"I'M NOT TOO SURPRISED. I WAS ALWAYS CONFIDENT IN OUR GROUP, I THINK WE ALL WERE. WE JUST WEREN'T GETTING THE BREAKS, WE FELT. WE'RE ALL REALLY CONFIDENT IN OUR ABILITY SO WE JUST KEPT WORKING AT IT."
(Carey Price elégedett az eredménnyel.)
Hosszú volt ez a hat nap kimaradás, ráadásul pont akkor, amikor a csapat épp kezdett lendületbe jönni. Az edzések mégsem lehetnek olyanok, mint egy éles meccs. Azért sikerült valahogy áthidalni ezt az időszakot, és két fontos ponttal jöhettünk el a székes főváros arénájából. A játékunk? Még mindig nem az elvárt, de most a pontoknak is örülnünk kell. Végre .500-re tornáztuk fel magunkat, innen már csak jobb jöhet!
Számomra kissé érthetetlen volt, hogy miért kellett a csatárok sorait megint felborítani. Így Plekanecet berakták Giontáék közé, amit megértek, de eredményességben így messze elmaradt a cseh fiú korábbi önmagától. Cole-éknak így Desharnais centerezett, és nem vallott szégyent. Védelemben nem ért meglepetés, minden maradt az egy héttel korábbiban. Kapuban persze, hogy Carey Price állt. Darche 100. meccsét ünnepelhette nálunk, végre ezt is megérhette. Egyébként ez volt a klubunk 6200. összecsapása (NHL előtt és után együtt), még 1910. január 5-én indultunk egy 7:6-os sikerrel... hú de rég volt az már!
Az első tíz percben nekem úgy tűnt, hogy a korong nem is volt nálunk, míg az ellenfél általában a mi harmadunkban játszik. Ezzel szeben a kapura lövési mutató 7:1-et hozott ki nekünk. Nem voltak ezek olyan nagy lövések, Anderson simán védte mindet. Mindkét fél sokat hibázott, a játék nem volt folyamat, kissé unalmasan pergett le az első húsz perc.
A másodikban végre jégkorongot is láthattunk, ami azért nem tartott túl sokáig. AK kezdhette volna a gólgyártást, amikor Moen "szem volt" passzával egyedül mehetett kapura. Ez még kimaradt, de Erik Cole (3) közeli lövése már nem! Cammalleri szépen vette észre az üresen maradt csapattársat, aki a gólja előtti másodpercekben egy óriási luftot ütött, amiből jött a gól. Három percre rá jött a következő. Eller stoppolta le Karlsson eltévedt passzát, majd Kaszcicin (4) értékesítette az ajándékot.
Az utolsó harmadban a hazaiak érezték, hogy lehet még keresnivalójuk, és ezt akciókkal nyomatékosították is. Az első valamire való helyzetet be is verték Smith kiugrásánál. Persze, ehhez kellett a mi bénázásunk is, hiszen éppen emberelőnyben passzolgathattunk. Diaz elöl ragadt megint, így megint szorulhattunk az eredmény miatt. Szerencsére újabb gól már nem esett, de Gorges utolsó perces kiállítása nem jött jól.
Lehet, hogy én vagyok túl maximalista, de megint nem győzött meg a csapat arról, hogy elmúltak a problémák. Védelmünk továbbra is oly bizonytalan, hogy az már veszélyes. Szerintem, ha nem lenne mögött egy Carey Price, akkor ebből megint egy vereség sült volna ki. 33 védés ismét, olykor bravúrok, de ennél több kell, ha nem akarunk ennyit izgulni. Diaz megint csomó korongot elszórakozott és a többiek sem nagyon győztek meg. Legalább jól blokkoltunk (19-szer), így Carey-nek kevesebbet kellett védeni. 103 győzelmével egyébként beérte a legendás Georges Vézinat, akit senkinek nem kell bemutatni az NHL-ben. Sokba fog nekünk még fájni ez a fiú a jövő évi szerződés-hosszabbításoknál... Subban végre egy kicsit többet foglalkozott az igazi munkájával (2 hit, 3 blokk), de a kiállításait azért megint lehozta.
Elöl sem pörgött úgy a játék, mint a Boston ellen. Plekanecet berakták a gyengén muzsikáló Pacioretty-Gionta duó közé, így ezzel őt is legyengítettük (2 lövés - 0 pont). Lehet, hogy ő kell oda, de miért kell egy működő sort szétverni? Cammy sokat lőtt (5), Kaszcicin pedig egyre inkább megszolgálja a belé helyezett bizalmat. Összességében nem vagyunk rosszak elöl, de nekem hiányzik a több gól. Nem csak a szórakozás miatt, hanem azért is, mert a védelem gyengeségeit találatokkal lehetne némileg kompenzálni.
Pihenő most elmarad, úgy is sokat lazsáltunk a héten. Irény New York, jöhet a Rangers (5-3-3)! Nincsenek rossz passzban, legutóbbi három meccsükön öt pontot akasztottak, de ezzel is csupán csoportjuk közepén állnak. Legutóbb a Kacsákat verték otthon 2:1-re.
Brad Richards (4G + 6A) és Marian Gaborik (5G + 5A) vezeti a házi pontlistát 10-10 ponttal, igazolva a vezetők előzetes reményeit. Védelemben ott lesz ellenünk az előszezonban még nálunk szereplő Jeff Woywitka és a tőlünk szerzett (ajaj, Gomez megint...) Ryan McDonagh is. Hiányozni fog viszont sérülés miatt Wojtek Wolski, Michael Rupp és a régóta maródi Marc Staal is.
Tavaly simán vettük a sorozatot, három siker után csupán az utolsón maradtunk alól. Jó lenne megint nyerni, és begyűjteni az ötödik skalpot is, de ez a day-to-day, és az utazgatás nem minket tesz esélyessé a Nagy Almában.
