MÉG NEM HALT MEG!
Nem az a lehengerlő, mindent ledöntő sikert élhettünk meg tegnap este, de a csapat jelenlegi helyzetében minden sikernek örülni kell, függetlenül a körülményektől. Más kérdés, hogy jó, ha egy-két kósza sikerrel még a kedvező draftválasztást is elpuskázzuk. A „langyos víz” eredmények nem jók semmire, nem lesz sem rájátszás, sem új zsenike megszerzése. Valamerre el kellene indulni, mert ez így bukta lesz minden szempontból. Döntés.
"I HAD SOME SHOTS BLOCKED, AND WHEN I HAD THAT CHANCE IN THE THIRD PERIOD, I JUST SHUT MY EYES AND SHOT THE PUCK."
(A győztes gólt jegyző Raphael Diaz szavai.)
Mivel a Pens ellen Nokelainen kisebb lábsérüléssel zárt, helyére megint egy bekk került be (Diaz). Ezzel ismét a már jól megszokott 11 csatár-7 védős rendszerben álltunk fel. Ez gyakorlatilag három fix sort jelent, plusz két embert rotációban. Ezek most Blunden és Darche voltak. A lelátón helyet foglaltak a Subban-szülők is, hiszen a család Torontó környékén lakik. Tomas Kaberlének fura lehetett egykori szeretett csapata ellen játszania, hiszen 416 mérkőzésen szolgálta a juharleveleseket.
Pörgősen indult a meccs, az első percben még síp sem zavarta meg a csapatok küzdelmét. Egyébként jobb volt a Leafs, legalább is ekkor még többet lőttek Price-ra. A harmad második felére mi is felébredtünk, Eller akár előnyt is szerezhetett volna szólója után. Ez volt az első lövésünk, 11 percet kellett rá várakozni. Ha ez az akció nem is, de Bourque (14) közeli találatával már tényleg vezettünk. Nem sokáig, mert a másik oldalon egy ügyes kiugrás után Matthew Lombardi mattolta Carey-t.
A második felvonásban kiegyenlített, de nem túl veszélyes játék folyt a két kapu között. Továbbra is inkább a kékek irányítottak, mi pedig vártunk a lehetőségre. Az utolsó játékrész elejét egy kényszerű palánkjavítás húzta el, amit nekünk sikerült jobban átvészelni, hiszen ezután szinte rögtön megint vezetéshez jutottunk. Raphael Diaz (3) lövésre szánta el magát, ami a kapu jobb oldalában kötött ki. A gól Gomez harciasságát is dicséri, aki a támadó harmadban szerzett pakkot Lupultól. A hazaiak hiába tettek meg mindent az egyenlítésért, Price és a többiek útjukat állták. Lars Eller tizedik góljával ráadásul megdupláztuk az előnyünket. A végén ugyan volt még egy apró tűzijáték a kapunk körül, de ez már nem változtatott semmin.
A sikerrel felcsúsztunk a 11. helyre, de ne nagyon örüljünk, mert csak annak köszönhetjük ezt az egyébként sem fényes helyezést, hogy többet ütköztünk, mint a vetélytársaink. Gauthier közben járja Amerikát, és mindenfelé a potenciális üzletfeleket keresgéli. Erről majd a jövő héten részletesebben is értekeznék.
Ha csak a meccset nézzük, akkor sem verhetjük a büszkeségtől a mellünket. Tegnap a Pens ellen jobb játékkal is kikaptunk, most egy kevesebb hibával játszó, elöl viszont nem olyan veszélyes egység sikerének örülhetünk. Rene B végre megszerezte első kék-fehér-piros gólját, amire már nagyon vártam. Ennél többet ne is nagyon csinált a meccsen. Cole is mintha fáradt lett volna, de azért egy assziszt és 5 ütközés belefért az estéjébe. Gomezt is dicsérném, ha nem akarnék tőle annyira megszabadulni már. 45-ször cserélték, ami tőle idén a legtöbb. Ha csatároknál tartok, megint ki kell emelni, hogy ismét botrányos bedobó százalékot hoztak a centereink. 36%-ot még egy AHL-s csapat is tudott volna a Leafs ellen. Plekanec például 29-cel zárt, elsőszámú center létére. Jó, az elsőszámú már Desharnais, de ő sem villogott annyira. Csak egy lövést hozott, de a kékeket párszor szépen megtáncoltatta.
Védelmünk hozta ezt a meccset, amit ebben az átkozott szezonban nem sokszor írhattam le. Subbanre jó hatással lehettek a szülei, mert nagyobb hiba nélkül hozta a mérkőzést. Diaz gólt vágott és beindult az ütközésekben is (4). Jemelin a szokásos keménykedés (5 hit) mellett a korong útját is négyszer keresztezte testével. Nagyon hasznosan és lelkesen küzdött. Price is hozta a tőle elvártakat, a végén nagyokat is mentett. A gólnál a mumus büntetők juthattak az eszébe, mert Lombardi úgy verte meg, ahogy ott szokták mostanában.
Akinek még lenne olyan gondolata, hogy van esélyünk a rájátszásra, itt van egy kis latolgatás. A hátralévő 34 fellépésünkön legalább 50 pontot kellene akasztani a folytatáshoz, amit egy ilyen 23-7-4-es mérleggel lehetne elérni. 23 győzelem tőlünk, amikor majdnem a legkevesebb sikert számoljuk! Eléggé utópisztikus gondolat, hogy ez a jelenlegi Habs képes még ehhez hasonló eredménysor elérésére is. Sajnos.
Az ALL STAR gála előtt már csak egy fellépése lesz a bandának, szerdán otthon fogadjuk a Vörös Szárnyakat Detroitból (32-15-1). Sajnálatos, hogy évente csak egyszer játszik egymással a két gárda, mert ez a két csapat a liga történetének legsikeresebb csapatai közé tartozik, összesen 35 kupát elnyerve. A dicsőség sajnos már 20 éve elkerül minket, de azért remélhetőleg meg tudjuk nehezíteni a vendégek dolgát.
Most éppen aktuális hazai veretlenségi sorozatukat építgetik, már 16-nál járnak. Ha a legutóbbi tíz meccsüket nézzük, akkor is nyolcszor győztesen hagyták el a jeget. Tegnap azért a gyengécske és lesajnált Columbus majdnem megtréfálta őket, kétszer is vezetett ellenük. Végül Filppula büntetőjével kicsikarták a győzelmet.
Meglepő, hogy a veterán és kiöregedő félben lévő Todd Bertuzzi a legeredményesebb emberük az utóbbi időben (5 gól). Előkészítésben Pavel Dacjuk a király, az utóbbi nyolc találkozón tízszer adott gólpasszt társainak. kapuban Howardé az elsőbbség, de olykor Conklin fel-feltűnik a ketrec előtt.
Tavaly idegenben győztek ellenünk 4:1-re, míg a legutolsó hazai meccsre (2009 – 2:3 so) Laraque Kronwall elleni akciója miatt lehet emlékezni. Remélhetőleg az ilyesféle sérülések és durvaságok elkerülik a szerdai meccset, és sportszerű, izgalmas és győztes mérkőzést izgulhatunk végig.
