PRICE-NAK IS LEHET ROSSZ NAPJA"WE HAD SOME OPPORTUNITIES THAT WE DIDN'T CAPITALIZE ON ... IT'S A BROKEN RECORD THIS YEAR THAT WE'VE GOT A 3-1 LEAD AND WE END UP LOSING THE HOCKEY GAME. IT CONTINUES TO BE A PROBLEM. WE JUST NEED TO SORT IT OUT."

(Erik Cole a vezetésről elbukott meccsekről.)

Nagy bajnokok vagyunk, vagyis nagy megy nekünk, hogy hogyan kell vezetésről elbukni egy már-már győztesnek vehető ütközetet. Általában a védekezéssel szúrjuk el, de most főleg Carey két kapitális bakija hozta ránk a vészt. 3:1-ig mi domináltunk, de onnantól megint jött a régi lemez. Nem lehet azért mindent a kapus nyakába varrni, hiszen olyan sokszor segített már a csapaton. Egyébként is, ha előtte kicsit jobb a helyzetkihasználásunk, nincs ez a bukás. Az újabb vereséggel jó úton haladunk az előkelő draftpozíció felé.

Napfényes Florida és rengeteg itt nyaraló Habs-drukker fogadta a csapatot. Mivel legutóbb klappolt az összeállítás, nem volt okunk a változtatásra, így maradt az ottawai felállás a jégen. Az ellenfelet sújtó, védelmet bénító sérülések nekünk kedveztek. Egyébként számos jelenlegi Bolts játékos minket is szolgált már korábban: Mathieu Garon, Brett Clark, Dominic Moore, Marc-Andre Bergeron, Tom Pyatt és J.T. Wyman.

Szokatlanul jól kezdtünk, de Stamkos beleérős találata kicsit megijesztett, hogy ettől visszaesünk. szerencsére nem ezt történt, hanem továbbra is folytattuk az offenzívát.  Meg is lett az eredménye, az első emberelőnyünket értékesíteni is tudtuk. Desharnais korongja találta Cammallerit (8) kiváló helyen, ahonnan nem is hibázta el. Akár vezethettünk is volna az első harmad végén, de Plekanec elpuskázta a lehetőséget.
Azért a következő harmadban már nem volt kegyelem! Előbb David Desharnais (6) vágta be Kaszcicin passzát, majd Erik Cole (15) is meglőtte szokásossá váló gólját. Pacioretty kiválóan vette észre a középen üresen érkező csapattársát.  Sínen volt a győzelmünk, de mégsem örülhettünk. Előbb Gorges, blokkolás után fájlalta a testét, majd még ennél is rosszabb dolog történt.  A harmad vége felé J.T. Wyman küldött meg egy korongot a távolból, de az valahogy átkeveredett Price alatt, így még a második felvonásban szépítettek a hazaiak. Videózták az esetet, mert elsőre úgy tűnhetett, hogy sípszó után ment be a korong, de még sem.
Az utolsó harmad elején újabb potyát kaptunk, Marc-Andre Bergeron távoli kísérlete vágódott a bal felsőbe. Ezt is elnézte a kapus, sajnos... Innentől szinte biztosra vehető volt, hogy képtelenek leszünk felállni, nem is tudtunk. Az eddig elkerült kapu előtti kavarodás végén Lecavalier kotorta be a győztes találatot. A végén még lehoztuk a kapust, és rossz felszabadítás miatt kettős előnyben támadhattunk, de ez már nem segített rajtunk.

Pedig milyen okosan és veszélyesen játszottunk! 3:1-ig minden rendben ment, de akkor jött az a két hiba Price-tól, és máris végünk volt. Nagy kár érte, mert most tényleg mi voltunk a jobbak. Sokkal többet lőttünk (34-22), mezőnyben is fölényben voltunk. Védekezésben is jól szűrtünk, nem nagyon kellett aggódnunk. Talán ez zavarta meg Carey-t, nem tudom.
Cammalleri ismét betalált, két meccsen zsinórban, ráadásul emberelőnyben, amit tőle legutóbb csak március 30-án láthattunk. Volt összesen öt lövése, bár azt nehezen lehet megérteni, hogy a végén, kettős előnynél miért nem volt a jégen. DD is megint mutatta, hogy milyen értékes is most nekünk a játéka. Plekanec viszont ismét szürke volt, főleg a bedobó körben mutatott 33%-os teljesítménye gyatra. Az viszont dicséretes, hogy van végre négy sorunk! Blundenék is odatették a maguk három lövését.
Védelemből Subbannel kell kezdeni, aki megint a legtöbbet volt a jégen 26:33-mal. Lövés, blokk és ütközés, nagyon akart a srác. Kaberle és Diaz újabb pontot hozott, Jemelin pedig hatalmas open ice ütközésekkel (6) szórakoztatta a közönség piros felét. Amikor szegény St. Louis-t röptette meg, az maga volt a gyönyör! Gorges (5) a blokkok terén volt zseniális, aminek majdnem sérülés is lett a vége. Egyébként 99-nél jár már ebben a szezonban, amivel holtversenyben vezeti a ligát a Chicagós Hjalmarssonnal karöltve.
Szomorú, hogy Carey Price-on ment el gyakorlatilag a meccs, pedig általában ő az, aki a legbiztosabb pont az egész bandából. Kétszer hibázott, na és. Legközelebb nem fog és kész! Azért az eléggé beszédes adat, hogy az eddig lenyomott 38 meccsből tizennégyszer úgy veszítettünk, hogy vezettünk. Már csak két csapat van mögöttünk keleten, de a Carolina igencsak közeledik. Lassan tényleg elkezdhetjük nézegetni a draftjelölteket.

Az évet a Florida (19-11-7) ellen fejezzük be, talán egy kicsit több szerencsével. A Cicák nagyszerűek voltak az ősszel, bár a sérülések most már őket sem kerülik el. Így is őrzik azonban csoportelsőségüket, négy ponttal nyomulnak a Jets előtt. A hárommeccses vereségsorukat kedden a Toronto legyőzésével feledtették (5:3). Pénteken még játszanak a Winter Classic-ra gyúró Rangers-szel, így mi lehetünk a pihentebbek.
A már említett sérültek listája elég hosszú, ott van rajta Stephen Weiss, Marco Sturm, Mikael Samuelsson vagy Sean Bergenheim. Szinte egy kezdőötöst kell nélkülözniük. Az utóbbi hetekben Brian Campbell szerezte a legtöbb pontot (6), így talán leginkább Shawn Matthias-ban és Chris Versteegben bízhatnak a kapunk előtt. Kapuban mostanában Jose Theodore a favorit Scott Clemmensennel szemben, de mivel pénteken még játszaniuk kell, a kezdőkapus személye nem ismert.
Ősszel már játszottunk ellenük a Bellben, akkor hiába vezettünk Erik Cole góljával már a meccs elején, végül 2:1-re alulmaradtunk. Most talán több esélyünk lehet, de mi mindenre képesek vagyunk...