AMIKOR MINDEN SIKERÜL, A MÁSIK OLDALON PEDIG SEMMI

"THE CHALLENGE FOR US WAS TO PROVE THAT WE COULD WIN TWO NIGHTS IN A ROW."

(Cammalleri a két egymás utáni sikerről.)

Jót tett ez a siker a vasárnapi megaláztatás után. Hat nap után legalább akkora visszakezest adtunk, mint amekkorát New Yorkban kaptunk. A második harmadban minden sikerült, Cammy ismét kiváló volt a Rangers ellen. A szombati átok (okt 31. óta nem nyertünk otthon szombati meccsen) ellenére, kis szerencsével szép estét hoztak össze a fiúk.

Sergei Kostitsyn végre pályára léphetett a harmadik sorban. D'Agostini kimaradt, ami, valljuk be, igen csak érett már. Mara előző esti sérülése miatt O'Byrne visszakerült a védők közé. Moen ismét a második sorban kezdhetett, de többször változtatta a helyét a második és a harmadik sor között. Halak beállítása kissé meglepő volt az előző esti bevetése ismeretében. Ősszel még úgy volt, hogy ezen az estén az 1909-es mez (kék színű a C-vel) replikájában játszunk, de december 4-én hivatalosan is véget értek az ünneplések, így erre már nem kerül sor. Én személy szerint az 1905/16-os mezünket szeretném megtartani harmadikszámú uniformisnak (ebben nyertük az első kupát is).

A meccs elején még mindenki az előző meccs tüzében égett, ami majdnem egy Lapierre-Avery bunyóba torkollott. Nagy helyzetek itt is ott is voltak, de a kapusok eleinte mindkét oldalon állták a sarat. A jeget Gomez (7) gólja törte meg, amikor Spacek kipattanóját kotorta be.
Jól indult a második húsz percünk. Bár hátránnyal kezdtünk, de ez hamar 4-on-4-ra változott Gaborik buta szabálytalansága után. Spacek korongszerzése és pontos átadása segítette Cammallerit az előny növeléséhez (25). Két perccel később vitatható szitu után a negyedik sor is eredményes tudott lenni. Lapierre küzdött meg a pakkért, majd Darche-tól visszakapva azt talált be Lundqvist kapujába. Újabb két perc és megint Cammy pillanatai következtek. Gionta kotorta vissza a kapu mögül a korongot, amire a 26 gólos csatár érkezett a legjobbkor. Ezt már Tortorella sem bírta, le is húzta a svéd válogatott hálóőrt, és felküldte az újonc Zabát. Következett az első igazi emberelőnyünk, amit ki is tudtunk használni. Cammy lövésébe Pouliot (12) ért bele szenzációsan. Nekünk minden bejött, New Yorknak semmi.
Az utolsó játékrészben már nem erőltettük a támadásokat, a Rags viszont nem adta fel. Voros és Rozsival kettős kiállításánál azért be kellett lőni a lehetőséget, amit Plekanec (12) fonák emeléssel meg is tett. Lecsengésül még megcsodálhattunk egy O'Byrne-Voros öklözést, amely közel döntetlen eredményt hozott. Végül sikerült behúzni az idei harmadik hibátlan derbit is, amivel felkúsztunk (ha ideiglenesen is) a vonal fölé (Boston elé).

Tehát 6-0, idén ennyit még nem lőttünk senkinek. Különösen jól megy otthon a Rags ellen, a híres 0-5-ös felállás óta 4-0-1 a mérlegünk a Bellben. Cammalleri is érzi nagyon a nagy almások kapuját, idén már hatot vágott nekik (2+2 ezen az estén). Lehet, hogy ő lesz az első játékosunk, aki 1994 után elérheti a negyvengólos határt (akkor Damphousse). 4-on-4-ban is igen eredményesek vagyunk, tíz találattal vezetjük is a ligát (persze, a sok OT-s nak köszönhetően). Halak már idei harmadik nullázásánál tart (összesen a hetedik), most ki legyen az első számú portás? Sokat beszélnek az elcseréléséről, de ilyen mutatók mellett zavarjuk el? Nehéz ügy... Pouliot megint gólos, Lapierre harcos volt, Markov jól semlegesítette Gaborikot, Gomez végre azt hozza, mint amennyit kap érte, Spacek támadóbb szellemben is tudott játszani. Sergei Kostitsyn eddig keveset mutatott, de még adhatunk neki egy kis türelmet.

Jövő héten megyünk "nyaralni" Floridába, előbb Panthers, majd másnap Tampa Bay következik. A most megszerzett öt pontot akkor kell megvédeni legalább egy 50%-os teljesítménnyel. Tavaly év végén elhoztuk a 4 pontot, most is hasonlóak a céljaink. Közeleg a deadline is, egyre több a pletyka, kíváncsi leszek, lesz-e valamilyen ügyeskedés.