KÉSŐN ÉBREDTÜNK, NEM SIKERÜLT FORDÍTANI

Csalódás az eredmény, csalódás a játék! Kötelezőnek vett két pontot buktunk el, bár ma már nem igen van ilyen az NHL-ben. A közönség (13076) nagyon gyenge, mondhatni katasztrofális hangulatot teremtett. Alig lehetett észrevenni, hogy egy NHL-mérkőzésen vagyunk. Minket ez elaltatott, csak 0:3-nál kaptunk a fejünkhöz, de már késő volt, mert Lehtonen nagyszerű napot fogott ki.

A csapattal tartott délre Price, Koivu és Higgins is, bár szereplésüket erre a találkozóra még nem lehetett remélni. Stewart továbbra is bizalmat kapott, Chipchura így maradt a lelátón.

Az első lövésünket A. Kostitsyn adta le, de igen lagymatagon kezdtünk. Halak előbb védett egyet távolról, majd a hatodik perc elején Christensen nem túl nagyszabású lövését bevédte. Nem kapcsoltunk, de a hazaiakat ez lázba hozta (nem a nézőket, ők továbbra is szunyókáltak tovább...). Másfél perccel később már 2:0 volt oda, Thorburn egy szép passzolgatás után maradt egyedül a kapunk előtt és nem hibázott. Komisarek bemutatott egy kemény ütközést, Slater fájdalmas ábrázattal vonult le utána a jégről. Lövéseink ugyan voltak, de sokszor még a kaput sem találtuk el. Halak némileg javított teljesítményén, amikor Kovalchuk közeli ziccerét hárította. A harmad végén még egy kiállítást is összeszedtünk (Pacioretty), melyből szintén Kovalchuk lőhetett volna gólt, de a vas segített (Halak is résen volt azért). Gyengén támadtunk, bizonytalan volt a védelem.

A második felvonást áthúzódó emberhátrányban kezdtük. Ebből még nem kaptunk újabb gólt, de a bénázás továbbra sem múlt el. 2 perccel később atlantai támadás közben Hamrlik esett el a kapunk előtt, a kavarodás végén pedig Peverley talált be Halak alatt átcsúszó koronggal. Jött is a kapuscsere és Carey Price. A Devils ellen terveztük csak bevetni, de sajnos már most kellett. Már az új, All-Star Game-re tervezett, piros  mamutjában védett. Ezután gyorsan megkaptuk első előnyünket Valabik szabálytalansága után. Nem sokat vacakoltunk, Markov védőn lelassuló lövését Pacioretty tette a helyére. Feltámadtunk, előbb Kostopoulos szólója maradt ki, Lapierre ütőjét éppen felszedték a kellő pillanatban. Újabb találatunk egy kis szerencsével született meg. D'Agostini próbált Bégin elé centerezni, a korong pont a koriját találta el, onnan pedig a kapuba vágódott. Videózták az esetet, de végül is megadták második gólunkat. Ezután jött Price igazi visszatérése, hatalmas védést mutatott be, a felpattanó pakk végül a mamutjában landolt. Negyedik sorunk (Stewart-Bégin-D'Agostini) látványosan sokáig tudta az ellenfél harmadában tartani a játékot. Plekanec egyéni akciója volt a legveszélyesebb momentuma ekkor a játéknak. A vége felé újabb előnyt kaptunk, de a végét megint elrontottuk, Langot küldték ki 2 percre emberelőnyünk alatt.

Az utolsó harmadot A. Kostitsyn kimaradt emelésével kezdtük, majd Sergei lövését védte Lehtonen. Bouillon ziccere azonban tényleg esélyes volt az egyenlítésre, de lövés helyett inkább cselezni próbált. Újabb helyzet Gorges előtt, igencsak érett az egyenlítő találat. Mezőnyfölényünk kevés volt, 3:3 helyett lett 2:4. Bogosian passzolt a kapuvasnál várakozó Thorburn felé, de a korong Gorges korijáról pattant be a kapunkba. A gólt végül Bogosiannak adták. Tovább próbálkoztunk, de egyre kevesebb hittel. Pacioretty előtt adódott lehetőség, de kimaradt ez is. Végén időt is kértünk, kapust is lehoztuk, de maradt a vereség.

A vereség fájó, különösen, ha a következő New Jersey ellen is kikapunk, ami valószínű. Az elejétől kezdve úgy kellett volna küzdeni, mint az első gólunk után. Fél gőzzel még az Atlantát sem tudjuk legyőzni, nem hogy a nagyobb csapatokat.

1. Price végre visszatért. Közel három hetes kényszerű távollét után újra jégre léphetett elsőszámú kapusunk. Bár szerintem senki nem ilyen comebackről álmodott, de ez most így sikerült. 9 lövést hárított, a góljáról nem tehetett igazán. Halak szegény megint ott van, ahonnét indult Carey sérülése után. Sajnálom őt!

2. Negyedik sor igen harciasan küzdött. Habár csupán 10-12 percet kaptak, igen szórakoztató volt a munkájuk. Amikor olyan sokáig beszorították a hazaiakat, az nagyon tetszett. Még gólt is szereztek egy kis mákkal.

3. Most már kezd rendben lenni a PP-s játékunk. Talán már kijelenthetjük, hogy összeállt az emberelőnyös játékunk, vagy legalább is meccsenként tudunk PP-gólt lőni. Szükség is van erre, mert a védelem nem remekel mostanság, kellenek a gólok elöl a kompenzáció miatt.

1. A hangulat nyomasztó volt. 13000 ember kimegy egy hokimeccsre azért, hogy aludjon?! Aludjon, mert hangulatot azt nem tudtak csinálni. Mi is elkényelmesedtünk, 0:3-nál ébredtünk csak fel. Nagy árat fizettünk, ugrott a biztosnak vett 2 pontot.

2. Kovalev már meccsek óta észrevehetetlen. Lehet, hogy még nem gyógyult ki az influenzájából, de igen vérszegény mostanság a teljesítménye. Koivu távollétében neki kellene vezetnie a bandát, de ebből keveset (semmit) nem lehetett érezni ezen a meccsen. Két kísérlete volt, de a kaput nem találta el. Ez pedig tőle (is) édeskevés!

3. Védelem bizonytalanságai sokba kerülnek. Gyakorlatilag a Thrashers három gólját is a mieink bénázásai hozták össze. Halak mellényúlásai, Hamrlik esése döntő fontosságú pillanatban, vagy Gorges lekésése a csatárról, mind-mind olyan dolgok, amelyek megásták a sírunkat ezen az estén.

1. STEVE BÉGIN  (30 Pont)

2. MAX PACIORETTY  (20 Pont)

3. CAREY PRICE (10 Pont)