...ORSZÁGOMAT EGY CENTERÉRT!
Nem változott semmi, az ég világon semmi. Vezettünk, de végül mégis vereséggel zártunk. Valami azért mégis más volt, az átlagosnál is halványabbak voltunk támadásban is. A Detroit elleni meccs volt a kivétel, amely erősíti a szabályt: az idei Canadiens a kedvezőbb draftért és az újjászületésért küzd nem pedig a rájátszásért. Realitás.
"A CENTER, A CENTER, MY KINGDOM FOR A CENTER"
(Aranyköpés a netről.)
A közel egy hetes pihenő sem volt elég, hogy Moen és Nokelainen felépüljön, így Engqvist ismét Montréal felé vehette az útirányt. Negyedik sor közepére be is fért, Darche és Weber mellé. Blunden Moent próbálta pótolni a harmadik egységben. Hátul ismét Campoli volt a plusz ember, neki kellett kívülről szemlélődnie. White már szinte a kezdő ajtaján kopogtat, míg Markov is elkezdhette végre a könnyű gyakorlásokat.
Nem volt gond a kezdéssel, Max Pacioretty (18) még a vezetést is megszerezte kiugrás után kotort találatával. Ami viszont ezt követte, az már a szokásos évi lassú halál volt. Átengedtük a pályát a vendégeknek, behúzódva védekeztünk, így csak úgy kapdostuk a fejünket a lövések miatt. Eleinte még segített a szerencsénk, de a második harmadban már az sem. Pominville és Vanek kapuvasa jelezte, hogy ennek ismét vereség lehet a vége.
A második felvonás elején aztán Ville Leino előbb elküldte kifelé Diazt, majd szépen megverte Price-t is. A játék képe még ezután sem változott, nem reagáltunk semmit. Ebben a húsz percben 19!!! lövést kaptunk, de csupán heted küldtünk Millernek. Erik Cole volt a legközelebb a gólhoz, de neki is csak a keresztvasig sikerült eljutnia. A másik kapunál Jemelin parádézott emberhátrányban, előbb egy megahit, majd egy életmentő blokk.
A hosszabbításra mentünk, ez világosan látszott, de ezúttal nem sikerült elérni odáig. Gaustad kapu előtti góljával kezükbe került a meccs, amit a végén még Kaleta is bebiztosított. Pedig esély még ilyen halvány játszadozás mellett is adódott, csak Pacioretty-nek az üres kapu is túl kevés volt.
Center kell, mégpedig olyan, aki egyszerre tud átlagnál egy kicsivel jobban bulizni és a támadásokat rendesen támogatni. Aki emberelőnyben is veszélyes tud lenni. Lassan tényleg hozhatja Roy Grigorenkot magával. Plekanec most OK volt a bedobó körben (64%), de a többiek ismét sehol nem voltak. Támadásban viszont eltűnt mindenki, csupán két emberrel támadtunk. Persze, hogy Cole-ról és Pacioretty-ről beszélek. Max egymaga megtermelte a lövéseink 30%-át (8), míg Erik ismét jó párszor zavart keltett a Buffalo jobb szélén. Csőd volt az offense, egy nagy rakás szerencsétlenség! Hátul a behátrálós védekezést leszámítva nem volt nagyobb probléma. Jemelin ismét bizonyította, hogy milyen hasznosan is tud játszani: ötször ütközés mellett négy blokkot is kiosztott. Price-ot alaposan megdolgoztatták, a 40 lövés mellett nem lehetett unatkoznia.
Emberelőnyt szerencsére csak egyszer kellett kiszenvedni, így nem volt olyan feltűnő a végtelen tehetetlenségünk. A kivédekezés az egyetlen üdítő színfolt a mostani játékunkban. Ha így tudnánk együtt dolgozni máskor is, nem itt lent kellene szégyenkeznünk.
Csütörtökön megyünk Newarkba, a Devils (27-19-3) lesz a házigazda. Az utolsó három meccsüket bukták, így a keddi siker a Rangers (4:3 OT) ellen kissé felvidíthatta a PO-ért mindent bevető alakulatot. Szoros ott fenn a csata, csak pár ponttal előzik meg a Torontot és a Floridát.
Elöl a szokásos Elias-Kovalcsuk-Sykora hármas lehet a legveszélyesebb, míg a védelemből Kurtis Foster hozza mostanában a legjobbat. Idén kétszer már találkoztunk, mindenki nyerte az idegenbeli mérkőzését (2:1, 3:5). Nekünk lassan mindegy lesz az eredmény, míg nekik minden pontra szükségük lehet a folytatáshoz. Azért remélem, nem adjuk fel, de nem számítok semmi eget rengetőre. Ám mindig ilyenkor szoktunk meglepetést okozni, esetleg most is...
