HÚÚÚ DE GYENGÉK VOLTUNK!

Mintha visszapörgettük volna az idő kerekét idén májusig, amikor a PO második körében találkoztunk a Flyersszel. Játékunk akkor és most is messze elmaradt a tudásunktól. A vendégek élni tudtak a lehetőséggel, és minimális számú helyzeteiket kihasználva hazavitték a 2 pontot, pedig a végén még egyenlíthettünk volna.

Ez volt a második Centennial Jersey Night, amikor is az 1945-ös hazai mezünkben léptünk a közönség elé. A csapatból hiányzott a sérült Komisarek és az eltiltott Kostopoulos is. Helyükön Bégin és Brisebois játszott. Lassan indult a játék, amit csak egy gyors Laraque-Gratton csata rázott fel egy kissé. A harmad kevés helyzetet hozott, ebből a legnagyobb Lang szólója volt, amit lassan szokásosan kihagyott a cseh veterán. Inkább mezőnyben folyta játék, de nem túlzottan intenzíven. Mintha egymás hibáira vártak volna a csapatok. Az emberelőnyös lehetőséggel bőkezűen bántunk és kevés veszéllyel.

A második felvonásban átvette a kezdeményezést a Phili, két szép és gyors góllal szereztek vezetést a 6. és a 16. perc között. Védőink mintha ólomlábakon koriztak volna. Halak sem tehetett a gólokról. A mezőnyben is fölényben voltak, 18 lövésükre 7-tel válaszoltunk csupán. Érdekesség, hogy egy kiállítást sem kellett befújniuk a bíróknak (ebből is látszik, hogy mennyire keményen nyomtuk…)!

Az utolsó harmadban aztán egy kicsit összekapta magát a banda, és egy jogosan meg nem adott gólunk után (elmozduló kapu miatt) sikerült ismét szorossá tenni a derbit. A kapu mögül Koivu passzolt előre, és ki jött, hát persze, hogy Tanguay. Szép akció volt az szent! Szerencsénk, hogy ők ilyen jól megértik-érzik egymást! A hátralévő 10 percben mindent megpróbáltunk, de nem volt szerencsén, pedig a végén még egy 2 percest is kaptunk, amit szépen el is puskáztunk. Halak lehozatala sem segített már, ugrott a 2 pont. A tabellán is erősen jönnek fel ránk, sőt a Boston távolodik. Gyerekek, gyorsan kezdjünk valami újban, de jó lesz a régi forma is!

1. Az utolsó tíz perc küzdeni akarása. Miért kellett erre 50 percet várni? Miért nem lehet már az elejét hasonlóan játszani? Eddig ment, de az utóbbi hetekben egyre gyengülünk. Ha Saku-Alex tengely nem lenne... nem is folytatom tovább.

2. Georges Laraque lenyomta Grattont. Miután csütörtökön olyan csúfosan leszerepelt Komisarek a bunyóban Lucic ellen, Georges visszaállította a csapat becsületét. Legalább ebben lehet rá számítani, mert korongozásban nem igen...!

1. Körülményes, könnyen kiismerhető játék. Már meccsek óta ezt a "valamit" nyomjuk, tova tűnnt a korábbi gyors, innovatív és átütő támadásszervezésünk. Tanácstalanság és hitetlenség érződik számomra a támadásaikból. Arról már ne is beszéljünk, hogy például Lang rendszeesen nem tudja betenni a korongot a félig üres kapuba. Az ideg kerülget ilyenkor hajnaltájban! Kovalev és Plekanec játéka is a gyatra kategóriára kezd emlékeztetni. Tőlük várnánk a gólok másik felét, de ők rendkívül impotensek a kapau előtt. Tegnap összesn öt lövésük volt, az előtt mégkevesebb. Ez így kevés!

2. Védekezés a gyors támadások ellen. Mindkét gólunkat gyakorlatilag ilyen szitukban kaptuk, amikor hirtelen ott termett az ellenfél a kapunk közelében. Ez sem újkeletű problémánk, de most különösen kellemetlen volt.

1. SAKU KOIVU (30 Pont)

2. ALEX TANGUAY (20 Pont)

3. JAROSLAV HALAK (10 Pont)