különben sem megy nyugaton, csupán egyszer, a Phoenix ellen tudtunk 2 ponttal távozni. Talán a szombati LA ellenin lesz keresnivalónk, de nem lennék meglepve, ha üres tarsollyal térnénk haza nyugatról. Végén azért ne legyünk pesszimisták, ha a többiek is felveszik Price és Metro tempóját, lesz esélyünk!