ELLER-VARÁZS AZ ÉVNYITÓN"JE SUIS CONTENT AVEC LARS"

(Cunneyworth hiányos francia tudásával: Lars boldoggá tett!)

Lars Eller nagy napja jött el ezen az estén, hiszen élete első négygólos meccsét tudja maga mögött. Sokáig vártunk erre, hogy jöjjön egy hős, és felrázza a csalódott és elfásult közönség lelkesedését. A harmadik felvonás elején született gyors hármas megpecsételte a meccs végkimenetelét, amelyen végre mi tudtunk örülni. Azonban ez csak egy győzelem volt, akkor lesz igazán értékes, ha lesz folytatása is. Elhiszik a fiúk, hogy van még mit elérniük ebben az átkozott szezonban, és vissza tudnak kapaszkodni a vonal fölé.

Érdekes volt látni, hogy csupán 11 csatárral jöttünk ki, amikor Leblanc HC-n volt. Meccs után küldtük is vissza Hamiltonba, ami mindenképpen azt jelentheti, hogy szombaton Gionta már bevethető lesz. Védelemből Weber maradt ki, de Campoli ismét szerephez juthatott a hét védős felállásban. Érdekes, ez a plusz bekk, nálunk ez olyan martinos örökség. Kapuban Carey Price, Budaj talán már le is adta a szerelését, nincs rá szükségünk. A Jets vendégjátékára is eleget kellett várni, utoljára még 1996 elején jártak Montréalban, de akkor még a Forumban.Úgy indult megint az egész, mint ahogy mostanság szokott. Moen szerezhetett volna előnyt, ehelyett a másik oldalon Diaz elcsúszik, Price alatt meg átcsúszik Stapleton korongja. Csodás, megint egy béna gól! Persze, Pavelec alatt nem tudtuk átgyömöszölni a korongot. Szerencsére a folytatásban a csapat a jobbik orcáját mutogatta. Harcosan letámadtunk, még a negyedik sor is képes beszorítani a Winnipeget a saját kapuja közelébe. Védőink is kiveszik a részüket a támadásokból. Jemelin tőle eddig szokatlan módon korongot cipel és osztogat. Aztán jön Josh Gorges (2), aki gyorsan elkezdi törleszteni a hét elején meghosszabbított szerződésének rá eső részét. Lövése egyébként vagy Cole-on, vagy az egyik védőn változtatott irányt. Fél perc és már vezetünk is! Lars Eller (5) csodás csuklólövéssel vette be a vendég kaput, miután Wellwood volt szíves eladni a korongot a védő harmadában. Két lövés - két gól, így kell ezt csinálni. Amikor a mi ketrecünk előtt Jemelin az utolsó pillanatban szabadít fel, eldurran Andrew Ladd agya, és jégre küldte az orosz bekket egy jól irányzott ütéssel. Az ezért járó PP igen biztatóra sikerült, habár újabb gólt nem lőttünk belőle.
A középső játékrészben is folytattuk az offenzívát, nem volt lazsálás. Tomas Kaberle (1) Travis Moen okos passzát váltotta gólra egy jól irányzott, bal oldali lövéssel. Utoljára még márciusban, a Boston színeiben lőtt gólt, és pont ellenünk. Az első PK-ban is lőhettünk volna gólt, de Plekanecnek egy suta egykezes lövésre tellett. Ráadásul még szépíteni is tudott a Jets, amikor Bogosian távoli löketébe Wheeler kotort bele.
Az utolsó harmad maga volt a csoda! Minden bejött, Lars Eller meg mennybe ment. Kezdtük egy Kaszcicin-Moen-Eller (6) sakk-matt góllal, majd Cammalleri (9) lökete flipperezett előbb a kapusra, majd Bogosianra, végül a kapuba. Végül ismét a "csodatrió" vágott egy újabbat Eller (7) vezérletével. Három gól, amihez mindössze kevesebb, mint egy percre volt szükségünk! A pontos passzok és a letámadás mindent hengerelt. Pavelecnek mennie is kellett, jöhetett Chris Mason. Az Eller-show azonban nem állt meg a mesterhármassal, következett a slusszpoén. Büntetőt kaptunk és a dán center csodálatos spin-o-rama góllal fokozta a közönség hangulatát. A végére még Ladd valamelyest kozmetikázott az eredményen és Hal Gill is bunyófélével jelentkezett.

Lars Eller élete meccsét játszotta. 4 gól plusz egy gólpassz. Utoljára mesterhármast Subban játszott idegenben a Wild ellen, míg hazai közönség előtt Cammalleri produkált hasonlót 2009. december 4-ei centenáriumi mérkőzésen, a Boston ellen. Négy gólig viszont egészen 2006-ig vissza kell keresni. Akkor Jan Bulis kotorta be azt a Phillinek. Sokoldalú volt, távolról és a kapu torkából is gól szerzett. Persze, kellett hozzá két olyan társ is, mint Moen (3 assziszt) és Kaszcicin (2 assziszt). Tökéletes volt közöttük az összhang, szinte vakon is tudták, hogy hol kell keresni Lars-ot. Erik Cole ismét király volt, két gólpassza mellett 27 percet nyomott le a jégen. Cunneyworth nagyon jól osztotta el a jégidőt, mindenki 10 perc fölött teljesített. Jót is tett ez a negyedik sornak, Nokelainen és Blunden (4 ütközés) szemlátomást élvezte a bizalmat. Ezúttal a lövéspontossággal sem voltak problémák. Csupán nyolc kísérletünk kerülte el a kaput.
Hátul továbbra is Jemelin viszi a keménységet (5 ütközés), míg Diaz a blokkolásban végzett a legjobban (4 blokk). Gorges jól összetartja a bandát, Subban meg rengeteget gürizik (24 perc). Ezen az estén gyakorlatilag minden sikerült, Price-nak sem volt olyan sok dolga. Azért arra figyelni kell, hogy a megpattanó/levágódó korongokat jobban tudjuk hatástalanítani, mert megint így kaptunk két gólt is.

Szombaton Tampa (17-18-3) érkezik, de előtte még érkezésük van Ottawában is. A kanadai túrájuk első állomásán 3:7-re kaptak ki a Toronto vendégeként. Nagy pofon, de náluk a nagyarányú vereség nem szokatlan. A hárommeccses győzelmi szériájuk is megszakadt, közte a mi ellenünk aratott múlt csütörtöki sikerrel. Védelmük romokban, Hedman és Ohlund nélkül nem nagyon ússzák meg gólok nélkül, különösen akkor nem, ha még Garon is gyengébb napot fog ki. Elöl rendben vannak, Stamkos jelenleg a legjobb gólvágó talán az egész ligában (6 meccs - 7 gól), de Lecavalier vagy Downie is veszélyes lehet ránk.
Legutóbb 3:1-es vezetésről engedtük ki a kezünkből a győzelmet, amit most hazai környezetben nem engedhetünk meg magunknak. Az is igaz, hogy Price sem fog még egyszer két ekkorát benézni, mint akkor. Egyszerűen kell a győzelem, kell a két pont, ha idén egyáltalán akarunk még valamit elérni.