SIKERÜLT MÉG EZT IS MAJDNEM ELSZÓRAKOZNI
Az utolsó négy percig szokatlanul simán hoztuk a meccset, de utána teljes rövidzárlat következett be, így majdnem csúfos zakó lett a vége. A büntetőknél volt egy jó dobásunk, de összességében látható, hogy még egy gyenge ellenfelet sem tudunk mostanában egyszerűen legyőzni. Most már mindegy is, jöjjön a bukta és a minél kedvezőbb draftpozíció. Elöl most jöttek a gólok, viszont a védekezésünk rendkívül szedett-vedettre sikerült. Azért persze örülök, hogy megszakítottuk a vereséghalmazt, de ennél azért lazábban is lehetett volna. Lezárva.
"DAVEY'S BEEN UNBELIEVABLE FOR US LATELY. HE'S THE REASON WE WON THIS GAME. THE MORE PEOPLE WHO DOUBT HIM, THE BETTER HE PLAYS. I'VE SAID IT BEFORE, HE'S THE BEST..."
(Max Pacioretty Desharnais-ről.)
Edzőnk ismét egy apró változtatással próbálta feldobni a társaságot, mára ha egy Diaz-Nokelainen csere a kezdőben ehhez hasonló hatást tud kiváltani. Két kisebb ünnepség is megelőzte a találkozót. Előbb Carey Price vehette át a szokásos Molson Kupáját, amit mindig az elmúlt hónap legjobbja érdemel ki. A januárit Pacioretty vette át, így ismét sikerült a kapusnak visszaszereznie a díjat. Köszöntötték még Pierre Champoux vonalbírót is, aki 1988 óta az 1500. mérkőzését vezethette le. Morgan Ellis-t, az egyik tehetséges junior védőnket három éves szerződéssel kínáltuk meg. Ellenfelünktől túl sokat nem várhattunk, hiszen az idegenbeli mérlegük 3-12-3 a legutóbbi időkben. Egyébként mindkét csapat kapitány nélkül kezdett, hiszen nálunk Gionta, amott meg Koivu hiányzott.
Még szinte el sem kezdődött a meccs, amikor White és Veilleux egymásnak esett egy kis ökölharcra. Palushajt Ortmeyer úgy arcon vágta, hogy vissza sem tudott már térni. Mivel a PP közben Falk is a kiállítás sorsára jutott, teljes két percet támadhattunk kettős előnyben. Gyorsan vezetést is szereztünk, Subban (5) bombáját képtelen volt hárítani Bäckström. Nem sokkal ezután a Wild hálóőrének is be kellett dobnia a törölközőt, sérülés miatt jöhetett a tartalék Harding. Pont lejárt a kettős fórunk, amikor egy szép Campli-Gomez-Eller (13) akció végén a dán csatár közelről lőhette a másodikat. Az első tíz percben nem is tudott kapura lőni a Minny. Azért a harmad végére felébredtek, és egy szerencsétlen helyzetből Kassian első NHL-es góljával szépítettek is. Weber pont Jemelint verte arcon, ezzel megkönnyítve a csatár munkáját.
Második harmad elején mi is kettős hátrányban érezhettük magunkat, de ezt nem követte az egyenlítés. Clutterbuck egy rövid időre harcképtelenné tette Bourque-t, ezzel lehetőséget adva a harmadik előnyös gólunk összedobásához. Ezúttal Max Pacioretty (26) volt a gólszerző, aki szépen megnézte a rövid felsőt, majd hanyag eleganciával vágta be a korongot.
Harmadik elején végképp eldőlhetett volna a meccs, de Cole kiugrásánál fölé ment a pakk. Desharnais (14) már nem volt ilyen szerencsétlen, MaxPac kipattanóját közelről értékesítette. 4:1, itt a vége. Vagy még sem? Már csak négy perc volt hátra, amikor Kassian második gólját is bevarázsolta mélázó Campoli és Kaberle mellett. Kétgólos hátrányban le is hozták a kapust. Most volt is értelme, mert olyan szerencsétlenek voltunk, hogy egyenlíteni tudtak! Előbb Heatley verte be a vasról elé kerülő játékszert, majd tíz másodperccel a duda előtt Setoguchi hosszabbításra mentette az állást.
