LEGALÁBB A BEFEJEZÉS STÍLUSOS VOLT

Megadtuk a módját az idei búcsúnak, az egyik legnagyobb rivális elleni sikerült egy jó teljesítménnyel győzedelmeskedni. Mind elöl, mind hátul rendben voltak a dolgok, bár egy szintén csalódott Leafs ellen nem volt olyan nagy fegyvertény a sima győzelem. Nem sok örömünk lehetett a 2011-12-es évadban, így a nézőknek egy kellemes emlékkel vészelhetik majd a hokimentes hónapokat. Egy jó draft és egy komoly újjászervezés után ősszel már elöl akarom látni ismét a társaságot!

"ALL I CAN DO IS WAIT AND SEE IF THERE'S A ROLE FOR ME IN THIS ORGANIZATION. IT'S OUT OF MY HANDS NOW."

(Cunneyworth mester, akinek valószínűleg ez volt az utolsó itteni meccse.)

A meccset egy az egyben a csütörtöki felállásban toltuk, hiszen a sérülteket erre az egy alkalomra már nem volt érdemes feléleszteni. Azért a búcsú miatt mindenki ott volt, szépen kiöltöztek a fiúk. Carey Price volt a legmókásabb, amikor városi cowboynak öltözve vette át az év legjobb játékosának járó Molson Trophy-t, amit márciusban egyébként Eric Cole érdemelt ki. Volt még egy díjátadó, Josh Gorges is megkapta a neki járó Jacques Beauchamp-Molson Trophy-t, mint a leghasznosabbnak dukáló jutalmat.

Komoly gondba kerülhettünk volna már az elején, amikor Geoffrion kiállítása után Gorges-t is kiküldték korongkilövés miatt. A kettős hátrányban viszont Plekanec (17) villant, amikor a elővigyázatlan Gardiner mellett elvitte a pakkot, és egy furcsa góllal előnyt szerzett a Habs-nek. Matt Cooke mellett ő lett a második ember, aki kettős hátrányban eredményes tudott lenni az idei szezonban. Utoljára még Carbonneau lőtt ilyen gólt a színeinkben 1983-ban. A játék egyébként kiegyenlített volt, minkét fél próbálkozott, de nem túl veszélyesen. Eléggé szezonzáró hangulata volt a meccsnek, semmilyen téttel.
A második felvonás elején gyorsan sikerült tovább növelni az előnyünket. Max Pacioretty (33) egy rossz csere után balról tüzelt, Scrivens is benne volt egy kicsit. Geoffrion és Phaneuf egy kicsit ugyan összeakadt, de nem lett a dologból igazi bunyó. Megszaporodtak a veszélyes lövések mindkét kapunál. Nálunk Budaj ismét jókat fogott, míg másik kapunál is sokszor mi voltunk otthon. MaxPac hiába rúgta a pakkot a kapuba, egyértelmű mozdulatát azonnal érvénytelenítették a bírók.
A harmadik húsz perc elején gyorsan beköszönt a Leafs, Dion Phaneuf távoli lövéssel szépített és tette a meccset szorossá. Nem sokáig kellett aggódnunk, már ha valaki aggódott a meccs miatt egyáltalán, mert Erik Cole (35) a tőle megszokott jobb oldali akció végén lőtte be a harmadikat. Kovy 2008-as góltermése óta senki nem tudott nálunk eljutni 35 találatig, most Cole igen. A legvégére is jutott egy csattanó. A Toronto levitte a kapusát, így az üresen maradt kapuba Brad Staubitz (1) szinte egész pályás lövéssel tudott betalálni. 65 meccset kellett várnia erre a gólra, ez volt a szezon slusszpoénja, vége!

A Toronto veszíteni jött ezúttal hozzánk, hiszen így tudtak előrébb jutni a draft lottery-n. Pontosabban előre nem is, hanem ezzel megtarthatták a helyüket. Végül is jó kis este volt, sikerült nyerni, az idei aduink ismét megmutatták, hogy van értékes játékos az utolsó csapatban is. Erik Cole 35 góljával a tizenegyedik helyen végzett az összesített góllistán, nagyon köszönjük neki. Pacioretty szerezte a legtöbb pontot a csapatból (65), amivel Stephane Richer 1989-90-es teljesítménye után a legfiatalabb listavezető lett a keretben. Egyébként lehet sok csapat, amelynek első sorából mindhárom játékos hatvan pont fölött tudott volna termelni.
Ismét tetszett a negyedik sor munkája, ez a három játékos mindent megtett az utolsó héten a siker érdekében. Nem csak tartották az eredményt, de veszélyesek is tudtak lenni. Dumont jól felrázta őket, kellett ide a friss vér. A meccs után egyébként öt másik játékossal (Leblanc, Palushaj, Geoffrion, St-Denis, Mayer) visszatérhetett Hamiltonba az utolsó hét meccseire.
Védekezésünket ismét a blokkokra építettük, mind Gorges, mind St-Denis 4-4 lövéshárítást jegyezhetett fel. Josh 250-nel zárt, ami 51-gyel!!! több, mint a második helyen záró Brett Clark teljesítménye. Az is szép, hogy minden meccsen játszani tudott Erik Cole-lal együtt.

Számunkra ennyi volt az év érdemi része, már csak a draft lottó, a személycserék (új GM és edző), majd az pittsburgh-i újoncbörze van hátra. Júliustól jöhetnek majd az új nevek, akik talán helyrerázzák a csapat megtépázott tekintélyét, és a következő évben visszatérünk a rájátszásba. Addig még sok minden fog történni, ott vannak például a lejáró szerződésű fiatalok (Subban, Price) újbóli lekötése. Nem lesz olyan egyszerű, és főleg nem lesz olcsó, de rájuk szükségünk lesz. Addig is jönnek a Habs-hoki nélküli hónapok, amit nem lesz oly könnyű átvészelni.