A szezonzáró értékelésem utolsó részében a támadókat próbálom osztályozni és rájönni arra, hogy miért is ez a gyalázatos eredmény. Sok összetevője van ennek, de az edzőkérdés mellett a gólgyárosok visszafogott teljesítménye lehet az egyik fő tényező. Persze, voltak csodálatos mutatványok is, de összességében itt van a kutya elásva. "Bizonyhitványosztás IV".
Igen, van itt is gond rendesen! Egy normálisan, de inkább afölött teljesítő sorral nem lehet eredményt elérni. A többiek leginkább a silány és a csapnivaló között vergődtek, egy-egy kifutott sikerrel. Ha nem tudjuk rendesen összekapni a támadószekciót az őszre, megint egy ilyen szopós évünk lesz az biztos! Jelenleg nem vagyok túl optimista, hiszen sem az új GM, sem az új edző személyét nem ismerjük még. Az új arcok segíthetnek, de a maradóknak is rendben kell rakniuk magukat mind fejben, mind fizikálisan.
A sérülésekkel kell most is indítani. Nem megkerülhető probléma az idei szezonban, hiszen rengeteg meccset kellett kihagyniuk olyan embereknek, akik máskor a vállukon viszik a csapatot. Gomez 38-at játszott hét milliós fizetés mellett, Gionta megállt 31-nél, míg Moen is csupán 48-at tudott lezavarni kórságtól mentesen. Ettől még mehettek volna jól is a dolgaink, de nem mentek. A második és a harmadik számú triumvirátusunk egyszerűen kevés volt, márpedig - mint már említettem - egy sorral nem megy a biznisz. Féléves értékelésem után most is osztályozni fogom a fiúkat posztonként a szokásos tizes skálán, lássuk hát!
CENTEREK
DAVID DESHARNAIS 8 (81 mérkőzés; 16G+44A=60P). Nagyot fordult vele a világ az eltelt egy esztendő alatt! Tavaly, mint fiatal "pótlék" került fel Gomez szerencsétlenkedése miatt, ma pedig már elsőszámú centerünk annak ellenére, hogy fizikális adottságai (170 cm, 80 kg) erősen kétségessé teszik lehetőségeit. Már tavaly is 22 ponttal zárt a beugrása után, idén pedig meg sem állt a hatvanasig. Nem csak saját teljesítményét lökte egy szinttel feljebb, hanem sortársai is hatvan egység fölött termelhettek. Olykor ugyan el-eltünedezett, de mindig visszatért. Gólokban és a bedobókörben még fejlődhet, de tőle ez a teljesítmény azért a maximum közeli értéket súrolja.
TOMAS PLEKANEC 5 (81 mérkőzés; 17G+35A=52P). Ez a szezonja a helyben járásról szólt. Nem volt ugyan csőd, de egy Pleks-kaliberű centertől ez a teljesítmény felejtős. Gionta gyengébb játéka és későbbi sérülése az ő teljesítményére is hatással volt. Nem találtunk neki megfelelő szélsőt, sem Cammalleri, sem Kaszcicin, sem pedig a télen érkezett Bourque nem tudott összehangolódni a kladnói középcsatárral. PP-ben össze-vissza játszott, 5v5-ben alig-alig csinált értékeset, de PK-ban például szenzációs volt még gy is. Egy csomó megugrása volt, és ha többet tudott volna értékesíteni, akkor most jobb osztályzatot kaphatott volna. A -15 sem az a szint, amit egy ilyen kalibertől elvárhatnánk. Talán jövőre találunk neki valaki(ket), akikkel végre úgy tud majd játszani, mint korábban.
