Október. Tizennégy mérkőzés, hét győzelem, hét vereség. Így állunk most. Nem a legjobb, különösen nem, ha a számok mögé tekintünk. Megpróbálom összeszedni, mi lehet az oka ennek a közepes eredménynek, ami nem lesz egyszerű, tekintve, hogy csapatunk majdnem a nulláról indult.
A nyáron a csapat gerince teljesen átalakult. Olyan meghatározó emberek távoztak Montrealból, mint Koivu, Kovalev, Lang, Tanguay vagy Komisarek. Persze, jöttek új emberek is helyükre (Gomez, Gionta, Cammalleri, Spacek), de ez még is más összeállítás, más habitus. Csapatunk egy kicsit fiatalabb és egy kicsit fizikailag gyengébb??? lett. Más edzői felfogáshoz is alkalmazkodni kell(ett), hiszen Jacques Martin is a nyáron csatlakozott a franchisehoz.
A naptár szeszélye (idióta sorsolás...) folytán öt idegenbeli mérkőzéssel kellett nekivágni a 2009/10-es szezonnak. Első két meccsen (Toronto és Buffalo) kis szerencsével és kiváló OT-s munkával hoztuk a két pontokat. Ezután irány nyugat-Kanada! Két kisebb (Calgary és Edmonton) és egy megalázó vereség következett. Nem voltunk annyira gyengék, gondoltam, majd otthon. Erre a folytatásban a Colorado és a csoport rivális Ottawa is viszonylag könnyedén elbánt velünk. Ezután jöttek a kötelezően verendő ellenfelek (Atlanta, NY. Islanders kétszer), akiket ha nehezen is, de legalább levertünk. A Rangers legyőzése szinte már eksztázisba hozott. Ekkor azonban ismét ki kellett mozdulnunk a Bellből, előbb a bajnok táncoltatta meg a québeci legényeket, majd Chicagóból is vesztesen kellett hazarepülnünk. A hónap az ősi rivális, a Toronto büntetőkkel (és jó adag mákkal) történő legyőzésével zárult. Ezek a tények, de mi is van mögöttük?
Támadásban nincs minden rendben, meccsenkénti gólátlagunk csupán 2,57 (21.). Kapura lövések számával nincs is akkora baj (30,1 - 15.), viszont sokszor csak úgy lövöldözünk, kevés veszélyt jelentve az ellenfél kapujára. Szerencsére eddig még nem kellett szerzett gól nélkül levonulni a jégről, de kétszer csupán egyet tudtunk termelni. Hosszabbításban egészen brilliánsan játszunk (4v4), hatból négyszer sikerült gólt ütnünk. A maradék kettőt is hoztuk büntetőkkel, amelyben öt lövésből négyet bevágtunk (Gomez 2, Cammy 1, Gionta 1). Védelemmel több gondunk van. Főleg az eladott korongokkal gyűlik meg a bajunk, ami a legtöbb meccsen gondot okoz. Védők egyébként a támadásokat elég jól segítik, bár hátul lennének ilyen hatékonyak. Kapott gólátlagunk 3,21 (23.), ami nem a legfényesebb. A 29,5 kapott lövésátlag nem rossz, de ehhez képest sok a bekapott 3 gól.
Speciális egységeink a bajaink fő okozói. Sem támadásban, sem védekezésben nem megfelelő a munkájuk. A 15,1%-os támadási mutató rendkívül silány (25.), eléggé elképzeléstelenül játszunk fórban. Kevés a mozgás, sokszor nem is állunk fel a támadó harmadban. Lövéseink kényszeredettek, így nem jelentenek túl nagy falatot az ellenfélnek. Hátrányban egy fokkal jobban nyomjuk (75,8% - 24.), főleg a letámadás tetszik, amelyből még gólt is szereztünk (Moen). Faceoffot sokszor kritizáltam, pedig összességében nem rossz, ha a hetedik helyen vagyunk ebben a mutatóban.
Sérülések a csapat neuralgikus pontja. Tavaly is az volt, sajnos idén is ezzel kell szembe néznünk. Már az első meccsen elveszítettük Markovot, akinek a lába sérült meg Priceszal való ütközés során. Olyan szerencsétlenül járt(unk), hogy egészen februárig nélkülözni kényszerülünk legjobb emberünket. Szomorú és tragikus! Aztán a következő találkozón másik bekkünk, O'Byrne is kidőlt, igaz csak november közepéig. Térdsérülése szerencsére gyorsabb javul, mint először gondoltuk. Metropolit rövid ideig a bordája miatt volt kénytelen pihenni. D'Agostinit a múlt héten taglózták le Chicagóban, visszatérésének időpontja még kérdéses. Legutóbbi edzésen pedig Gill dőlt ki egy korong okozta sérülés miatt.
Egyénileg is tekintsük át a csapatot, hiszen ebből kiderülhetnek a finomságok is.
Csatárok:
1. sor (Gionta-Gomez-Cammalleri) A legdrágább és legjobban játszó alakulatunk. Összesen 30 pontot termeltek eddig (12G+18A). Sokat lőnek, elég veszélyesek. Cammy a leginkább dicsérhető, Gio és Gomer a hónap végére kissé elszürkült. Gomez szerintem keveset vállal, többet is lőhetne, Giontanak pedig valahogy nincsen szerencséje a kapu közelében, valahogy nem érzi mostanság.
