Tíz mérkőzés ment le a szezonból és a változások ellenére nem gyengült a csapat, legalább is az eredmények ezt sugallják. Jött egy új edzői stáb, néhány új játékos is, de a Dogs ismét magasan szárnyal. Remélhetően a lendület megmarad a szezon hátralévő részére is.

Kezdjük az elején! Boucher tampai szerződése miatt gyorsan kellett találni egy megfelelő szakmai stábot, amely meg tudja közelíteni a tavalyi sikereket. A választás Randy Cunneyworth-re és Randy Ladoceurre esett, aki elég tapasztaltak ahhoz, hogy megfelelően irányítsák a csapatot.
Cunneyworth korábban dolgozott már az Atlanta Thrashers másodedzőjeként, míg előtte évekig a Rochestert irányította. Ladoceurre is ismeri a profi hoki magasiskoláját, hiszen tíz évig dolgozott segédedzőként a Carolina és a Toronto bandájánál. A stáb tehát bővelkedik tapasztalatban, de milyen a játékosállomány?

Kapuban Desjardins helyett Robert Mayer, a tavalyi ECHL bajnokcsapatának oszlopos tagja lesz a második számú hálóőr Sanford mellett. Sanny kisebb sérülése miatt a csapattal volt az első nyolc meccsen a frissen szerződtetett Peter Delmas, akinek egyelőre még a Wheeling lehet a legjobb állomáshely.
Védelemből leginkább PK Subban fog hiányozni, akit Webernek kellene valahogy pótolnia. Érkezők is voltak azért, itt van például Ian Schultz, Andreas Engqvist vagy Alexander Avcin. Utóbbi kettő európai karrierje után Amerikában is bizonyítani szeretne már.

Mi történt az eddigi tíz mérkőzésen? Lassan indultunk be, de az eredmények eddig igen kiválóak. Egy héttel az idény kezdete után volt csak az első meccsünk, amelyen simán vertük a Rochestert (5-2), de a hazai első fellépés csúnyára sikerült a Toronto Marlies ellen (3-5). Aztán egy újabb Amerks elleni, 5-2-es siker után nyugatra vettük az irányt, ahol a Manitoba Moose volt kétszer is az ellenfelünk. Két fájó, 3-4-es vereséggel kellett hazajönni, amelyet szétlövéssel buktunk el. A hazatérés sem volt kellemes, mert az újonc Oklahoma City is legyőzött minket 2-3-ra a hosszabbításban. Azóta viszont megállíthatatlan a banda, négy siker zsinórban, bár nem mindig meggyőző fölénnyel. Előbb vertük a Syracuse-t 5-4-re, majd visszavágtunk a Torontonak egy 2-1-gyel. Végül jött a Manitoba két meccsre, amelyen előbb 3-1-gyel, majd egy büntetőpárbajos 5-4-gyel küzdöttük le őket.
A megszerzett 15 ponttal (6-1-3) a csoportot uraljuk, a második Rochester Americans-nek 13 pontja van úgy, hogy eggyel többet játszottak, mint mi. A nyugati Konferenciában is jól tartjuk magunkat, a szintén 15 pontos San Antonio és az Oklahoma City társaságában tekinthetünk le a teljes mezőnyre.

Hogy állnak a játékosaink? A prímet elsősorban a Pacioretty-White kettős viszi, akik nagyon szépen termelnek. Előbbi 12 (3+9), míg az utóbbi 14 (3+9) pontos. Melléjük lehet nyugodtan tenni Aaron Palushajt (9) és Ben Maxwellt (9) is, akik egyre jobban belelendülnek. MaxPac-nek annyira bejön a hamiltoni nyugodt légkör, hogy azt nyilatkozta, hogy az egész idényt itt szeretné végigjátszani. Az igaz, hogy többet ér 20 perc AHL, mint az állandó padozás az NHL-ben.
Védelemben Webernek kell Subban pontjait és játékát pótolnia. Eddig ez sikerül, mert szépen termel ő is. Hat góljával ő pillanatnyilag a csapat gólkirálya, ami mellé még négy gólpasszt is jegyez. Azért nem semmi, ha védő létedre vezeted a csapat góllistáját!
Kapuban eddig a Mayer-Delmas duó variálódott, de most visszatért Sanford, aki egyértelműen az első számú hálóőrünk lesz. Valószínűleg Peter lesz az, akit el kell majd küldeni, de eddig bizonyította, hogy érdemes rá számítani. Egyébként már Wheelingben játszik Massé, Urquhart és Bisaillon is, akiket épp most fog követni Hunter Bishop is. Egyébként az ECHL-es fiúk is jól nyomják, ők is vezetik a csoportjuk, vereségük is alig van.