JÖHET A MINDENT ELDÖNTŐ!
"IN LESS THAN 24 HOURS WE'VE GOT TO DO IT ALL OVER AGAIN AND TONIGHT GETS FORGOTTEN REALLY QUICKLY DEPENDING ON THE RESULT (WEDNESDAY) NIGHT."
(Cammalleri már a döntő meccsre hangol.)
Sikerült ismét! Csakúgy, mint a tavalyi rájátszásban, idén is hoztuk az első "győzöl vagy kiesel" meccsünket. Nem voltunk lehengerlőek, de küzdeni azt tudunk és végre az emberelőny-kihasználás is remekül hozta magát. A sztárjaink is felébredtek és góljaikkal fizették meg elég magas munkabérük egy részét. Price is végre győzött hazai jégen és a beugrókra sem lehet panaszunk. Már csak egy van hátra, a legnehezebb, de a csapat ezt már megszokta, mindent bele, fiúk!
Ahogy számítani lehetett, Wisniewski és Desharnais nem tudott játszani, így a védelemben Paul Mara ugrott be Sopel mellé. Legutóbb még 2009 áprilisában, a Rangers-szel játszott a PO-ban. Ezzel viszont ismét összeállhatott a cseh tengely, a Hamrlik-Spacek duó. Elöl hiába van nekünk egy egészséges Pouliotunk, mégis Weber játszott a negyedik sorban. Moen megint a második sorban kezdett, Darche pedig a harmadikban. Nem volt kedvező előjel, hogy az egyik vezetőbíró az a Chris Lee volt, aki köztudottan nem szimpatizál a kanadai csapatokkal.
Megint jobban jön ki a Bruins, veszélyesebbek és többet birtokolják a korongot is. Nekünk a védekezés és egy-két kósza akció jutott csak az elején. Aztán a semmiből változott a kép, Gionta meg nem adott gólja felhozott minket. Gomez lőtte rá, a kapusról kicsorgó pakkot a kapitány hiába ütötte be, mert már szólt a bíró sípja. Túl korán, de akkor sem lehetett megadni a gólt. Aztán egy rossz csere és Seidenberg kiállítása miatt kettős fórban játszhattunk. Ilyen lehetőséget nem lehetett kihagyni, nem is tettük ezt. Subban passzából Cammalleri (3) vágott egy kapásgólt.
A második felvonás elején aztán gyorsan egalizáltak a vendégek. Négy a négy elleni játékban a kapunk mögött üresen maradt Dennis Seidenberg, így Price lábai között éppen befért a pakk. Hamrlik újra előnyt érhetett volna el, de kimaradt. Lucic keményen palánkra passzírozta szerencsétlen Spaceket, akit ezután ápolni kellett, majd öltözőbe kísérték. 5 perces előnyt kaptunk, Lucic pedig végleges kiállítást. Az előnyünket tetézte még egy korongkilövés miatti 2 perces is, így megint kettős előnyt kellett gólra váltani. Megint a szokásos PP-s sor villogott. Cammy lövése még kijött, de Gomez kapura tudta még kotorni, amit Gionta (3) tessékelt a helyére. Szerencsére Jaro hamar visszatért a jégre, még kiállítást is kapott később.
Később hiába próbált meg mindent a Bruins, veszélyes akcióknál többre már nem tellett tőlük. Marchand közeli kapuvasánál azért meleg volt a helyzet, de a fiúk megoldották a hatodik meccset.
Végre ismét működött a Martin-taktika: jó kapusteljesítmény a speciális egységgel kiegészülve. Price-ra eddig sem lehetett panasz (kivéve talán a harmadik meccsen), a PK is hibátlan, de emberelőnyben igen langyik voltunk. Csupán Subban volt eredményes a negyedik meccsen, ami elég kevéske volt eddig. Most együtt jött a három tényező, meg is lett a siker. Érdekes, hogy megint a kevesebbet próbálkozó csapaté lett a siker. Ez már sokadszorra van így, persze a hátrányban lévő egyletnek kell többet tennie a meccs visszahozásáért. Nálunk leginkább a szokásos nevek kerültek elő: Gionta 6, Cammalleri és Gomez 5-5, Plekanec 4. Négyen együtt hozta húszat a huszonhétből. Érdekes, hogy például Moen és Kaszcicin egyszer sem volt képes eltalálni Thomas-t.
Penalty Killing eddig briliáns, már 19 emberhátrányos szitut hatástalanítottunk, nemegyszer gólveszéllyel a másik oldalon. Más mutatókban is felülmúltuk a Bruins-t, olyanokban is, amelyeket ők szoktak hozni. Bedobásoknál már az előző meccsen is elég jól dolgoztunk, de ez az 56% elég jókor jött. Különösen Halpern 5/6-ja remek munka. Cammy például szélső létére kilencszer állhatott a bedobó körbe. Blokkok (27-13) és ütközések (23-11) is jól jöttek, bár lőhettünk volna több gólt is. Hamrlik nyolcszor állt a korong útjába, Mara pedig négyszer ütközte le a Medvéket.
A Lee-Pollock kettős csak elvett egy gólunkat, bár azt tényleg nem lehetett megadni az adott körülmények között. Cammalleri a fontos gólok embere, már hétszer volt eredményes élet-halál derbiken. Martinnak is fontos volt a siker, hiszen ezzel 50. PO-s sikerét könyvelhette el, amivel a huszadik az edzők rangsorában.
Carey Price is egy kellemetlen sorozatnak vetett véget. Lassan már három éve nem tudott hazai közönség előtt győzedelmeskedni a rájátszásban. Az idei két fellépésén sem tudott ezen változtatni, de harmadszorra sikerrel járt.
Akkor ma este jön a hetedik, mindenről döntő csörte. Bostonban eddig mindig jobban játszottunk, mint hazai jégen. Kettőt nyertünk, és a harmadik is ott volt Gionta ütőjében. Az kimaradt, remélhetőleg a szerdai már nem fog. Kérdéses a sérültjeink állapota, ki tudja és ki nem tudja majd vállalni a játékot. Jó lenne, ha a lehető legjobb felállásban tudnánk jégre lépni, de ebben az idei szezonban nem sokszor volt példa. Mindegy, győzni kell és akkor megint Washington!
