HÚSZ PERC JÁTÉK MÉG KEVÉS A SIKERHEZ!
"WE'RE AT OUR BEST WHEN WE HAVE A BEAT TO OUR GAME. TODAY, WE WENT FROM A DANCE TUNE TO A SLOW MELODY."
(Michael Cammalleri a 2-0-ról történt összeomlásról.)
Jekyll és Hyde hozzánk képest ócska cirkuszi átváltozóművész! Az első harmad káprázatos játéka után visszájára fordult minden, a hazaiak kapunkhoz szegezve győzhettek le. Azt eddig is tudtam, hogy nem egy nagy visszakapaszkodó csapat vagyunk mostanság, de egy 0-2-ről történő vereség azért még így is keserű szájízt jelent az éjszaka közepén. Kapusunk van, de még milyen! Védelem is átlagos, bár mostanság inkább fölötte repked. Elöl viszont a helyzetkihasználás egyre bosszantóbb. Első gól (sőt a második is) meg volt, de ezúttal ez is kevés volt az üdvösséghez. Rangadót buktunk, de még sok van a háborúból, menni kell tovább!
Nem volt miért változtatni szombathoz képest, így ismét a Darche-Boyd páros volt kénytelen a lelátót székeit koptatni. Most először léphettünk fel az átkeresztelt Wells Fargoban. Nem a legszebb emlékekkel jöttünk vissza, hiszen a tavaszi PO-rush ebben az arénában feneklett meg végleg a keleti döntő ötödik összecsapásán. Ellenfélnél ezúttal a rutinosabb Boucher kapott helyet a kapuban, ami nem okozott különösebb fejtörést. Nálunk Price huszadszor állhatott fel a himnuszokhoz, eddigi pályafutása során ilyen sokszor még nem védett egyhuzamban. Ja, míg el nem felejtem: Alex Kovaljov góllal ünnepelhette 1000. NHL-s potját! Nagy gratula, Öreg!
Bedobás után egyből akcióba lendültünk, csak a kapus állta útját Cammallerinek. Gyors PP alatt Spacek szegény Timonent cirógatta meg egy lökettel, mehetett is az öltözőbe egy darabig. Lapierre első helyzetét még kihagyta, csak ezután jött a java! Első hat lövésünkre nem érkezett válasz a másik oldalról, hét perc telt el Flyers-lövés nélkül. Nagy akcióink kimaradtak, a távoli viszont beakadt. Lapierre (3) tüzelt a kékről, Boucher egyszerűen benézte a pakkot. Halpern és Gionta is növelhette volna az előnyünket, de megint csak Lapierre-nek (4) sikerült. Pouliot vitte be a korongot majd középre tette, ahol Max kapásból tüzelt. Meszaros botján bepörgött a korong, ami Boucher-t megzavarva köténnyel ment be. Végül Pyatt-Eller kettős tetszetős játékát is meg kell említenem, amiből csak a gól hiányzott.
Második harmadra gyökeresen megfordultak a dolgok. Kemény PK-val kezdhettünk, ami lázba hozta a kukásokat. Röpködtek a lövések, Price és a szerencse segítségével sokáig álltuk a sarat, de csak idő kérdése volt a szépítés. Ellentámadásaink veszélyesek maradtak, előbb Lapierre lőtt vasat, majd AK hibázta el a tutit. Kilenc perc alatt 15 lövést!!! szenvedtünk el, amelynek a vége Leino gólja lett. 104 perc után kaptunk újabb gólt. Hiába kaptunk mi is egy előnyt, még lövésre sem futotta erőnkből. Giroux kiugrását is csak Price ügyessége állította meg.
Amit kihagyott a másodikban, azt be verte az utolsóban. Kipattanót közelről kotorta be a lassan forduló Gill mellett. Négy a négy elleni játékból jött a végzetünk, aminél totálisan magára hagytuk James van Riemsdyket, aki első idei góljával el is döntötte a meccset. Hamrlik távoli kapuvasa bemehetett volna, de maradt a végeredmény. Carter ziccerét Carey zseniálisan védte, így legalább nem szakadt meg a sorozatunk, amelyben meccsenként nem kapunk háromnál több gólt.
Most kezdhetném megint azzal, hogy Martin taktikája így, Martin taktikája úgy... de az az igazság, hogy ez a taktika alapvetően eredményes ennél a csapatnál ha minden klappol. Ha minden, és itt van a kutya elásva. Sok tekintetben első volt ez a meccs. Első alkalom, hogy kikaptunk az első gól megszerzése után, és először kaptunk ki két harmadnyi előny után.
Az első harmadban állva hagytuk őket, utána viszont falhoz voltunk szegezve. Az más kérdés, hogy 4-5 góllal vezethettünk volna eddigre, és nem lett volna semmi gondunk. Fő hibaforrás a helyzetek értékesítése szinte mindenkinél. Arról nem is szólok külön, hogy Gomez és Moen milyen veszélytelen az ellenfél kapusára, mert ez evidens. Utóbbinál nem akkora gond, de az előbbi pacák nyolc millát akaszt le tőlünk évente ilyen munkáért. Fő gond, hogy Cammy, Kaszcicin és Plekanec nem képes estéről-estére hozni a formáját. Oké, nem lehet mindig topon nyomni, de akkor osszák be, egyik nap az egyik, másik nap a másik vállalja a gólgyártást. Most Lapierre a harmadik sorból jeleskedett két góljával, de lehetett volna akár négy is. Eddig háromszor sikerült kettő vagy több gólt lőnie, legutóbb tavasszal a Leafs ellen volt ilyen sikeres. Eller és Pyatt is kitett magáért az elején, csak a gól hiányzott. Halpern és Pouliot is multipontos estét játszott, de ez lassan már megszokott lesz tőlük is.
Védők közül Weber súlytalan volt, Picard meg hatástalan. Subban fújólása volt a meccs jellegzetessége, ami inkább felpörgette a suhancot, mintsem gátolta volna a játékban. Hamrlik és Spacek munkája megint jó volt, csak ilyenkor szoktak jönni a hibák. Vártuk a verekedéseket, de csak várhattuk, mert a fiúk szelídek maradtak. Összesen 14 perc kiállításperc, nem egy ilyen rangadótól elvárt mennyiség.
Speciálisan jók voltunk, PK-nk verhetetlen. Összességében továbbra is elsők vagyunk, de főleg az idegenbeli teljesítményünk lenyűgöző. Harmincöt alkalomból csupán egyet kaptunk.
Szerdán jön a keleten portyázó királyi banda, azaz vendégül láthatjuk az LA Kings (13-7-0) együttesét. Csoportjukat ugyan vezetik még, de erősen leszállóágba kerültek ezekben a napokban. Utóbbi öt meccsből csak egyszer győztek, és akkor is csak büntetőkkel a Boston ellen. Tegnap a Sens is sikerrel tudhatta le őket egy szoros 3-2-s sikerrel. Sérült-listájukon Scott Parse, Alexei Ponikarovsky, Willie Mitchell és Colten Teubert szerepel, szóval nem olyan vészes. Elöl Justin Williams és Anze Kopitar lehet a legveszélyesebb, kapuban jobban járnánk Bernier bevetésével.
Tavaly 4-2-s győzelmet arattunk az angyalok városában, míg két éve nagy hajrával és Higgins remeklésével (4-3) tartottunk otthon a két pontot. Győzni kell, mert az ilyen meccseken kisebb a nyomás, nem kell a nadrágba csinálni egy esetleges vereséggel sem.
