Lassan véget ér ez az esztendő is, nem is baj, mert szinte semmi jó nem történt a csapat háza táján. Vereségek, még nagyobb vereségek, rossz személyi döntések és ehhez hasonló fura döntések jellemezték 2011-et. Most megpróbálom röviden összefoglalni a történéseket, fontosabb események, amelyek fontosabb hatással bírtak a csapat életére, vagy csak szimplán érdekesek lehetnek.
Tavalyi szilvesztertől kell indulni, hiszen 2010 is egy fura cserével zártuk. Max Lapierre-t elküldtük Anaheimbe, helyette pedig hoztunk egy senkit, bocsánat, Festerlinget, aki egy meccset sem játszott a Canadiens-ben, csupán a Hamiltont járta meg, de ott sem ehetett meg sok sót.
Január elején fejeződött be a junior VB Buffaloban, ahol két fiatal játékosunk is ott lehetett. Leblanc Kanada, míg Nättinen a finn válogatott keretében kapott helyet. Természetesen a kanadai fiatalok vitték többre, csupán a döntőben maradtak alul az oroszoktól, 5:3-ra.Az év első meccsét otthon játszottuk, és majdhogynem természetes volt, hogy vereség lett a vége. Igaz csak hosszabbításban, de 4:3-as verség lett a vége.
A január végi All Star Weekendre ketten utazhattak el Raleigh-be: Carey Price a nagyoknál, míg Subban a fiataloknál kapott lehetőséget. Január hozott még egy „furcsaságot" is, hiszen nem Carey lett a hónap legjobbja, hanem Tomas Plekanec. Nem sokszor fordult ez elő sem előtte, sem pedig utána.
A csapatot sújtó, különösen a védelmet tizedelő sérüléshullám miatt (Markov, Gorges, Gill, Spacek) a trade deadline előtt bekkekkel erősítettünk. Előbb visszahoztuk Paul Marat a Ducks-tól azért a pickért, a mit még Lapierre-ért kaptunk. Majd február végén érkezett még Brent Sopel Atlantából, aki egy évvel korábban még bajnok volt a Balckhawks-szal. Kaptuk még Nigel Dawes-t, aki Hamiltonban tett jó szolgálatot. Cserébe adtuk Ben Maxwellt és egy 4. körös picket. Festerling sem maradt sokáig a Bulldogs-ban, érte a kapus MacIntyre jöhetett hozzánk.
Szintén februárban nyomtuk a Winter Classic félresikerült „kistestvérét", a Haritage Classic-ot, amelyen sima 0:4-es vereséget szenvedtünk a hazai Calgary-tól. Rossz jég, rossz játék (tőlünk) és jelentősen kisebb médiafelhajtás jellemezte a találkozót, mint a január 1-ei párját.
Március elején aztán az indulatok ismét magasra hágtak, amikor Chara egy bár elvesztett meccs utolsó harmadában könyökkel plexire kente Max Pacioretty-t, akit nyakcsigolya-töréssel kellett kórházba szállítani. Szerencsére nem lett súlyosabb következménye az esetnek, de a játékos szezonja ezzel véget is ért, míg a vétkest meg sem büntették.
Az alapszakaszt a keleti hatodik helyen fejeztük be, 44-30-8-as mutatót és 96 pontot hozva. A hatodik hellyel megkaptuk a playoff első körében a Boston Bruins-t is. Az első két meccset, kisebb meglepetést keltve idegenből tudtuk elhozni, de sajna a következő három derbi már a Maciké lett. Eljutottunk a hetedik, mindent eldöntő találkozóig is, de ott ismét a hosszabbítás jelentette a végállomást. Elég kellemetlen volt úgy kiesni, hogy a Boston három sikerét is csak OT-ben tudta kiharcolni.
A korai kiesés miatt játékosaink képviselhették volna országaikat a szlovákiai felnőtt VB-n, de csupán Tomas Plekanec és Andrej Kaszcicin kapott meghívást. A csehek jutottak tovább, hiszen megszerezték a bronzot az oroszok 7:4-es legyőzésével. Tomas a VB tíz meccse alatt összesen 10 pontot (6+4) termelt és +3-mal zárt Jagr-rel egy sorban játszva. Kaszcicinnek nem volt ekkora szerencséje, csupán ötször léphetett jégre, de azokon a meccsen bizonyított: 3 gól és 4 gólpassz kerülhetett a neve mellé.
