JOSH GORGES PEDIG HŐSIESEN KITARTOTT
Kilenc emberhátrány-kivédekezés, számtalan blokkolás, de mégsem sikerült a győzelem. Egyébként az az egy pont sem nagyon kellett volna, mert így megelőztük az Islanders-t. Elöl az első harmad felétől szinte semmit nem mutattunk, szinte csak a védekezésünk ért valamit. Price és Gorges mindent megtett, de ennyire futotta. Még örülhetünk is, hogy nem lett újabb sérültünk. Szerencsére nincs már sok hátra, majd kezdhetjük összerakni az egészet elölről. Újratervezés.
"I'VE BEEN GETTING THOSE LETTERS BUT IT'S NOT IN ME TO DO THAT AND I DON'T THINK OUR PLAYERS FEEL THAT WAY. WE HAVE PRIDE AND WE GO OUT EVERY NIGHT WITH THE IDEA..."
(Cunneyworth azokra a szurkolói levelekre, hogy veszítsen a csapat a draft miatt.)
Állandó változásokkal kell játszanunk, nincs egy olyan hét, hogy ugyanazok az arcok lépnénk jégre minden meccsen. Most Markov maradt ki kisebb sérülés miatt, míg Kaberle "állítólag" szintén sérült, de szerintem inkább babázni akart még egy napot. Geoffrion szimplán gyengén játszik. Blunden visszatérése viszont meglepő és örvendetes, hiszen sehol nem írták, hogy hamarosan játszhat. Leblanc és Eller sorában kapott helyet. Jemelin szerencsére már szintén bevethető, nem volt komoly a problémája. Ottawában mostanában remekül szokott menni, az utóbb több mint két évben nem kaptunk ki rendes játékidőben (5-0-2).
Egész jól kezdtünk, nem sok lehetőséget adtunk a Sens-nek a gólszerzésre. Nyolc percig keresgették az utat Price kapujáig. Nekünk sem volt túl sok lehetőségünk, de még mindig több, mint a második harmadtól kezdve. Gyorsan felforrósodott a hangulat is, hiszen Subban és Greening hamar egymásba kapaszkodott. Bunyónak nem nevezném kettőjük táncát, inkább volt birkózásszerű dolog. Vezetést nekünk sikerült megcsípni, még pedig emberhátrányban. Tomas Plekanec (14) lépett ki egy elcsípett koronggal, majd Gilroy mellett szépen kilőtte a kesztyűs oldalt. Tőle szokatlan az ilyen lövés, főleg az idei évben. Később Staubitz és Neil is megpróbálta a másikat a jégre tenni, ami inkább a hazai hősnek sikerült. A harmad végére szépen átvette a kezdeményezést a piros mezes társaság, de a védekezésünk helyén volt.
A második harmadtól aztán szépen folytatódott a bírók büntetőhadjárata, amely inkább minket sújtott. Jogos kiállítások voltak, a fiúk egy kicsit elvesztették a fonalat. Azonnal egy másfél perces kettős hátrányt kaptunk, majd még jöttek szép számmal a kétperces büntik. Mivel egyik félnek sem sikerült kihasználni a létszámfölényt, az eredmény nem változott. Ugyan Michalek kétszer is kapuvasat ütött, de ez is kevés volt. Sajnos Jemelin oldalba lőtte Karlsson, de később visszatérhetett az orosz bekk a játékba.
Az utolsó felvonásra teljes mértékben a hazaiak játéka dominált, mi csak a védekezésre koncentráltunk. Egészen jól is ment, de Greening egyenlítő találata szertefoszlatta a győzelmi álmainkat. Előbb Campoli, majd Desharnais is elvétette a középre érkező korongot, amely így került a Sens csatára elé. Ráadásban is csak egy csapat volt a pályán, és Kuba szép lövésével el is dőlt a második pont sorsa.
Mivel támadójátékunk gyakorlatilag nem volt, erről túl sok szót nem érdemes pazarolni. Az első sor szabadnapot vett ki, összesen négy lövésük volt. Bourque továbbra is láthatatlan, Plekanec legalább próbált valamit, de a gólját is emberhátrányban lőtte. Többiek még gyatrábbak voltak. Szegény Bishop kapus nagyon unhatta magát ezen az estén.
Hátul viszont ihletett formában játszott mind Carey Price (31 védés), mind Josh Gorges, aki 10!!! blokkolása mellett még hatszor ütközött is. Nélkülük sehol sem lettünk volna. Jemelin is jól blokkolt, majdnem ez is lett a veszte. Subban önmagához képest is gyengébb volt, de a visszatérő Blunden elég jól tért vissza azzal a hat palánkra szorítással. A kilenc emberhátrány-kivédekezésnek köszönhetően ismét mi vezetjük a liga ezen rangsorát (89,8%) a Devils és a Pens előtt. Legalább van valami, amiben fel tudunk mutatni valamit. A PP-ről nem is érdemes mit mondani, hiszen Kaberle és Markov nélkül nem is volt esélyünk. Összességében örülhetnénk az egy pontnak, mert ezt sem nagyon érdemeltük ki a támadójátékunkkal. Ha viszont azt nézzük, hogy milyen remekül álltuk a sarat, jár az egy egység. Sajnos azonban jelen állás szerint nekünk veszíteni kell, mert ezek a pontocskák csak rontanak a júniusi lehetőségeinken.
Szombaton "élet-halál" meccset vívhatunk a New York Islanders-szel (28-32-11), csak ne a PO-ba jutásért, hanem hogy minél hátrébb végezzünk. Jelenleg ők az utolsók, egy ponttal jobbak vagyunk náluk. Veszíteni kéne, méghozzá a rendes játékidőben. Szörnyű ezt még leírni is, nem hogy megcsinálni, így szerintem a fiúk ezen az estén is teljes erőbedobással fognak küzdeni a győzelemért.
Ellenfelünk az utóbbi öt meccsét elveszített, csupán két pontot gyűjtött a hosszabbításokkal. Segíthet, hogy P.A. Parenteau két kihagyott meccs után visszatérhetett, és az is, hogy John Tavares és Michael Grabner is eredményes tudott lenni. Védelmünkben Travis Hamonic a legjobb formában lévő ember, míg a kapuban valószínűleg Nabokov fog állni.
Az első közös meccsünket még ők nyerték 3:4-re, de utána egy 5:3-mal és egy 4:2-vel válaszoltunk. Mindent bele, bárhogy is lesz!