Büntetőknél nekünk volt szerencsénk, DD szép fonák emeléssel szerzett ismét némi előnyt. Az utolsó kísérlet megint Setoguchi előtt volt, de ezúttal kissé bohócot csinált magából. A rávezetésnél előbb elhagyta a korongot, majd hasra esett, így Price könnyedén elvitte a korongot, mi meg begyűjtöttük végre a második pontocskát is.
Azért megint láthattuk, hogy miért is vagyunk ennyire lúzerek ebben az évben. Egy igazi PO-s társaság nem csinál(hat) olyat, hogy hazai jégen, háromgólos előnyt kienged a kezéből az utolsó négy percben. Nekünk lazán sikerült, még nagyon „izzadnunk” sem kellett érte. Védekezésünk rendkívül sok hibával és kapu előtti szerencsétlenkedéssel volt teli, még jó, hogy elöl jöttek a gólok. Price továbbra sem véd úgy, ahogy azt tudna, de ebben a védelmünk is erősen ott van. Kabelre, Subban és Campoli is inkább elöl tette le a névjegyét, Weber inkább csak bajnak volt, míg Jemelin ismét az ütközéseivel (7 ütközés) villantott. Egyébként azt éreztem, mintha az ellenfél emberei utaztak volna rá, szándékosan kóstolgatták. Nem is csoda, hiszen ő is odakenegette őket néhányszor.
Elöl ismét működött az első sor, így a találatok sem maradtak el. Desharnais három pontjával vitte a prímet, de végre Pacioretty is életjelet adott magáról (7 lövés). Keményen folyt az adok-kapok, amiből Ryan White 22 perc kiállítás perccel vette ki a részét. Bár Staubitz kíméletlenséget ígért korábbi csapata ellen, de azért enyhén visszafogta magát. Geoffrion sem tündökölt első hazai fellépésén. 32 éve ő az első a családból, aki jégre csúszhatott Montréalban. Anno még a faterja, az 1979-80-as szezonban, tűnt fel a CH-s mezben.
Működött az emberelőny! Csoda kérem, pedig a Wild eddig nem is volt rossz a kivédekezésben. Három PPG-t nem is emlékszem mikor tudtunk ütni egy mérkőzésen. Hátul ismét nem volt gól a kivédekezéssel, ellentétben a meccs végi hat-az-ötre szituval. Palushajnak jobbulást, szombaton meg hasonlóan izgalmas estét kívánok!
A gyenge formában fulladozó Minnesota után egy szintén bukdácsoló ellenfél, a Toronto Maple Leafs (29-28-7) látogat szombaton a Bellbe. A rájátszásuk egyre távolabb kerül a megvalósulástól, pedig a szezon nagy részében stabil tagoknak látszottak. A zsinórban elszenvedett hat vereség viszont alaposan visszarántotta a földre az egyik szárnyaló kékeket. Legutóbb szoros csatában vesztettek a Chicago otthonában 5:4-re.
A cserestop a beharangozott változások ellenére csupán Keith Aulie távozását és Carter Ashton érkezését (Tampából) hozta, a nagyon várt Nash-trade elmaradt. Sérültjeik nincsenek. Lombardi kihagyta a legutóbbi meccset, Mike Brown pedig kétszer is betalált szülővárosában. Dion Phaneuf három gólpassza is szép teljesítmény, mégsem mentek vele semmire. Mostanában egyébként Lupul és Connolly a két legveszélyesebb csatáruk, míg a kapuban többnyire James Reimer véd.
Az eddigi négy meccsünkön az első kettőt ők, míg az utóbbi kettőt mi nyertük meg. A februári meccsünk különösen emlékezetes lehet, hiszen idegenben tudtuk lenullázni a Leafs-t.