Farmcsapatunk is kitett magáért. Egészen a konferencia döntőjéig menetelt az új edzői stábbal felálló egyesület. Ott a Houston Aeros verte meg őket a hetedik, döntő mérkőzésen.
A holtszezon első fontos eseménye a június végi ottawai újoncbörze volt, ahol az első körben ismét egy védőt választottunk Jared Tinordi után. A 17. helyen Nathan Beaulieu (St. John Sea Dogs) került a csapathoz, a ki nem sokkal előtte nyerte meg csapatával a Memorial Cup-ot. A második napon már nem voltunk ilyen szerencsések, hiszen csupán a negyedik körben tudtunk újabb embert kihúzni. Igaz, ebben a körben háromszor is választhattunk: Didier, Archambault és Nygrem került a Habs-hez. Ötödik felvonásban Dietzre, hatodikban Pribylre, míg az utolsóban Sullivanre esett a választásunk.
A nyári uborkaszezonban nem volt akkora jövés-menés, mint egy évvel korábban, de azért jöttek új arcok. Legfontosabb Erik Cole megszerzése volt, akit ugyan egy kicsit túlfizettünk (4,5 milla négy évre), de ennyit kellett érte adnunk. Jött még Peter Budaj Alex Auld pótlására és a szezon kezdete előtt Campoli és Betts. Előbbit Markov elhúzódó térdsérülése miatt voltunk kénytelenek villámmal leigazolni szeptemberben, míg az utóbbi támadót waiverről csíptük a Flyers-től. Sokáig nem volt nálunk, hiszen olyan sérülése volt, amivel nem lehetett volna listára rakni, így visszakerült Philadelphiába.
Fontos szerzemények voltak azok az európai védők, akiket még májusban tudtunk átcsábítani Amerikába. Alekszej Jemelint már évek óta próbáljuk rávenni, hogy jöjjön át, de most végre sikerült. Svájcból is hoztunk valakit, mégpedig Rafael Diazt, aki eddig bizonyította, hogy van helye a Habs-ben.
Az őszi menetelés rosszul, nagyon rosszul indult. Az előszezont szégyenletes 2-6-0-s mutatóval és gyatra játékkal zártuk és a folytatás sem lett sajnos szebb. Vereségsorozatok, kiábrándító védekezés, gyenge támadójáték- Ez jellemezte az őszi csapatot. Először a segédedző, Perry Pearn lett ennek az áldozata, ami látszólag javított is a csapat eredményein, de tartós javulást nem hozott. December közepén aztán Gauthier meglepő húzásra szánta el magát, menesztette Jacques martint is. A döntés helyes volt, de az időpont nem. Pont az év végi, két hetes idegenbeli túra előtt kellett Randy Cunneyworth-nek átvennie a banda kormányzását. Új segítője is érkezett Larry Carrière személyében, aki korábban a csapat segédmenedzser volt. Egy héttel korábban játékoskeretben is változás történt. Elcseréltük a sérüléséből felépülő Jaro Spaceket a carolinai Tomas Kaberlere, aki eddig nem igazán bizonyította korábbi tudását. Jelenleg, egy meccsel az év vége előtt (@ Florida Panthers) Kelet 13. helyén tanyázunk. A 38 lejátszott meccsből csupán 14-et nyertünk, 17-szer vesztettünk és volt még hét OT-s/SO-s vereségünk is.
Milyen lesz 2012? Nehéz megmondani. A rájátszás jelenleg eléggé illúziószerű, de azért még nem lejátszott dolog. Ugyan csak hat pont a lemaradásunk a nyolcadik mögött, de ennél nagyobb gondjaink is vannak. Sérült Markov és Gionta, nyakunkon ül Gomez horribilis szerződésével. Az edző és GM menesztése is mindennapi téma, de inkább csak jövő nyárra. Az biztos, ha nem lesz rájátszás, alapos átszervezésre lesz szükség (meg egyébként is), mert ez a mostani rendszer egyszerűen nem elfogadható, nem tartható.
Szerintem még a trade deadline előtt meg kellene szabadulni olyan „nehezékektől", akikért valaki még adna valamit. Ilyen például Yannick Weber, Chris Campoli és Tomas Kaberle a védelemben, vagy elöl Brian Gionta, Andrej Kaszcicin, esetleg Mike Cammalleri. Az így szerzett pickekkel aztán jövő nyáron lehetne újjáépíteni a csapatot, mert ami mostanság megy az tarthatatlan!
