MEGINT A SZOKÁSOS NÓTA
"YOU'RE DISAPPOINTED WITH THE SCORE BUT IT WASN'T BECAUSE OF A LACK OF EFFORT OR LACK OF EXECUTION. WE JUST DIDN'T FINISH, HE MADE SOME GOOD SAVES AND WE'LL LOOK AT THE TAPE AND FIND A COUPLE OF ERRORS THAT WE NEED TO BE BETTER AND REGROUP FOR THURSDAY'S GAME."
(Mesterünk rövid elemzése a(z újabb) vereség után.)
Ismét ott tartunk, mint egy hete, Pearn menesztése előtt. Megint két vereség zsinórban, de a mostani egy kissé kellemetlen, ha azt nézzük, hogy ki mennyit lőhetett kapura. Mivel egy hétre a csapat most nyugatra költözik, a kritikus hangok csendesebbek lesznek, de jövő héten négy meccsen kell majd bizonyítanunk. Nincs könnyű helyzetben a gárda!
Sajnos, amitől tartottunk bekövetkezett. Kaszcicin kissé titkolt sérülése nem jött rendbe kedd estére, így ő a lelátóra került. Helyére nem hívtunk fel senkit, inkább Webert tettük a negyedik sorba. Ezzel viszont Jemelin számára nyílt szabad út, hogy bizonyítsa rátermettségét. Egyébként valószínűleg Diaz maradt volna ki, ha nincs ez a sérülés. Price, aki az új, Megemlékezés Napi sisakjában feszített, átvehette a megérdemelt októberi Molson Kupát.
Az első harmad maga volt a dögunalom. Nem hogy gólt nem láthattunk, de még kapura lövést sem nagyon. Nálunk csupán négy, míg a másik oldalon hat lövést jegyeztek fel a statisztikusok. Egyébként az ellenfél a nyitó húsz percben nem is szokott gólt kapni, idén eddig összesen háromszor kapituláltak, ami a legkevesebb az egész ligában.
A másodikban végre nekiugrottunk a vendégeknek. Cole és Cammalleri akár vezetést is szerezhetett volna, ha nincs Habibulin, aki kegyetlenül kibabrált velünk. Külön bosszantó az első edmontoni találatnál, hogy ismét előnyben adtuk el a korongot. Most Plekanec veszítette el, amit Ryan Jones gólra is váltott egy köténnyel. Diaz hibájából is kaphattunk volna, de akkor már Price menteni tudott.
Harmadikban a remekül játszó Erik Cole előtt adódott lehetőség, de a szép lövőcsel után a kapus már soknak bizonyult. A másik oldalon Smyth csengette meg a vasat. Aztán Tom Gilbert lövésénél már nem segített semmi. Távoli bomba és 0:2. Szerencsére gyorsan jött a válasz, megint Pacioretty (6) húzott a bekkek mellett és fonákkal tűzte kapura a korongot, ami a kapus alatt becsúszott. Nem baj, nekünk is lehet egy kis szerencsénk! Több már nem volt, így Ryan Smyth üres kapus góljával alakult ki az újabb vereségünk.
... és csodálkozunk (persze nem...), hogy négy lövéssel nem tudunk nyerni?! Az első harmadban semmit sem csináltunk, de tényleg semmit. Egyébként is, megint hogyan álltunk fel?! Tíz csatárral, plusz Weber. Negyedik sor gyakorlatilag nulla volt (Mike Blunden kapott 44 másodpercet összesen), a többi meg össze-vissza csúszkáltak. A másodikban már úgy ahogy elkezdett működni a gépezet, de akkor is. Martinnak lassan tényleg elmegy a maradék esze is.
Még szerencsénk, hogy azért néhány srác elég jól megy, mint például Cole. Tegnap is volt öt lövése, néhány igen veszélyes akciója és öt ütközése. Nagy kár, hogy az orosz Fal remek napot fogott ki megint. Pacioretty volt az egyetlen, aki át tudta fúrni, benne is méltán bízhatunk. Na, és a többiek?! Cammy gólpasszoknál tovább nem ér, Plekanec most inkább az eladott korongjáról marad emlékezetes, Giontáról pedig jobb nem is beszélni. Nulla kapura lövés a csapat kapitányától??? Mi ez kérem, valami amatőr hokibrancs?!
Jemelin most is bizonyította, hogy tud ő rendesen ütközni. Szegény Hemsky-t nagyon feltrancsírozta. 11 perce alatt négyig jutott, bár a többiek is így végezték volna a feladatukat. Hátul Price megint a szokásos köténygóllal nyitott, majd kapott egyet takarásból is. Nem lehet rá kenni vereséget, de tőle jobbat várunk, hiszen ő a csapat igazi mentsvára.
Megint olyan képet mutat a csapat, mint akik a draftért fognak küzdeni az alsóházban. Kár, kár, kár, de megint csak az edzőváltást látom az egyetlen igazi megoldásnak.
Csütörtökön már a vadnyugaton portyázunk, ellenfél a Phoenix Coyotes (7-4-2) lesajnált, hontalan gárdája lesz. Nálunk egy kicsit jobban szerepelő pacifikus csapat az utóbbi öt összecsapásából csak egyet bukott el, a Nashville-el nem bírtak. Például ők 4:2-re verték azt az Olilers-t, akik ellen mi így szerepeltünk.
A Whitney-Vrbata páros (14 és 12 ponttal) repíti a Prérifarkasokat, ami egyelőre a csoport harmadik helyére elég. Ott van még Mike Smith kapus is, aki eddig senkinek nem kellett, most viszont igen csak bizonyít (6-2-2). Sérültjeik gyakorlatilag nincsenek, csupán Michal Rozsival látható a sérült listán. Ha szerencsénk lesz, pályára léphet náluk Kyle Chipchura, régi kedves ismerősünk is. Remélhetőleg Nokelainen tud néhány trükköt mondani ellenük, hiszen nemrég tőlük érkezett hozzánk a center.
Tavaly otthon 3:2-re győztünk hosszabbítás után, és két évvel ezelőtt, idegenben is jobbak voltunk 4:2-re. Nem lenne jó, ha ez a szép sorozat most szakadna meg!
