PRICE, CSAK PRICE VOLT LEGÉNY A GÁTON
Idegenbeli minitúránk második állomása a kies Észak-Karolina volt ezen az estén. Vasárnapi győzelmünk némi pozitív lökést adott, de nem szállhattunk el a két nappal korábbi teljesítményektől. Sajnos az utolsó harmadbeli hibák miatt ezúttal pont nélkül kellett távoznunk Dél egyik fellegvárából, Raleighből.
Ezúttal nem volt változás az előző mérkőzéshez képest a felállásunkban, tehát ismét Laraque és Lapierre maradt pályán kívül. Szerencsére Bouillonnak nem kellett kihagynia a meccset az arcába kapott Blues-korong miatt.. A kapuban megint Price várhatta a feléje süvítő korongokat, amely nem is késtek...
Taktikusan indítottunk, kissé visszahúzódottan, biztonsági hokit nyomva. Az első harmadban inkább a hazaiak domináltak. Nekünk egy igazi helyzetünk volt, mikor is Latendresse közelről nem tudta beemelni a pakkot Ward fölött. Azért a 18 bekapott lövés már ekkor soknak tűnt, ami később be is igazolódott. Sajnos nagyon sok (7) korongot adtunk el a támadó harmadban. Egy áthúzódó emberelőny aztán némileg megváltoztatta a mérkőzés képét.
Bajda ült a padon, mi támadtunk. Koivu passzolt a kapu mögé Kovalevnek, aki kis helyezkedés után üresen találta Langot, aki nem is hibázott. 1:0, végre vezetünk! Ezután sorra kaptuk az emberelőnyöket, de újabb gólra már nem futotta, pedig nagy szükség lett volna még egy gólra. Ezt a harmadot 12-10 SOG-vel hozni is tudtuk. Ruutunak volt egy erős hitje, amikor Plekanecet a palánkon kívülre tette, majd mehetett a büntető padra.
Az utolsó harmad elején aztán ismét fordult a kocka. Sergei Kostitsyn ismét eladott egy korongot a támadó harmadban, amiből fordult a Hurricanes, majd Samsonov!!! idei első gólját lőtte be. Még inkább belehúzott a Canes, mi meg kissé megijedtünk, beszorultunk. O'Byrne kiállításából jött is az újabb gól. Innen nekünk kellett volna megújulnunk, de nem igazán sikerült, sőt továbbra is a hazaiak voltak veszélyesebbek. Végére 48 lövés gyűlt össze, Price nélkül csúnya vereség lehetett volna ez is.
Ismét szoros vereség lett a vége, de akár nagyobb zakó is lehetett volna. Ennek ellenére az egy pont meg lehetett volna, ha az utolsó harmadban nem esünk így össze.
1. Carey Price, a "nyolckarú polip". Nem kímélték a Canes csatárai Careyt ezen az estén. Összesen 48 lövést kapott, ehhez képest a két kapott nem is rossz, sőt... Azt azért csendben (nem is olyan csendben) megkérdezném, hogy mit csináltunk védekezés címszó alatt. Ha legközelebb is ilyen formában hárít, már "csak" a csatároknak kellene tenni elöl.
2. Negyven percig tartó taktikus játékunk. A Carolina szinte végig lőtte a meccset, ennek ellenére olyan nagy helyzeteik nem alakultak ki. Ügyesen tartottuk a korongot, és még ellentámadásokra is futotta. Sajnos a harmadik periódus elején már nem sikerült tartani ezt a formát.
3. Lang kezd magára találni. Ismét sikerült betalálnia, talán ezentúl már tartósan hozzá tud majd járulni a góltermeléshez is. A faceoffon azért dolgozzon még egy kicsikét.
1. Temérdek, kapunkra tartó lövés. 48 löket az 48 löket. Ilyen sok lövésből még a legjobb kapusok is bekapnak egyet-kettőt. Price mindent megpróbált, de ő sem bírta a lehtetlent elérni. A védelemben a blokkok és Komisarek hiánya egyre inkább érződik. Lehet, hogy az ő 5-8 blokkolása hiányzott Careynek???
2. Eladott korongokból forduló ellenfél. Rengeteg szituáció volt, amikor a mi támadásunkat egy ellopott korongból indította a Carolina. Samsonov egyenlítő találata is Sergei Kostitsyn hibájából indult. Jó lenne ezen (is) változtatni, mert meccseken mennek el ilyenek miatt.
3. O'Byrne idén szinte semmi érdemlegeset nem csinál. A támadásokbaól természetesen soha nem veszi ki a részét, az inkább Markov és Bouillon feladata, de a védekezése is erősen megkérdőjelezhető. Nem véletlenül padozott többször is. Most is talán csak Komo sérülése miatt van benn. Tavaly sokkal többet mutatott, idén megállt a fejlődésben. Sajnálom, mert szimpatikus nekem a srác, de ezzel nem megyünk sokra.