LARS ELLER 5 (79 mérkőzés; 16G+12A=28P). Fejlődött ugyan a tavalyi első teljes szezonja után, de talán tőle is többet reméltünk. Néha tényleg villant, mint amikor négyet szórt a Winnipegnek, de legtöbbször ő is elmerült a posványban. Az látszik rajta, hogy technikailag és fejben is rendben van, de ez még nem elég a teljes berobbanáshoz. A harmadik sor C-s pozíciója továbbra is neki áll, de A 16 gól pontosan annyi, mint DD-nél, de azért ők ketten más stílusban nyomják. A "törpe" inkább passzoló típusba sorolható, amíg a dán válogatott embere inkább befejezőcenter. Ha nem látjuk nála a továbbfejlődés lehetőségét, akkor könnyen találhatja abban a helyzetben, mint Cammalleri.
SCOTT GOMEZ 2 (38 mérkőzés; 2G+9A=11P). Ugyan centernek van feltüntetve, de már olyan mélyre süllyedt, hogy középre már nem fér be. Egyébként nálam már a csapatba sem... Nyáron jöhet egy lúzer, akire rá tudjuk sózni, de sokkal esélyesebb, hogy kifizetjük, és mehet amerre lát. Mentségéül hoznám az állandó sérüléseket, de ez sem nagyon menti fel. A második félévben legalább gólt tudott lőni, igaz erre több, mint egy évet kellett böjtölnünk. Ettől függetlenül szeptembertől nem akarom a csapatban látni!.
LOUIS LEBLANC 5 (42 mérkőzés; 5G+5A=10P). Idény közben kellett bevetnünk, és talán egy kicsit korábban a kelleténél. Játszott ő szinte minden sorban és poszton is. Egy-két szép villanástól és keményebb belemenéstől eltekintve még nem mutatta meg igazi arcát, de erre lesz esélye jövőre. Desharnais mellett ő lett az egyetlen C betüs. aki pluszban zárt (+3). Ha igazán az, akit reméltünk 2009-ben, amikor draftoltuk, akkor még Ellert is kiszoríthatja középről. Legyen igazunk!
PETTERI NOKELAINEN 5 (56 mérkőzés; 3G+4A=7P). Noki is a szükséges kategória volt a sérüléshullám közepette. Talán egy kicsit elkapkodtuk, amikor egy hetedik körös cetliért elhoztuk a sivatagból (PHX). Sokat nem játszhatott, a sérülések később őt is elérték. Egy rövidke itteni tartózkodás volt az övé, nem nagyon fogunk rá emlékezni a jövőben.
BLAKE GEOFFRION 4 (35 mérkőzés; 2G+3A=5P). Kaszcicinért jött február végén, de egy rövid AHL-es bemelegítés után Montréalban sem tudott berobbanni. Egy-két gólon kívül tőle sem csapkodtuk a fenekünket a földhöz. Jövőre egy új szerződéssel még bizonyíthat, de lassan elfogy a türelem, és ne fog tudni megragadni az NHL-ben, hiába a híres felmenők.
RYAN WHITE 6 (20 mérkőzés; 0G+3A=3P). A korábbi műtétje miatt neki sem jutott túl sok lehetőség, majd miután pár bunyó után végre ismét stabil kezdővé vált, ismét lebetegedett. A hatosom inkább a szívének, a küzdőszellemének szól, mint a mutatott teljesítményének, de ilyen ember is kell egy sikeres csapatba, aki fel tudja rázni a többieket. Idén ez nem sokszor sikerült bárkinek is, de ez legkevésbé volt Ryan hibája.
ANDREAS ENGQVIST - (12 mérkőzés; 0G+0A=0P) Nem tud megtapadni, ne tud NHL-szinten játszani, és erre már egyre kevesebb lehetősége lesz ilyen centerdömping közepette. Kár érte, de nálunk a skandinávok mostanában nem tudnak igazán megmaradni hosszabb távon.
GABRIEL DUMONT - (3 mérkőzés; 0G+0A=0P). Pár meccset kapott az utolsó héten, neki majd jövőre és azután kell bizonyítania. Egyelőre nem keltett csalódást, de három meccs alapján nem nagyon lehet senkit megítélni.
