CSÚNYA LETT A VÉGE

"I HAVE TO BE BETTER. I'M MINUS-4 IN THE LAST TWO GAMES, AND I'VE COST MY TEAM. I KNOW THERE ARE 22 GUYS IN THIS ROOM AND, WHETHER THEY SAY IT OR NOT, THEY KNOW I..."

(Igen P.K., jól látod a helyzetet...)

L4, benne volt a pakliban, hiszen a legjobbak ellen kellett játszani. Hiába itt edzőváltás, ez a jelenlegi Habs nem PO-képes játékot hoz. Néha felcsillan valami, de a folyamatos egyéni és védekezési hibák egyszerűen felőrlik a csapat minden ellenállását. A Chicago is kihasználta ezeket, és simán levert minket, mint vak a poharat. Ez a jelenlegi helyzet, nincs mit rajta szépíteni. Talán a karácsonyi szünet alatt mindenki elgondolkodik magában a fenyő előtt, hogy mit is kellene másképp csinálni. Addig azonban még jelenésünk lesz Winnipegben is.

A sérülések behatárolják a lineupban történő változtatásokat, így maradt a Boston elleni felállás azzal a különbséggel, hogy Carey Price helyét Peter Budaj vette át, aki colorados éveiből jól ismerheti a Blackhawks-t. Ezzel tehát Jemelin és Weber kerültek ismét lelátóra. A formán kívül sem voltak biztató tényezők a meccs előtt, hiszen utoljára 2002-ben (3:2) sikerült győznünk a United Centerben. Campolinak, Moennek és Blundennek nem ismeretlen a környezet, hiszen mindegyikük hosszabb-rövidebb időt töltött a csapatnál.

Hamar felállíthattuk a tételt, hogy mi ezen az estén elsősorban védekezni fogunk, amíg csak bírunk. Megpróbáltunk kontrázni, de ez az első harmadban nem sokszor sikerült. Cammalleri fonák emelése volt az első lehetőségünk a harmad derekán. Másik oldalon a kapuvas is segíteni próbált nekünk a védekezésben. Nem volt jó látni, hogyan tudják Toews-ék megforgatni védelmünket. A hazai fölény ellenére nem küldtek túl sok lövést ránk, így végződött az első 20 perc 7-7-es lövésaránnyal.
Mi helyzetünkkel kezdődött a középső játékrész, Plekanec lövése azonban egy védő ütőn felvágódott. Egy kivédekezett hátrány után mi következhettünk fórban. Előbb Pacioretty próbálkozott a gólszerzéssel, majd Kaszcicinnek (10) sikerült is. Ügyesen ért bele Plekanec passznak szánt lövésébe a kapu előtt. Ettől a hirtelen jött vezetéstől kicsit felbátorodtunk, de nem tartott sokáig. Andrew Brunette egalizált úgy, hogy kapu elé lőtt korongja  pont Subban lábáról pattant be a hálóba. Ettől beindultak, és 21 másodperccel később már vezettek is. Ketten jöttek az egy szem Campoli ellenében, a Patrick Sharp lövése pedig még a botján is irányt változtatva került a kapunkba.
Mókás jelenet volt, amikor Nokelainen próbált támadni, de a kék vonalban "elesett". Erik Cole megint bemutatott egy briliáns cselt, de lövését védte Crawford. Az utolsó 10 percig még reménykedhettünk, bár a játék képe nem sok reményt adott már addig sem, de amikor Subban újabb kapitális korongeladása után Stalberg beverte az ajándékot, a csapat lélekben is feladta. Toews még bevette az üres kapunkat is, de ez sem volt elég, jött még egy ötödik gól is, olyan kegyelemdöfésként. 2v1-ben Bryan Bickell is túljárt rajtunk. Szegény Peter Budaj, hiába az új sisakfestés, ilyen meccsel kellett visszatérnie a kapunkba.

Budaj mellett Cunney-t is sajnálom, mert még ki sem nevezték, máris az utódját keresik. Kérdezem, lehet így rendesen dolgozni?! Az eredmény várható volt nyugat legjobbja ellen, de a különbség azért szokatlan. nem szoktunk mi öt gólt kapni, még ha szarul játszunk is. Mindig a védelem kritikája hangos, de a kapott gólok átlagában (2,63) még mindig 12. helyen állunk, míg a lőttekében (2,49) csupán a 24. a csapat. Gyakorlatilag Erik Cole az, aki szinte minden este tudja hozni azt a teljesítményt, amiért megfizetjük. A többiek vagy nem, vagy csak időnként nőnek fel hozzá. Cammalleri egyértelmű betli, és Plekanectől is több kellene. Tegnap is elöl semmi, míg hátul három gólt kaptak. Pacioretty az átmenet, mert ő legalább rendesen próbálkozik (8) és még ütközik is (5), de a gólok nála sem jönnek túl gyakran. Érdekes meccs volt abból a szempontból is, hogy hiába domináltunk a palánk mellett (28-13 hit) és a blokkolásokban (18-5), ezt alig lehetett érezni a meccs képében.
Akkor megint a hibákról! Subban újabb korongeladás, ráadásul róla kaptuk az elsőt is. Játszatjuk 23,5 percet az első párban és ő ezt nem bírja. Mostanában beteg is (volt), így még nehezebb a koncentráció. El lehetne gondolkodni egy kis pihentetésről is, hiszen ha sorra kapjuk róla a gólokat, akkor nem sok értelem van játszatni. Ezt Gorges is megérezte, hiszen párjaként -3-mal zárt, pedig ő a "legpozitívabb" a csapatban. Az utolsó harmadban 3-9-re vesztettük el a lövési mutatót, pedig a Chicagonak már el kellett volna fáradnia, hiszen előző este még a Pens ellen nyomták idegenben. Erre mi eresztettünk le, pedig mi pihenhettünk. Mi lesz csütörtökön Winnipegben? Mi fogunk dominálni az utolsó harmadban? Aligha...

Karácsony szent ünnepe előtt még jelenésünk lesz Winnipegben (15-13-5). Októberben, az ellenfél NHL-es debütálásakor már jártunk itt, akkor sima 5:1-gyel avattuk fel őket. Az az érzésem, hogy hasonló eredmény elég nagy meglepetés lenne mostanság... Ők jelenleg vereség-győzelem sorozatot teljesítenek, kedden éppen a verség jött az Islanders ellen 2:3-as OT-s formában.
Gólokban Randy Jones (3) jeleskedett mostanság, de ő sérülése miatt lehet, hogy nem lesz a pályán. További sérültjük még Bryan Little is. Blake Wheeler (6) és Dustin Byfuglien (5) hozta a legtöbb pontot. Érdekes, hogy keménységben is Wheeler a legjobb, míg a védelemben Mark Stuart robotolja a legtöbbet. Kapuban ugyan Ondrej Pavelec többet áll, de a sikerek inkább Mason (2/2) alatt jönnek. A Jets jelenleg két ponttal van csak előttünk, de mi kettővel többet is játszottunk. Szoros lesz, remélem sikerrel mehetünk a szentestére!