CSÚNYÁN SIMÁRA SIKERÜLT, PEDIG KELLETT VOLNA...
"I DIDN'T LIKE OUR START. I DIDN'T THINK WE PLAYED WELL IN THE BEGINNING OF THE GAME, BECAME A LITTLE BIT TOO PASSIVE, I THOUGHT. THEN WE TRIED TO POUR IT ON, BUT TOO LITTLE, TOO LATE, AND WE WEREN'T ABLE TO FIND GOALS."
(Cammalleri elemzése a mérkőzésről.)
Ismét elszalasztottuk a lehetőséget, hogy páholyba kerüljünk, csak az a baj, hogy lassan elfogynak a lehetőségek! Nem volt vita, simán elbuktunk, egyre jobban fáj a keddi pontvesztés. Riválisok nem botlottak, így marad az utolsó szalmaszál, a Leafs legyőzése otthon. Azért nem olyan rossz a helyzet, de a játékunk ismét alig-alig nyújtott örömöt. Sem elöl, sem hátul, de még talán a kapuban sem voltunk egyenlő partnerei a régóta golfozni készülő carolinai bagázsnak. Eric Staal és segítője, LaRose megint alaposan befűtött nekünk, és persze Wardot sem szabad kihagyni a felsorolásból.
Halakot jelöltük az idei Masterton Trophy-ra, szerintem egyfajta MVP-s elismerésként. Spacek végre kigyógyult a nyavalyájából, visszakerült Hamrlik mellé. Ezzel viszont Bergeron hátul feleslegessé vállt, ismét negyedik soros csatárt alakíthatott. Darche húzta a "fekete Pétert", neki kellett a lelátón ücsörögnie ezen az estén. Meccs előtt jelentette be a Denevérember, hogy Raleigh városa és a Canes rendezheti a 2011-es All Star hétvégét.
Most nem kellett egy percet várni az első emberelőnyünkre, már 10 másodperc után akasztották Cammallerit. Ezután a Canes vette át az irányítást, előbb Samsonov, majd Sutter került ordító helyzetbe. Nekünk Hamrlik kapusról lecsorgó lövése volt a nagy lehetőségünk a vezetés megszerzésére. Sok volt az eladott korongunk, bár Moen lövése igazán bemehetett volna.
Második felvonás teljesen kómás állapotban találta a fiúkat. O'Byrne elvesztette a palánknál a korongot, LaRose vezette Halakra, majd a kipattanót Staal vágta be. Három perccel később ismét lefordult a Carolina, megint LaRose indult el, és még Gionta szabálytalansága ellenére is, estében, belőtte a ziccerét. Valahogy sikerült szépítenünk, ismét Gionta (27) volt eredményes a kapu előtt, második szándékból. Majdnem bekaptuk a harmadikat is, a duda is megszólalt, de csodamód kijött a pakk. O'Byrne és Sergei Kostitsyn harmatgyenge teljesítménye miatt a harmadot végig csücsülték, a harmadikban ki sem jöttek már.
Harmadik elején első és egyetlen emberelőnyét ki is használta a hazai csapat, ismét Eric Staal kapott kihagyhatatlan korongot. Középkezdés után jött is a válaszunk, Gomez passzából Bergeron (7) vágott egy távoli one-timer gólt. Ettől kissé felpörögtünk és még az irányítást is magunkhoz ragadtuk egy időre. Egészen addig küzdöttünk, amíg LaRose újabb gólt szerzett Staal kipattanójából. Most Markov vesztette el a korongot a semleges harmadban, ebből indult az ellenakció. Végén két gólos hátrányban is lehoztuk Halakot, újabb dugó lett a vége, amellyel Staal tizedik mesterhármasát gyűjtötte be.
Maximum 89 pont állhat már csak a nevünk mellett az alapszakasz végén, ami, valljuk be őszintén, eléggé harmatos idényt jelent. Hazaiak játszották azt a hokit, amit egy PO-ba tartó alakulattól elvárhat az ember, míg mi voltunk a már kiesett béna kacsa. Szinte semmi nem sikerült a meccsen, de leginkább a védekezésünk (nem csak a védők) volt rémisztően gyenge és kiolvasható. Ha nem rontott volna annyiszor a Canes és Halak (28/32) nem véd többször is ziccerben, sokkal csúnyább lett volna ez az egyébként is fertelmes végeredmény. Nem is tudom mikor volt ennyi megugrása idén bármelyik ellenfelünknek. Sorra veszítettük el a korongot a semleges, vagy a támadó harmadban, amit nagyon szépen ki is használt a Staal-LaRose kettős. Különösen az eddig jól muzsikáló Markov-O'Byrne (-2 mindkettőnél) duó volt béna, szerintem egy kicsit túlerőltették a támadójátékot is.
Elöl sem rózsás a helyzetünk. Pouliot visszazuhant a minnesotai formájába, teljesen haszontalan a játéka. Hasonló a helyzet ismét Sergei Kostitsynnel, valamelyikük padozhatna az utolsó meccsen, de Martin edző szerintem ezt nem meri meghúzni. Gomez és Staal, mindkettő 8 millás center, de míg a mi emberünk csak egy gólpasszt és egy lövést hozott össze, addig a másik 3+2-vel zárta a találkozót.
Bergeron (4 lövés) végre távolról tüzelt és be is tudta venni Ward ketrecét, míg Gionta ismét bekotorta a tőle már elvárt gólját. Többiek eléggé veszélytelenek voltak, még Plekanec is, aki azért jó formát mutatott az elmúlt időkben. Andrei Kostitsyn próbálkozott (4 lövés), de a gólszerzés tudományából van mit még elsajátítania. Az, hogy puhák vagyunk, nem újdonság, de ettől még nem lesz jobb nekünk. Ezen idén már nem fogunk tudni változtatni, de azért lehetne tenni ennek érdekében valamit. Talán még Gorges blokkjait és Moen hitjeit lehet jutalmazni a sok szánalomkeltő mutatványok között.
Következik az utolsó mérkőzés és a Toronto. Nem akarok vészmadárkodni, de 2007-ben is velük ütköztünk utoljára és tudjuk mi lett a vége... Igaz, akkor idegenben, most pedig otthon kellene szétverni az arcukat. Végül is az utolsó helyen végeztek a főcsoportban, de nagy botorság lenne legyinteni az ősi riválisra, főleg, hogy most milyen éles szituban vagyunk. Hetedik helyen tanyázunk, pontazonossággal a Bostonnal és egy pont előnnyel a Flyers-szel szemben. Sajnos még a Rags is veszélyes lehet, ha begyűjti mind a négy lehetséges pontját. Mégse számolgassunk, kapjuk össze magunkat, verjük meg a Leafst és bent vagyunk! Hogy kivel kell megküzdeni (BUF, PIT, NJD, WSH)? Mindegy, ott már minden megtörténhet.
