MARKOV VISSZATÉRT, A TÖBBI NEM SZÁMÍT!

A meccs egyértelmű meglepetése nem a három gólos győzelmünk nyugat egyik nagyágyúja ellen, hanem Andrej Markov visszatérése 140 meccs kihagyása után. Persze, egyből nem fog megváltani minket, de már nem is lehet. Lényeg, hogy játszik! Újra, csak bírja az a fránya térd! Geoffrionék negyedik generációját jelentő Blake is betalált már Habs mezben. Carey Price "hazai" meccsén egy újabb maszkkal örvendeztette meg a rajongóit. A zöld embereket pedig a büntetőpad mellett, legszívesebben levadásztattam volna Staubitz úrral. Újrakezdés.

"WE'RE NOT GOING TO PUSH HIM. WE'RE GOING TO EASE HIM BACK INTO THE LINEUP. THERE'S NO SENSE IN PUTTING TOO MUCH PRESSURE ON HIM AT THIS POINT. WE'RE THINKING..."

(Cunneyworth Markov visszatéréséről.)

Markovot előbb csak az aktív keretbe, majd a meccsre is nevezték. Gyors volt és meglepő, de annál örömtelibb. Nokelainen maradt ki, no meg persze a legutóbb sérülést begyűjtő Deshanais. Ismét hét védővel álltunk fel, Kaberle volt a plusz ember. A "Two and a Half Men-sorban" Plekanec helyettesítette DD-t. A lyukas negyedik sorban Leblanc és Staubitz kapott helyett. Price játéka egyértelmű volt, hiszen szűkebb pátriájában, British Columbiaban volt a mérkőzés.

Gyakorlatilag két meccset és két ellentétes arculatú Canadies-t láthattunk. Az első harmadban szinte lövésünk se volt, csupán Gomez ügyes fonák emelése volt veszélyes. Az első 16 percben nem is volt több lövésünk, míg Price-t tizenhatszor is próbára tették. Vége előtt még Eller is vezetéshez juttathatta volna a csapatot, de maradt a gól nélküli döntetlen.
A második elején a Staubitz-Kassian bunyó egy kicsit felrázta a fiúkat, de ez nem látszott az eredményességben. Sőt, Ryan Kesler révén még vezetéshez is jutottak a vancouveriek. Markov egy kicsit rosszul helyezkedett, így szabadon lőhetett a kék mezes támadó. Ez volt igazán az ébresztő a csapat számára, mert ezután sokkal erőteljesebben jöttünk előre és sokkal veszélyesebben is. Még a második felvonás lefújása előtt sikerül is egyenlíteni. Leblanc harcolt meg egy korongért, amit tökéletesen tett a kapu elé érkező Blake Geoffrion (1) elé, aki köténnyel verte Luongot.
A harmadik játékrészben minden sikerült nekünk, míg a másik oldalon szinte semmi. Alig 13 másodperc telt el csupán, amikor Erik Cole a szokásos szélről betöréssel szerzett előnyt egy fonák lövéssel. Öt perccel később kettős előnybe kerültünk két tilos felszabadítás miatt (Edler és Higgins). Markov vezetésével ki is tudtuk használni az adandó alkalmat, Subban (7) újabb bombával mattolta a kapust. Egyre többet lövünk, az első harmad ötjével szemben ebben a játékrészben tizennyolcszor tettük próbára Luongot. A kegyelemdöfést megint Cole (25) vitte be, amikor egy kontra után lövése átcsorgott az elég halvány napot kifogó hálóőr alatt.

Az első harminc percben azt láthattuk, amit megszoktunk már ebben az átkozott szezonban: ötlettelen, gyenge támadójátékot. A Kesler-gól viszont megváltoztatta a fiúk hozzáállását és elkezdtek játszani. A Canucks próbálkozásai a védelem és Price segítségével mind egy szálig elhaltak, míg mi kihasználtuk Luongo gyenge napját.
Andrej Markov visszatérése ugyan nem hozott csodát, de biztosan jót tett a csapategységnek. Egyből vállalt 17 percet Jemelin mellett. PK-ban még nem volt bent, de PP-ben már hasznosan játszott. Az ütközéseket egyelőre kerüli, de még szoknia kell a játékot. Lesz ez jobb is Subban megint eredményes volt és hasznosan is játszott, mint legutóbb. Gorges az Gorges, hat blokk a legjobb kor jött. Kaberle szerepe Andrej visszatérésével feleslegessé vált, ki tudja kell-e majd valakinek a nyáron. Elöl ismét villantott a Cole-Max páros, de Plekanec is megállta mellettük a helyét. 19 FO-t nyert meg, volt gólpassza és +2-vel zárt. Amíg az első harmadban Gomez volt talán az egyik legjobb, később alaposan eltűnt Palushajjal együtt. Rene Bourque is többet mutatott, mint az előző meccseken, de eredményességben messze nem elegendő a munkája. Geoffrion ugyan meglőtte első gólját, de ettől még nem lett sokkal hasznosabb.
Vancouverben tavaly és most is győztünk, ami igen csak érdekes, hiszen 2000 és 2009 között egyszer sem sikerült. Két meccset sem mostanában nyertünk utoljára, de ennek már nem sok értelem, van, legfeljebb elrontjuk a jó drafthelyünket.

Hétfőn már keleten lesz jelenésünk, ellenfél a Buffalo Sabres (32-29-8) még PO-álmokat dédelgető csapat lesz idegenben. Van is esélyük, hiszen a tizedik helyen állnak, de csak két pont a lemaradásuk a nyolcadik Washington mögött. Az utóbbi öt meccsükből hármat hozni tudtak, tegnap például az Ottawát verték büntetőkkel 4:3-ra.
Nathan Gerbe megszakította 16 meccse tartó góltalanságát, míg Marcus Foligno első NHL-es gólját szerezte második találkozóján. A Sens elleni győzelem egyik főhőse Tyler Ennis volt, aki gólt szerzett és a büntetőjét is értékesítette. Most rakták vissza a szélről centerbe, itt talán jobban megállja a helyét. Patrick Kaleta megsérült a meccsen, míg Thomas Vanek játéka még ellenünk is kérdéses. A védelemből Christian Ehrhoff és Tyler Myers játéka a legjobb mostanában, nekünk is borsot törhetnek az orrunk alá.
Az eddigi négy egymás elleni találkozó érdekesen alakul, mert mindig a vendék csapat győzött. Előbb ők háromszor nálunk, majd legutóbb mi, büntetők után 4:3-ra. Ha marad ez a hagyomány, akkor most is lesz keresnivalónk Buffaloban.