JOBBSZÉLSŐK
RENE BOURQUE 4 (76 mérkőzés; 18G+6A=24P). Cammalleri helyére érkezett, de nem tudta betölteni a "kicsi" után maradt űrt. Sokszor kedvetlenül játszott. Alig palástolta, hogy ő nem is akar igazán itt lenni., pedig ha nem cseréljük el, akkor 2016-ig itt kell ennie a kenyeret. Eredményessége is visszaesett, pedig már Calgary-ban sem volt olyan erős, mint korábban. Nem tudott összehangolódni Palekaneccel sem, ami tovább nehezítette a beilleszkedését. Pedig alapból nem lenne rossz spíler, csak a tudását, képességeit kellene ismét kamatoztatnia. Személy szerint jelenleg nem vagyok vele kapcsolatban túl optimista, de ősztől talán rá tud cáfolni.
BRIAN GIONTA 4 (31 mérkőzés; 8G+7A=15P). Neki is a sérülés vetett véget az évének, amit az előtte mutatott formája miatt talán nem is bánt annyira. Nem azt a kapitányt láthattuk az ősszel, akire vártunk. Nem jöttek a gólok, csak nyűglődés és szenvedés. Az már megint más kérdés, hogy annyira szélsők szűkésben vagyunk, hogy így is a második legeredményesebb tudott lenni. Ha teljesen fel tud épülni, és a formája is a 2011-es lesz, akkor még sok örömet okozhat, de a korral ő sem lesz jobb, így egyre nehezebb dolga lesz.
AARON PALUSHAJ 4 (38 mérkőzés; 1G+4A=5P). Amikor idehoztuk, reménykedtem benne. Most, hogy egy jó néhány meccsen bizonyíthatott volna, már kissé más lett a kép. Lehet, hogy csak nálunk, de egyelőre nem képes megragadni, kiemelkedőt nyújtani. Kár, mert egy D'Agostnit adtunk oda a St. Louis-nak, aki azért jóval szebben muzsikált az idei szezonban. Hajtani, küzdeni azért szokott, de ez már nem elég. AHL-kaliber, ennyi az egész.
MIKE BLUNDEN 5 (39 mérkőzés; 2G+2A=4P). Kemény, fizikális játéka miatt hoztuk, amit azért legtöbbször láthattuk is tőle. Talán maradhat a következő évben is, de erre azért mérget nem vennék. Sok függ majd az új vezetés elképzeléseitől is. Ha a lejátszott meccsszám arányában nézzük az ütközések számát (104), akkor ő volt a csapat legjobbja. Negyedik sorban ez elég kell hogy legyen talán.
BRAD STAUBITZ 4 (62 mérkőzés; 1G+0A=0P). Ütni tud, hokizni már kevésbé. Ha akarsz egy megtorló, csapatot felrázó embert, akkor rendben van az ex-wildos, de ha gólokat és játékot is akarsz egy szélsőtől még a negyedik sorban is, akkor kevés lesz. Szimpatikus srác, de nekünk már van egy White-unk, aki ugyan nem olyan jó bunyós, de sokkal jobb hokis Övé volt a szezon utolsó Habs-es találata, ami az első, és talán az utolsó itteni találata is volt egyben.
BALSZÉLSŐK
MAX PACIORETTY 8 (79 mérkőzés; 33+32A=65P). Tavalyi nyakcsigolya törése után álmodni sem merhettünk volna jobb visszatérést! Élete eddigi legjobbját hozta össze, sokáig a helyi gólkirálycím is neki állt. Párszor azért ő is eltűnt a mezőnyben a védők gyűrűjében, de elég fiatal még ahhoz, hogy ezekből a problémákból is tanulhasson a fiatal amerikai. Tökéletes triót alkottak DD-vel és Cole-lal. Szélső betörései és különösen a lepattanóvadászata az, ami ezt a sikeres játékot eredményezte. Az utóbbi évek legjobb draftolt csatára, és még van hova fejlődnie. Nem csupán a góllövésben, de az ütközésekben is is odarakja magát (104 - 3. hely). Szeretjük, imádjuk, mi kell még?!