2. sor (Latendresse-Plekanec-Lapierre) Ez a sor gyakran változott, mert Pleks mellé nehéz volt megfelelő szélsőket találni. Nyári szerződési viták ellenére nagyszerűen termel, 13 pontnál tart. GUI! is hol ilyen, hol olyan (inkább a rosszabbik variáció...), nem találja a helyét (csupán két gólja van). Kicsit lassú, ezért könnyen kiismerhető. Lapierre viszont fejlődik, harmadik soros centerből lett második soros szélső. Küzd, hajt, kemény és akar is. Ugyan csak 4 pontos, de fontos része a csapatnak.
3. sor (Pacioretty-Metropolit-Moen) Meglepetésre nagyon jól muzsikálnak a fiúk. Metro kisebb sérülése után (borda) sem lett rosszabb, sőt 8 pontjával Gionta eredményét hozza kevesebb jégidőből. Szimpatikus és egyre hasznosabb. Moen szerintem mindenkit meglepett eddigi munkájával. PK-ban nélkülözhetetlen, sokszor jelent veszélyt. Már négy gólnál tart (7 pont), tavaly egész szezonban szerzett hetet. MaxPac viszont egyértelműen kilóg a sorból. Hiányzik neki az AHL-es felkészülés, amit tavaly jórészt kihagyott. Alig mutat valamit, igaz még fiatal, tud még fejlődni.
4. sor (Kostitsyn-Chipchura-Stewart) Igen, AK csak a negyedikben van. Egy egykor első soros szélső legnagyobb kritikája, ha csak az ütköző sorban jut neki hely. Tőle az egy gól (4 pont) rettentően kevés, viszont -4-es mutatója a legrosszabb a csatárok között (Chipchura után a leggyengébb). Chipchura Metro sérülésekor érkezett, de utána is bennragadt a keretben. Nem ponterős (0 pont), de legalább akar, hajt, és ha kell még keménykedik is. Stewart csupán a múlt héten állhatott vissza Dago sérülése miatt, nehéz megítélni játékát. Laraque régóta nem játszik, már nem a régi. Nem véletlen, hogy a padot koptatja, bár egy elhúzódó sérülés is hátráltatja.
Védelem:
1. egység (Hamrlik-Spacek) Nehéz dolguk van, Markov kiesésével nekik kell irányítaniuk a védőmunkát. 25-25 perc körüli jégidejük igen magas, sokat hajtanak. A támadásokban 5, illetve 6 ponttal állnak, de emberelőnyben nem olyan eredményesek. Spacek lövései sokszor elég pontatlanok. Hamrlik viszont javulgat, elöl is, közelről is szerzett gólokat.
2. egység (Gorges-Gill) Josh csendben és nagy teherbírással dolgozik. Inkább hátul jeleskedik és egyre kevesebb hibával játszik. Gill számomra csalódás, lassú, körülményes. Rosszul helyezkedik, felesleges kiállításokkal nehezíti a csapat életét. -3-as mutatója is jelzi, hogy nem találja helyét. Legutóbbi edzésen megsérült egy lövéstől, egy időre nélkülöznünk kell.
3. egység (Bergeron-Mara) Bergyt szezon közben hoztuk (Markov pótlására), elsősorban a PP kék vonalas megerősítésére. Eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket, pedig elég jól mutatkozott be (2G+1A). Persze, erről elsősorban nem ő tehet, ha nem kap megfelelő korongot, hogyan tudna tüzelni. Nem az igazi az összhangja Maraval sem, jelenleg ez a legnegatívabb sorunk. Paultól is többet vártunk, -5-je sok mindent elárul teljesítményéről.
Védelmünkben megfordult Weber és Belle is, de egyikőjük sem sok vizet zavart. A svájcinak még tanulni, fejlődnie kell, míg az afroamerikai fiú nem NHL-kaliber.
Kapusok:
Price szép lassan másodikká válik, Halak átveszi a pozícióját. Két szp győzelemmel kezdett, ahol ő tartotta a csapatot. Aztán egy meccs kihagyás után jött a vancouveri 1-7-es pofon, amiből szerintem még nem jött ki rendesen. Hosszabb kihagyás után a Pens elleni utolsó harmadra ismét bedobták, de az elcsüggedt védelemmel újabb két gólt kapott be. Chicagoban viszont végig ő védett, nem is rosszul. Ennek ellenére itt is alulmaradtunk egy késői gól miatt. 3,44 kapott gólátlaga és 88,9%-os hatékonysága nem azt mutatja, hogy kirobbanó formában lenne. Pedig tehetséges, ezt mindenki tudja. Szerintem több bizalmat érdemelne, még egy rosszabb meccs után is, mert nálam egyértelműen ő az első számú.
Halak elég jó szezont kezdett. Kapóra jött csapattársa betlije is, amellyel élni tudott. Bár az otthoni győzelmeknél ő volt a kapuban, ezeken azért nem kellett annyit dolgoznia. A bajnok ellen viszont kitömték rendesen. Ügyes, tehetséges, de nem érzem benne azt, hogy igazi elsőszámúvá tudna nálunk válni. Jól mutatja ezt, hogy hatékonysága csak egy kicsivel jobb, mint Careyé (89,3%), míg kapott gólátlaga 2,85.
