VÉGÁLLOMÁS, KISZÁLLÁS

Ismét a konferencia-döntő hozta a megálljt a csapat számára, hasonlóan a tavalyi esztendőhöz. Akkor a Texas, most a Houston volt kissé nehéz falat az utolsó lépés előtt. Azóta már kiderült, hogy ők sem értek révbe, a Binghamton hódította el végül a Calder Trófeát. A kiesés ellenére szép évet futott "új-edzős" csapatunk, de a jövő még nem világos az eligazolások miatt. Az azonban biztos, hogy a csapat jó kezekben van és nem fog várost sem váltani, jól megvagyunk Hamiltonban, nem kell költözni Lavalba.

Most először kellett a PO-ban idegenben kezdenünk, ami nem is sikeredhetett volna rosszabbul. Védekezéssel nem volt gond, de a másik oldalon képtelenek voltunk feltörni a Matt Hackett által emelet falat. Így vereség lett a vége, szoros 1:2-vel készülhettünk a visszavágóra. A másodikon is hasonlóan jött le a forgatókönyv. Ők szereztek vezetést, mi rohantunk utánuk, de utolérni megint csak nem sikerült őket. Gabriel Dumont és Ryan Russell góljai kevésnek bizonyultak és Drew MacIntyre is hiába védett ragyogóan.

0:2-ről sem könnyű fordítani, hát még 0:3-ról! Ismét a bosszantó egy gólos vereséggel kellett szembesülnünk, és felkészülni a lehetetlen küldetésre. A harmadik meccsen kettővel elmentek a vendégek, de Dawes és Engqvist a második harmadban egalizált. A harmadikban viszont egy emberelőnyös találat miatt félig ránk szakadt az ég.
A negyediken alaposan visszavágtunk - vagy az Aeros nagyon rápihent az estére. A 8:1-es siker legalább visszacsöpögtetett némi önbizalmat és reményt a csapatba. Dustin Boyd és Nigel Dawes duplája mellett Aaron Palushaj is betalált, így az első sor 5 góllal jeleskedett.
Az ötödiken végre mi szereztünk megnyugtatóbb előnyt Paul Zanette, majd Aaron Palushaj góljaival. A 4:2-es sikerrel felkúsztunk egy meccses hátrányba, de még mindig ott lebegett a fejünk fölött a kiesés rémisztő árnya.

Jöhetett az idegenbeli bravúroskodás, Texas-ban elcsípni a továbbjutáshoz szükséges két győzelmet. Az elsőt nagy nehezen, a második hosszabbítás elején szerzett Nigel Dawes (ki más?!) találattal sikerült 5:4-re biztosítani. Kemény volt, izzasztó és kiélezett. Engqvist dugójával már félig a zsebünkben volt a harmadik győzelem és lélekben már a GAME 7-re készülhettünk, de két perccel a vége előtt egyenlítettek a vendéglátóink. Ezt követte a dupla hosszabbítás, amiben akár mindkét csapat megszerezhette volna a győzelmet, de ez akkor nekünk jött össze.
Az utolsó, mindent eldöntő ütközet! Ezidáig háromszor fordult elő az AHL rájátszásában, hogy egy csapat 0:3-ról egalizál, ebből az első kettő tovább is ment a hetedik után. Egy kis szépséghiba, hogy mindkettő otthon vívhatott a továbbjutásért a hetediken.
Ismét csak egy gól döntött, mint korábban már többször. Megint kettővel léptek meg a Repülősök, amit Boyd és Carle egalizált. Sajnos a rendes játékidő vége előtti utolsó percben Jon DiSalvatore gólja a végállomást jelentette, innen már nem volt visszatérés.

Mint már említettem, elég jelentős változások várhatóak a keretben. Ez persze elsősorban a HABS terveitől függ, de ami már biztos, hogy Dawes, Boyd és Kyle Klubertanz Európában folytatja. Előbbi kettő a KHL-es Baris Astana együtteséhez írt alá, míg a bekk a svédországi Djurgårdenben folytatja áldásos tevékenységét. Érkező lehet a svájci válogatott kék vonalas embere, Rafael Diaz. A többiekről majd a nyáron döntenek, de az idei szezonhoz hasonló sikereket remélek az ősztől is egy kicsit jobb végjátékkal.